Fám Erika
A karácsonyi készülődés részeként, mintegy természetesen olvadnak be a város mindennapjaiba a különféle kultúresemények. A kiállítások, zenei produkciók, színházi előadások, irodalmi estek amúgy is részei a város vérkeringésének, azonban most hatványozottan tömörülnek a december 10-13. közti időszakban. Bár nem tevődnek egymásra rendezvények, nehéz dolga van annak, aki naponta több eseményen is részt szeretne venni, hiszen nagyon szorosak az időpontok.
Kenyértésztából műalkotás
A programok már délelőtt elkezdődnek és az éjszakába nyúlnak, széles körű a kínálat – a PulzArt sűrű programja bizonyíték arra, hogy Sepsiszentgyörgy joggal pályázott a kulturális főváros címre. Még ha ezt mások nem is gondolták így. Nagyon erős a képzőművészeti felhozatal, naponta kiállításmegnyitóra kerül sor, helyi és meghívott, többnyire magyar vendégművészek munkáival találkozhatnak a vizuális művészetek kedvelői. A Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben Szira Henrietta és Szíj Kamilla budapesti művészek a testet öltő mániákat célozzák meg kísérleti jellegű, interaktív alkotásaikkal. Régi és új falvédőket láthatunk a Lábasházban, ahol a posztmodern hangvételű művek egészen jól megférnek a hagyományos népi kultúrából megőrzött gyűjteménnyel, olyan 21. századi szállóigeszerű igazságokkal találkozhatunk, mint: ahol wifi, ott vagy otthon vagy ha te engem szeretnél, a twitteren követnél. Báász Szigeti Pálma falvédőit Kopacz Annamária, Ördög-Gyárfás Ágota, Szász Zsolt, Török Tihamér gondolták, alkották újra. Ugyancsak a Lábasházban került sor Váncsa Domokos képzőművész Kenyérműhelyére, ahol szabadon kísérletezhettek a résztvevők a kenyértészta műalkotássá változtatásával. Kiállítás házigazdájavolt a Tein Teaház, ahol dr.Máriás alkotásaival ismerkedhetnek az arrajárók, illetve a teázó vendégei. A kiállításmegnyitók sorát vasárnap az EMÜK (Erdélyi Művészeti Központ) zárta, ahol Jovián György különös képi világába kapnak betekintést az odalátogatók.
Variációk zenére, irodalomra
A zene kedvelőinek változatos palettán kínált a PulzArt számos lehetőséget, hogy a népzene, a jazz, a kísérleti zene megszólalhasson. A magyar jazz, etno-jazz neves képviselői voltak jelen újra Sepsiszentgyörgyön, a Borbély-Dresch Quartet, valamint a Grencsó Kollektíva. Az Argo és az Arifa sajátos improvizatív kísérleti elemekkel átszőtt zenei produkcióit is hallgathatták a fesztiválozók, akik a zenét választották esti programnak. A Magma kiállítóterében került sor egy nem szokványos, kísérleti zenei produkcióra, amely a Prezeng (Bocsárdi Magor, Fekete Lovas Zsolt, Kónya-Ütő Bence) zenei világához engedett közel. Nem hiányzott az éjszakába nyúló jamsession sem, amelynek a Hostel adott otthont, ugyanitt került sor táncházra is, amely a népi tánc kedvelőinek nyújtott kiváló alkalmat, hogy felszabadultan átengedjék magukat a tánc élvezetének. A Duna Táncműhely kísérleti elemekkel gazdagított táncszínházi előadása mellett Bordás Attila kortárs táncműhelye volt vonzó kínálat a tánc iránt érdeklődőknek, ez utóbbi azonban betegség miatt elmaradt.
