Messze még az utolsó óra

EN-összeállítás 2013. november 15., 12:06

Nincs elég korán vagy elég későn úgy belenőni a néptáncba, népi muzsikába, hogy az olyan legyen, mintha az anyatejjel szívtuk volna magunkba, de meg lehet tanulni mindazt, ami eleink hétköznapjainak szerves része volt. E gondolat jegyében rendezték az elmúlt hét végén Sepsiszentgyörgyön a 25. Népzene- és Néptánctalálkozót.

galéria

Egy évvel megalakulása után, 1991 novemberében tartotta az első népzene- és néptánctalálkozót a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes. Kalotaszegi és mezőségi muzsikusok voltak ameghívottak, elkezdődött a gyűjtés. A negyedszázad alatt ötszáznál is több erdélyi adatközlőtől gyűlt össze ötven óra hang- és száz óra videóanyag, a közönség pedig a gálaműsorok és a folyamatosan gazdagodó kísérőprogramok által vált részesévé a népzene és néptánc legszélesebb körű erdélyi találkozósorozatának.
A huszonkét évvel ezelőtti találkozón Kalotaszeg néhai neves prímása, Fodor Neti Sándor és bandája, valamint a magyarpalatkai Kodoba zenészdinasztia három tagja és kísérőik voltak a meghívottak. Könczei Árpád és Pávai István vezetésével elkezdődött a szakszerű gyűjtés. A második és a harmadik esztendőben tavasszal és ősszel is megszervezték a népzene- és néptánctalálkozót, majd évente egyszer. 2008-tól „észrevétlenül” háromnaposra duzzadt a rendezvény, a gyűjtés és a gálaműsor mellett pedig amatőr együttesek is bemutatkoztak. Néhány éve pedig immár külön programok várják a gyermekeket is.


A huszonötödik találkozó rendkívüliségét az adta, hogy miként a huszadikra, ezúttal is több tájegységről érkeztek adatközlő zenészek és táncosok mezőségi, kalotaszegi, Küküllő menti, Felső-Maros menti, Nyárád menti, székelymezőségi, gyimesi, felcsíki falvakból. őket az elmúlt kilenc hónapban a Háromszék Táncegyüttes megbízásából otthonukban is felkereste Fekete Réka, a Háromszék című napilap újságírója, hogy életükről, a hagyományőrzés 20. századi változásairól kérdezze. Az így született, Forrásvidéken című könyvben Szilágyságtól a gyimesi és moldvai csángókig több mint hatvanan szólalnak meg.
Nem lemezről tanult dalokat mutatott be, hanem otthonról hozott hangzásvilágot teremtett a székelyderzsi származású, ma már sepsiszentgyörgyi István Ildikó. ő és társai az Utamra indulok című albumon életre keltették azt a letűnőben levő világot, ahol több nemzedék a neves Marci János és a Marci muzsikus dinasztia, valamint a homoródabásfalvi zenészek muzsikáján nevelkedett, s ahol mára megfogyatkoztak azok az énekesek, akiktől meg lehetne tanulni a régi szövegeket, el lehetne lesni a hegedű járását. A lemez egy hosszú út bejárását vetíti előre, szerelemtől a katonaságon át a hazatérésig, házasságig, a gazdálkodó ember aggodalmáig, tele emelkedő és ereszkedő hangulatokkal, tréfával, csúfolódókkal, a népi humor nyelvi fegyvertárának minden eszköze bevetése révén.
Az ének által bejárt életutakat Ferencz Csaba fotóalanyai is mind-mind végigjárták, legtöbben kenyerük javát már elfogyasztották. A velük való személyes találkozásból született több száz terepfelvétel közül Ferencz Anikó válogatott, a Szilágyságtól a Csángóföldig terjedő hagyományőrző településeken az elmúlt kilenc hónap során készült fotók azoknak az adatközlőknek a portréi, akik a Forrásvidéken című könyv megszólalói is.
Az idei gálaműsornak – amelyet Berecz András budapesti Kossuth-díjas énekes, mesemondó humoros történetekkel gazdagított – az eredetiségen túli legnagyobb értéke az volt, hogy együtt léptek színpadra a különböző tájegységekről érkezett adatközlők, a házigazda Háromszék- és a Százlábú Táncegyüttes, a budapesti Bem Táncegyüttes, a Zerkula és a Heveder zenekar, a magyarpalatkai muzsikusok, a Szilak legénytánckar.
Az 1991-ben kezdeményezett találkozók elsődleges célja mindvégig a gyűjtés volt, de a szervező Háromszék Táncegyüttes a mai napig fontosnak tartja lehetőséget biztosítani a különböző tájegységekről érkezett adatközlőknek a gálaműsorokon való bemutatkozásra. Az elmúlt huszonnégy találkozó során pedig rendre beigazolódott: életük, táncuk, muzsikájuk kíséretével évtizedek múlva is egyenes úton lehet járni. A gyermekgála pedig azt bizonyította: ha vannak olyan oktatók, akik úgy ráncolják össze a csizmát, ahogy azt kell, akkor a mögéjük álló gyermekhad táncával nem kell szégyenkezniük. Produkcióik arra utalnak, hogy nincs itt az utolsó óra. Népzenénk és néptáncunk nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, újra megtanítható, és miként az anyanyelv, érthető, énekelhető, táncolható.

Gyönyörű emberek könyve
A háromszéki népzene- és néptánctalálkozó alkalmával megjelentetett, Forrásvidéken című kötet nem előzmény nélküli, a táncegyüttes 20. születésnapjára ugyancsak Fekete Réka állította össze a Táncbeszéd című kötetet. ő és férje, Ferencz Csaba otthonukban keresték fel az évek során adatközlőkként a találkozókon megfordult többnyire idős embereket, életükről, a zene és a tánc életükben játszott szerepéről faggatva őket. A nem tudományos igényű, „csupán” interjúkötet fontosságára Pávai István népzenekutató mutatott rá: míg a gyűjtések arra irányulnak, hogy a dalt, a táncot rögzítsék, háttérbe szorul az adatközlők élete, holott az interjúk olyan nyersanyagot szolgáltatnak, ami tudományosan feldolgozható. Pávai fontosnak tartotta kiemelni a kötet közművelődési vetületét is: a könyv arra is bizonyíték, hogy a hagyomány oly sokszor megjósolt halála nem következett be. Fekete Réka, az interjúk készítője döbbenetes találkozásoknak nevezte a közel száz adatközlővel készült beszélgetéseket. „Olyan életutakkal kellett szembesülnie, amelyek korrajzzal is szolgálnak: a 20. század teljes keresztmetszetével, annak minden történelmi vihara általi lenyomatával” – fogalmazott a Háromszék című napilapban. A fényképezés felelőse, Ferencz Csaba megjegyezte: ilyen gyönyörű embereket még nem fotózott. A kilenc hónapos gyűjtőút tanulságait összefoglalva kiemelte: újra meggyőződött arról, hogy ez a kultúra, amíg van befogadó, nem lehet halálra ítélt.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.