Itthon térül meg a máshol szerzett tudás

Csermák Zoltán 2013. szeptember 24., 14:49

A Fekete Ágnes Alice-szal folytatott beszélgetésünket rendhagyó módon a Niagara-vízesés mellett kezdtük el, és Budapesten fejeztük be. Az ifjú hölgy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett, mesterszakon nemzetközi kapcsolatokból diplomázó 2012 decemberében a Niagara Universityn kapta meg MBA (Master of Business Administration) képesítését.

•  Fotó: Csermák Zoltán
galéria
Fotó: Csermák Zoltán


– Kaland-, vagy tudásvágy repítette Amerikába?
– A jogi és nemzetközi kapcsolatok tanulmányaim után a gazdasági összefüggéseket is meg akartam alaposabban ismerni. A mai világban a három terület nagyon sok szálon kapcsolódik egymáshoz. A tengerentúli tanulás gondolatával meg kellett barátkoznom, de jövőm szempontjából elengedhetetlennek tartottam. Egy külföldi ösztöndíj újabb perspektívát jelent: kiszakadást a megszokott világból, s rálátást az otthoni életre. A Calasanctius Alapítványnál megszerzett ösztöndíjjal kétszeresen nyertem: az egyetemi tanulmányok mellett egy újabb kultúrát is megismerhettem. Többszintes felvételit követően – a kiváló angol nyelvtudásnak is köszönhetően – a szeptemberi beiratkozás előtt három hónappal értesültem felvételemről. Korábban számos honfitársam végzett a Niagara Egyetemen, s az ő kedvező tapasztalataik alapján választottam a tanintézményt.
 – Hogyan barátkozott meg családja a másféléves távolléttel? Féltették vagy bátorították?
– Édesanyám nagyon örült a lehetőségnek, édesapám kevésbé volt lelkes. Nála végül a józan ész döntött, elfogadta érveimet, így támogatta életem nagy lehetőségének megvalósítását. Az indulás előtt mindketten jó szívvel engedtek utamra. Másféléves ösztöndíjat kaptam, visszagondolva ez az intervallum talán az a határ, amit még nagyobb honvágy nélkül élhettem át. Az otthon iránti nosztalgia mégis kísértett: két szemeszter között hazarepültem, így a távollét szüleim számára is elviselhetőbb volt.
 – Szívesen látta az Újvilág a messziről érkezett diákot?
– A buffalói repülőtérre egy korábban kint végzett hallgató jött ki elém. A meditációra nem jutott sok idő: a mély vízbe csöppentem, másnap, szombaton már órára kellett mennem. A fogadtatás kellemes meglepetés volt: mindenki mindenben segített, tanácsokat adott, megkönnyítve ezzel is a beilleszkedésemet. Beköltöztem az egyetem kampuszába, hamar megismertem a házirendet, s megkezdtem új életemet. Egy Srí Lanka-i, de Kanadában élő, szintén mesterképzésen tanuló lánnyal kerültem egy szobába.
 – A Niagara Egyetem katolikus felsőoktatási intézmény, a francia Paulai Szent Vince szellemiségén alapul. Ez tükröződik az ösztöndíjasok felvételénél is?
– A Niagara University katolikus egyetem, s természetesen őrzi alapítói értékrendjét. Jóllehet nem listavezető Amerikában, mégis nagyon magas szintű képzést nyújt. Jelentkezőkben sincs hiány, s az elhelyezkedési lehetőségek is igazolják a színvonalas oktatást: a végzettek nagy része jó állásban kamatoztathatja a tanultakat. A keresztény életvitel már az ösztöndíj megítélésénél is fontos szempont volt. A Baár–Madas Református Gimnáziumban végeztem, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem diplomát. E tanintézmények hűek nevükhöz, s az amerikai egyetem nevelési elvei is közel álltak mindkettőhöz.
 – Mint említette, jól beszélt angolul. Az otthon szerzett tudás anyanyelvi környezetben is megállta a helyét?
– Jó alapul szolgált a felsőfokú nyelvvizsgám, az otthon tanultak a kezdeti nehézségek áthidalásában sokat segítettek. A köznyelvhez az amerikai filmeken keresztül kerültem közelebb. Mindenkinek tudom ajánlani gyakorlásként e módszert, hiszen a szereplők az élő nyelvet beszélik, s a mozikból a szleng is elsajátítható. Az ösztöndíj elején még a kulcsszavaknál elő-elővettem a szótárt, a végére már a házi feladataimnál sem használtam segédeszközt. A hallgatókkal is jól megértettem magamat.