Erős irodalmi szál vezetett végig a PulzArt programján, olyan neves írókkal találkozhattak a sepsiszentgyörgyi olvasók, mint Tóth Krisztina, illetve Oravecz Imre. A közönségtalálkozók szervezője a Bod Péter Megyei Könyvtár volt, a Gábor Áron teremben szép számmal gyűltek egybe mindazok, akik szívesen hallgatták azokat a szerzőket, akiket írásaikból már ismernek. Az író-olvasó találkozók végén a szerzők könyveiből vásárolhattunk és természetesen a dedikálásért hosszasan sorba kellett állni. Nemcsak a könyvtárban, hanem a Teinben is zajlottak irodalmi rendezvények, mint ahogyan azt megszoktuk korábban is, a teázó vendége volt Petru Cimpoesu és Vida Gábor írók.
Magyar film nélkül, de nívós színházzal
A filmművészet is képviseltette magát a négynapos rendezvénysorozaton, fiatal román filmesek játékfilmjeit (Un etaj mai jos – Rendező: Radu Muntean, Lumea e a mea – Rendező: Nicolae Constantin Tănase) vetítették a Kónya Ádám Művelődési Házban. A magyar (erdélyi) film, illetve a kortárs európai film hiányzott a programból, remélhetőleg legközelebb majd részesei lehetünk olyan mozgóképes élményeknek is, amelyek rálátást nyújtanak akár más kontinensek értékes filmtermésére is.
A színházi produkciók sok műfajban voltak jelen az élményszerűségre és a kísérletezésre építő fesztiválon, nagytermi előadások, táncszínház, felolvasószínház jól megfért egymás mellett. A Tein Teatroom rendszeresen jelentkezik felolvasószínházzal, most is élvezhette a nagyérdemű Derzsi Dezső, Kolcsár Jocó, Kónya Ütő Bence és Pálffy Tibor társaságát, akik – Harold Pinter: Az étellift darabját közvetítették nem szokványos módon. Táncszínházi előadással jelentkezett a Badora Társulat BarátoK című előadásával, Barta Dóra rendezésében. Különleges élményben lehetett részük azoknak, akik a Szerb Nemzeti Színház előadását választották és megnézték, pontosabban végig- és megélték a Lev Tolsztoj Ivan Iljics halála című előadást. Tomi Janezic rendezését láthatta idén a sepsiszentgyörgyi közönség a Reflex3 fesztivál keretében, amikor Csehov Sirály című drámájának egy egészen különös, hétórás kortárs színházi értelmezésével találkozhattak. Most egy négyórás előadás alatt a színészek felolvasták Tosztoj kisregényét. Már az elején bevonták a közönséget is, akik belépéskor megkapták a szövegkönyvet, és arra kérték őket, hogy az egymás mellett ülők olvassanak fel egymásnak 3–3 oldalt. Különös élmény felolvasni és talán még különösebb, hogy nekünk olvas fel valaki, talán egy idegen, talán a társunk, távoli ismerősünk, miközben a terem morajlani kezd, akár egy méhkasban zümmögve kerülünk egy szöveghez, amit lehet, már régen olvastunk, de lehet, hogy most találkozunk vele először. Az előadás a türelem és a kivárás próbája mind a színészek, mind a nézők esetében, hiszen a színészi munka inkább empátiás készségüknek a tesztje volt. A nézőknek is meg kellett küzdeniük az unalommal, de ha kivárták a négyórás felolvasás végét, akkor megérdemelten kapták Böbrei Dénes háromperces alakítását, amely egyszerre volt feloldozás, felismerés és az egész szöveg sűrített újraértelmezése. Mintegy koronázta ez az előadás a fesztivál mottóját, a régi és új olyan találkozását élhették meg a résztvevők – akik már nem csak nézők voltak –, amely lényegi önismereti utazássá minősülhetett át.
A családias hangulat, amely a PulzArt fesztivált jellemezte, közelebb engedte a sepsiszentgyörgyi művészetkedvelőket a kortárs próbálkozások, kísérletek világához, olyan kapukat nyitott meg, amelyek segítenek új paradigmák, gondolkodási és értékrendszerek megértésében. Ismeretlen értelmezési mintákhoz engedett közelebb kerülni, s ezáltal segített kicsit újraértelmezni önmagunkat, élethelyzetünket, segített éberen maradni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.