Kalotaszegen járva egyik legkedveltebb turistacélpont Magyarvalkó – szinte minden Kalotaszeggel kapcsolatos kiadvány címlapját a valkói református templom fotójával illusztrálják, méltán, hiszen az 1261-ben épült templom Erdély egyik legfestőibb román kori református temploma. Ottjártunkkor épp zsindelyezik a tornyot – a hajó zsindelyezését már a tavalyi év során sikerült befejezni, a torony újrafedéséhez azonban jóval több pénz és nagyobb szakértelem is szükségeltetik, nem csoda hát, hogy Székelyföldről hozott a lelkész zsindelyezőmestert. A toronyba ezért nem tudtunk felmenni, de látnivaló így is akad bőven. Kevesen tudják ugyanis, meséli a falu fiatal lelkésze, Pap Ákos, hogy a középkori templom melletti gyönyörű gyümölcsöskertben egy Jékely emlékét idéző irodalmi pavilon is áll, melyet 2014 júliusában sikerült újra régi pompájában, újraépítve, felújítva, berendezve megnyitni az érdeklődők előtt. S aki még nem tudta, hogy Áprily Lajos fiának, Jékely Zoltánnak milyen kapcsolata volt Valkóval, mindenképp érdemes elidőznie a kertben.
A lelkészlakot elhagyva, felmászva a több évszázados falépcsőkön a templomhoz, majd a templom mögött az erdő alatti tájhintán belelendülni a tájba, a Vigyázó csúcsai felé, majd átsétálni a dimbes-dombos kerten a pavilonhoz a lelkész feleségének, Pap Ágnesnek az elmondása szerint mindössze harminc perc. De kár lenne csupán csak fél órát tölteni az amúgy egy busznyi embert elszállásolni képes gyönyörű faluban, s az ide látogatók számára a lelkész és felesége – Eplényi Anna tájépítész és Kardeván Lapis Gergely irodalmár kezdeményezésére és segédletével – igyekeztek is tartalmas programot összeállítani: készítettek hát egy tájolvasó sétakönyvet, amely Jékely Zoltán személye és munkássága köré szerveződik, a magyarországi pályázati pénzből is felújított pavilon átadásakor egyfajta rendhagyó múzeumot is kialakítottak – a hatalmas kert, a pavilon a lehető legjobb környezet különféle rendezvények, alkotótáborok, szavalóversenyek, író-olvasó találkozók, irodalmi táborok szervezésére – mondja a lelkész, s szívesen együttműködnének írószervezetekkel, iskolákkal.
Almafák szomszédságában
A századfordulós pavilon rekonstrukciós tervét Miháltz István építész, a legendás magyarvalkói Miháltz lelkészcsalád leszármazottja készítette – a Jékely-emlékszobának is tekinthető, organikus ház igazi kincseket rejt magában, például Jékely 1930-as Első versek című eredeti kéziratos füzetecskéjét, melyet az Áprily-örökösök igénylésére az OSZK-tól sikerült beszerezniük. A falakon Jékely valkói kapcsolatairól, a faluban töltött napjairól, levelezéséből, munkásságáról olvashatunk, fotókkal illusztrálva, a varrottasokkal díszített asztalon dedikált Jékely-műveket lapozgathatunk, sőt, a séta során magunkkal is vihetjük bármelyik kötetét. Az illusztrációkkal, apró feladatokkal ellátott tájolvasó sétakönyvet hónunk alá véve elkezdhetjük hát a sétát a templomban és a templomkertben – az utasítás szerint ha beleolvasunk a sétakönyvbe, utunk mindössze 60 percet vesz igénybe. „Ha elmerengve, andalogva meg-megáll, és a külső szemlélődés belsővé válik, akkor 3 órát. Ha magával viszi a Kalotaszegi elégia című kötetet is, akkor fél napot. Ha bejárná a falu határának izgalmas emlékeit, akkor előbb mindenképpen keressen szállást éjszakára”.
Eplényi Anna és Lapis Gergely munkája jól kiegészíti egymást – nem csupán száraz leírásokat találunk a Miháltz Elek által a 19. század második felében ültetett szilva- és almafák lombjai alatt elrejtett műemlékekről, emlékezethelyekről, hanem bepillanthatunk a Jékely, a Miháltz család mindennapjaiba, de megidéződik a falu 16. századi földbirtokosának s nem mellesleg a Bánk bán história szerzőjének tartott Valkai Andrásnak az életműve is, sőt, a magyarvalkóiak 20. századi élettörténetét is felidézhetjük. Jékely 1936. augusztus 17-én kelt naplójegyzetéből megérthetjük, miért is született a Kalotaszegi elégia – amely egyébként a séta végeztével teljesen más értelmet nyer, s amelyet el is olvashatunk a pavilonban kifüggesztve: „Nagy Jenőkével élek itten, már harmadik napja a kis pavilonban a falu felett. Próbálom intenzívebbé érlelni mindkettőnkben ezt a nyaranta meg-megelevenedő »ősmagyar« paraszt-romantikával telített hangulatot, melyet aKalotaszegi elégiában igyekeztem kifejezni.” De részleteket olvashatunk a Valkóval kapcsolatos műveiből is, például aMedárdusból.
Lélek-madarak Jékelynek
Az építészeti, művészettörténeti, irodalmi örökséget megidéző, 15 állomásból álló séta minden egyes pontja igazi ínyenceknek való csemege: ha követjük a tájolvasó sétakönyv „utasításait”, megtudhatjuk, mi köze van Szent Lászlónak a földörténeti harmadik időszak egysejtűihez, ugyanakkor sétánk nem puszta szemlélődés lesz, a tájrajzoló és templomrajzoló tábláknál megállva megpróbálhatjuk saját nyomunkat is valamiképp itt hagyni: lerajzolhatjuk a környező tájat, a templomot.
Személyes kedvenceim azonban mégiscsak a pavilon mellett álló kopjafákra függesztett matrikulaidézetek: Miháltz Ákos egykori református lelkész anyakönyveinek bejegyzései miniatűr novellák formájában foglalják össze az elhunytak életét. Az egyik, nemrég felállított-felújított kopjafán az alábbi matrikula olvasható: „SZ. V. M. Egész életében kétszer volt a templomban, mikor megkeresztelték és mikor megházasodott. Úrvacsorával soha nem élt. Vallástalan, templomkerülő, részeges, gonosz indulatú elkárhozott ember volt. 1871. május 27.”
A kert aljában öreg almafa, roskadozó terméssel – rajta nem is olyan apró famadarak sokaságát hintáztatja a szél, mindegyiken egy-egy név. Lélek-madarak, válaszolja kérdésemre Pap Ágnes, Pituj Erzsi és a valkói ifjúság rendhagyó névnapi köszöntője a már Pesten lévő Jékelynek, aki sokat mulatott a falusiakkal, ha Valkón tartózkodott. A madarakat postára tették 1935 márciusában, aláírásaik nemcsak a levélen, hanem a fa lélekmadarain is hűen olvashatók – mondja Ágnes olyan természetességgel, mintha Pituj Erzsi személyes jó ismerőse lett volna. A séta végére érve már el is hiszem ezt neki.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.