– Hogyan teltek mindennapjai?
– Az amerikai képzésnek megfelelően nemcsak az órán eltöltött idővel, hanem terjedelmes házi feladatokkal is számolni kell. Sokszor csoportos, máskor egyéni leadandó anyagon dolgoztunk, így a tanulás minden napunkat kitöltötte. Természetesen másra is jutott idő, de a jó időbeosztástól függött az életünk. Az órákat esténként vagy szombaton tartják, így, a felhőtlen pihenés ideje a vasárnap. Az első napokban kerestem fel a híres vízesést. A környék lenyűgöző, sokat kirándultunk; kiváló túratársakra találtam a Reutlingenből érkezett német diákokban. Látnivaló is akad bőven, így ha van egy kis szabadidőnk, hamar útnak eredtünk.
 – Bizonyára életének felejthetetlen időszakát tölti. Mi kerül be sikerként a naplójába?
– Valóban sikerélményekben gazdagon távoztam. Tanáraink nagyon jó pedagógiai módszerekkel ösztönöztek önállóságra, aktivitásra a diákságot. A kreativitásra építenek, s a kitűnő bizonyítványom számomra is igazolja, hogy jóra használtam a rám bízott talentumot. Az egyetemen a teljes tudás számított, oktatóink az apróbb hibák felett nagyvonalúan hunytak szemet.
 – Nemzetközi társaságban dolgoztak nap mint nap. Mely országbeliekkel alakult ki szorosabb kapcsolata?
– Rendkívül színes a diákság és a diákélet. A németekkel mindennap együtt dolgoztam az egyetemi feladatokon és azt követően velük töltöttem a szabadidőm java részét. Ez a baráti kör – mint említettem – sokszor járt együtt kirándulni. Számos franciával barátkoztam össze, sokakat közülük nem is a tanulmányok, hanem az angol nyelv tanulása csábított Amerikába. Természetesen több amerikai és kanadai diákkal is sikerült barátságot kötnöm.
– Jól hangzik az ösztöndíj kifejezés, viszont az amerikai árak is elgondolkodtatók. Elég a havi apanázs a megélhetéshez?
– Szerencsém volt, mert teljes ösztöndíjban részesültem, ami az oktatás, szállás és az étkezés költségeit is fedezte. Noha az amerikai életformához hozzátartozik az autó, de tömegközlekedéssel is megoldható minden. Ezt az utat választottam én is, így végső soron a kiadásaim is minimálisak voltak. Lett volna lehetőség külön munkát vállalni, de én inkább a tanulásra összpontosítottam.
– A mesterkurzus elvégzése után Amerikában mennyire kapós a diplomájuk?
– A tandíj amerikai mértékkel mérve is elég borsos. Így a legtöbb MBA képzésen résztvevő amerikainak a cége fizeti a tanulmányokat, tehát a munkáltatója rövidebb-hosszabb távon számol velük. Többek – diplomával a kezükben – már vezetői posztra is kerültek.
– Otthon is tárt karokkal várták, vagy keményen kell kilincselnie fejvadász cégeknél?
– Fizetés nélküli szabadságon vagyok, így hazatérésem után visszamehettem korábbi munkahelyemre, a budapesti Főpolgármesteri Hivatalba. Meggyőződésem, hogy az Amerikában megszerzett MBA képesítés többet ér az otthoninál. Az ott végzettek angol tudása, ismeretei, fellépése a magyar munkaerő piacon is előnyt jelentenek. A Magyarországon lévő amerikai cégek különösen értékelik a tengerentúli tapasztalatokat, így csak idő kérdése, hogy a hazatérő elhelyezkedjen. Sokat köszönhetek a Calasanctius Alapítványnak és a Niagara Egyetemnek. Akint szerzett tudás és tapasztalat örök érték marad számomra. Azonnali, kézzel fogható haszna is mutatkozott: decemberi hazaérkezésem után két hónappal már feljebb léptem a ranglétrán. Örülök, hogy itthon is megbecsülik amerikai diplomámat, jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal Főjegyzői Irodáján dolgozom jogi koordinátorként. Tapasztalatot szerezni a világban, hazatérve az ország javára kamatoztatni a megszerzett tudást: ez az ösztöndíjasok küldetése. Ezt teszem én is.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.