Régóta mondják, ideje lecserélni a Magyar helyesírás szabályainak 11. kiadását, az elmúlt húsz évben sokat változott a világ, rengeteg olyan szó került be a magyar nyelvbe, amelyeknek helyesírása – szabály hiányában – igencsak ingadozott. Magyarán mindenki úgy írta, ahogy jólesett. Hogy írják például helyesen: e-mail vagy email, netán ímél? Lájkolom vagy like-olom – a drótposta vagy a tetszikelem valahogy nem tudott meghonosodni a magyar nyelvben. De ha esetleg nem akarnánk ilyen elrugaszkodott példákkal élni, számtalanszor találkozunk olyan esetekkel, amelyek szerint az emberek többsége fittyet hány a Magyar Tudományos Akadémia szabályaira, s csak azért is azt írja, hogy nyitvatartás (még akkor is, ha a Word automatikusan kijavítja az egybeírt alakot), s ember legyen a talpán, aki el tudott igazodni a magyar nyelv szótagszámláló szabályán (hat szótagnál hosszabb, három szóból álló összetétel esetében kötőjellel írjuk a szót, de a szótagokba csak a képzőket számoljuk, a jeleket és a ragokat nem), nem beszélve az ominózus mozgószabályról, amelynek alszabályait még elolvasni és megérteni is fáradtságos műveletnek tűnhet, nem hogy alkalmazni.
Nem csoda hát, hogy az új, 12. kiadástól mindenki azt várta, egyszerűsödni fog – ha az életünk nem is, hiszen újra meg kell tanulnunk bizonyos szabályokat – az írásmódunk, immár bátran írhatjuk egybe a nyitvatartást, nem kell többet a gyermeknek könyörögni, hogy tanulja már meg, az árbócot nem hosszú ó-val írják, hanem röviddel, még ha kiejtéskor meg is tekerte az ó-t, jó hosszan ejtve, árbóóc, s ha röviden mondtam, nézett rám, mint borjú az új kapura, nem értve, mit is akarok mondani. Az ugyanis már biztos, a szeptember harmadikán bemutatott 12. kiadásban hosszú ó-val szerepel már az árbóc, de ugyancsak a beszélt nyelvi alakhoz igazodik immár az immunis (ha eddig is rövid u-val írta, akkor nem kell újra megjegyezni a rövid u-s alakot), a reverzibilis (rövid i-vel), a sátánizmust és a sámánizmust ezentúl á-val és nem a-val írjuk, de jelentésváltozás miatt ezentúl egybeírandó a nagyratörő és a tenyérbemászó is, sőt, nyertek a görögkatolikusok is, ezentúl tessék egybeírni.
A szótár előszavában a szerkesztők meg is indokolják a változtatásokat, mondván, a nyelv és a nyelvről alkotott felfogás változását a helyesírási szabályzatnak is követnie kell, ezért látták szükségesnek, hogy áttekintsék és megújítsák a magyar helyesírás szabályait tartalmazó kötetet. Arról azonban már hónapok óta folyik a vita, milyen szakértői munkák előzték meg a 12. kiadást, mennyire lett valóban áttekinthetőbb, modernebb, ha úgy tetszik, életközelibb a helyesírásunk, s hogy mennyire nem kínál választ a különböző, az internettel, telefonokkal és egyéb kütyükkel kibővülő világunk szavainak helyesírására. Sajtóban, vita- és közösségi fórumokon folyton újabb és újabb olyan példákkal találkozunk, amelyek azt jelzik, a legújabb szabályzat – minden igyekezete ellenére – jócskán kiverte a biztosítékot azoknál, akik egy picit is jártasabbak voltak a helyesírásban (ilyenek például az ezentúl különírandó házi nyúl, a kötőjeles írásmód bonyolultabbá válása, a szótagszámlálás szabályainak a még tovább bonyolítása–ezentúl a képzők közül nemszámoljuk az i-képzőt, tehát azt, hogy munkaerőpiaci, tessék egybeírni, az ésszerűt pedig észszerűnek).
De lássunk néhány főbb szabályt, amelyek között lehet olyat is találni, amelyek valóban egyszerűbbé teszik helyesírásunkat: az ingadozó kiejtésű h végű szavak -val, -vel és -vá, -vé ragos alakjait ezentúl kétféleképpen lehet írni, nem kötelező az elseje, elsejei szóalakok számjegyes írásakor a j-t kiírni, ahogy megengedőbb a szabályzat a három szóból álló, hat szótagnál hosszabb szavak kötőjelezésével és a bizottságok, rendezvények nevének írásával kapcsolatban is. A dátumok írása például így egyszerűsödik: „1. vagy 1-je, 1-én vagy 1- jén, 1-ig vagy 1-jéig stb. Az elseji vagy elsejei szóalak számjeggyel írva: 1-i vagy 1-ji vagy 1-jei.” A választás szabadsága tehát mindenképp előnyére válik a szabályzatnak.
Nem változott az a szabály, mely szerint a toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos magánhangzó kettőzött betűre egyszerűsödik (például orral), tulajdonnevek esetében azonban már nem lesz érvényesíthető (Mariann-nal, Tallinn-nak). Bizonyos közszavak (például Alperes, Eladó, Szerző) ezután nagybetűvel kezdhetők hivatalos iratokban. Bizonyos tárgynevek – nemzeti ereklyék, járművek, hangszerek, fegyverek, drágakövek – jellemzője ezentúl a nagy kezdőbetűs írás. Változik a kis- és nagybetűs szavak alfabetikus rendezése is, például a szűcs és a Szűcs, jácint, Jácint szavak esetében a betűrendbe sorolás szempontjából eddig nem volt különbség, ezentúl lesz, s a nemzetközi gyakorlattal ellentétben a magyar helyesírás a kis kezdőbetűs alakot részesíti előnyben. Megújult a szabályzathoz csatolt szótár is, amelynek anyaga a legutóbbi kiadáshoz képest 8000 új szóval bővült, míg az időszerűtlenné vált elemek kimaradtak.
Ésszerű és észszerűtlen biflázni való – s ez esetben mindkét alak helyes, ugyanis 2015 és 2016 szeptembere között a 11. és a 12. kiadás egyaránt érvényes, van tehát kerek egy évünk megtanulni a bonyolultabbá váló kötőjelhasználatot is (a géptípusok neveiben ezentúl a gyártó határozza meg, kis- vagy nagy kötőjelet használunk-e), vagy beszerezni a 12. kiadás nyomtatott változatát, mert online (vagy onlájn?) nem lesz elérhető.
Öröm az ürömben erdélyi olvasóink számára, hogy ezentúl transzszilvanizmusunk egyszerűsödik, egy sz-szel írjuk, még akkor is, ha cigány gyerekek potyognak az égből. Különírva.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.