Gospeliskola Háromszéken

Csinta Samu 2013. december 21., 21:02

Iskolát teremtett a műfajban a gospel dalok kizárólagos hazai képviselőjének induló sepsiszentgyörgyi Snaps Vocal Band. Az a capella énekegyüttes nemrég ünnepelte első fellépésének tízéves évfordulóját.

galéria

Több mint kétórás együttlét alatt vonultatta fel a kézdivásárhelyi Vigadó színpadán eddigi „életének” termését a Snaps Vocal Band. Közel száz korábbi és jelenlegi tag és zenészbarát, a háromszéki zenei életet különböző formációk szereplőjeként azóta is éltető énekesek-zenészek rajzolták fel az együttes eddigi fejlődésívét.

Némi túlzással a háromszéki kamarakórus-fesztivál előzetesét jelentő fellépés hirtelen támadt lehetősége hozta össze 2003-ban a csapatot. A sepsiszentgyörgyi unitárius templomban tartott rendezvényen még alig villantak meg négy-öt dal erejéig, a következő fellépésre való felkérés azonban már a helyszínen elhangzott: egy üzletember-találkozó színesítésére invitálták őket. Az újabb feladat így nem engedte szétszéledni a társaságot, hiszen mindössze két hét alatt kellett összerakni a repertoárt. Aztán már nem is akartak szétszéledni...

Persze nem kizárólag alkalom szüli az énekegyüttest. Cserkész Emesét, a Snaps alapítóját, művészeti vezetőjét már kolozsvári egyetemi évei alatt megfertőzte a gospeléneklés, s hazatérése után igyekezett továbbterjeszteni a vírust. „Az általam megkeresett kollégák és tehetséges diákok közül elsőre többen némileg visszariadtak annak a súlyától, hogy esetenként egyedül kell énekelni egy szólamot, de aztán ráéreztek arra, hogy cserébe több szabadságot, improvizációs lehetőséget kínál ez a stílus, mint a klasszikus kóruséneklés” – idézi fel a kezdeteket Emese.

A Snaps első fellépésén három szoprán (Kulcsár Kinga, Oláh Orsolya és Kiss Bora), két alt (Gecse Andrea, Cserkész Emese) három tenor (Könczey Jenő, Marton Ede, Gyergyai Szabolcs) és három basszus (Pakot István, Gáspár Álmos, Ticuşan János) alkotta az együttest. A bemutatkozó előadás „kényszerítette ki” a névválasztást is. „Sürgősen nevet kellett találni, hogy megjelenhessünk az esemény plakátján. Épp egy olyan kotta volt a kezemben, amelyen a Fingers Snapping, azaz ujjcsettintés utasítás szerepelt. Így lettünk Snaps Vocal Band” – hangzik Cserkész Emese anekdotaszerű magyarázata.

A klasszikus kórusrepertoártól eltérő, különleges és fiatalos műsorával, és nem utolsósorban magas szakmai színvonalával – mindenkori tagjai kivétel nélkül kottaolvasó emberek! – a Snaps hamar meghódította a közönséget. Ennek ellenére nem úszhatta meg a generációk jövés-menésének buktatóit, ám az együttes vezetője szerint úgy sikerült túllépni ezeken a pillanatokon, hogy a jelentkezők, a beugrók zenei minősége révén mindig folytatásban lehetett gondolkodni, nem pedig állandó újrakezdésben. „A legnagyobb törésveszély 2009-ben fenyegetett, amikor a nagyon összeszokott, összecsiszolt csapatból egy nagyon jó szoprán, Simon Piroska és két remek basszus, Lőfi Gellért és Pakot István távozott egyszerre. De sikerült túllépnünk azon a pillanaton is, most pedig négyen vagyunk állandó tagok. A szólamonkénti két énekes lenne ideális, külsőseink azonban mindig akadnak, ha szükség nyílik. Művészi, repertoárválasztási szempontokból is adódnak néha vitáink, művészeti vezetőként általában én jövök javaslatokkal, ötletekkel, de az esetleges vitás kérdésekben mindenki véleményét meghallgatva döntünk. A kis létszám meglehetősen nehézzé, esetenként szinte lehetetlenné teszi bizonyos műfajok megfelelő megszólaltatását – például a tömeghangzást igénylő romantikus művek, vagy népdalfeldolgozások előadását –, mindig úgy választunk darabot, hogy az a bizonyos mű ténylegesen megszólaljon.”

Eddigi legemlékezetesebb pillanatait a három szardíniai meghívás során élte át az együttes. „Egy 2005-ös miskolci kamarakórus-fesztiválon hallottak bennünket először a szárdok, szeptemberre már meg is hívtak, majd 2009-ben és 2011-ben újra. Ez utóbbi alkalmakkor már előzetes meghallgatás nélkül, megbízható partnerként hívtak bennünket, akiktől tudják, mire számíthatnak” – idézi fel Emese az irigylésre méltó partnerség történetét. Azt viszont kissé szomorúan konstatálja, hogy az utóbbi három-négy évben kevesebbet igénylik fellépéseiket Sepsiszentgyörgyön, beszédes adalék, hogy 2012-ben több alkalomhoz jutottak Bukarestben, mint itthon. A fővároshoz kötődik az egyik legsikeresebb fellépésük is, Luiza Zan „háttéregyütteseként” 1200 néző tapsolt nekik a Jazz and more elnevezésű fesztiválon. A bukaresti énekesnővel kapcsolatosak a közeljövő Snaps-projektjei is, egy Ticuşan János gitárossal, Várhelyi Attila zongoristával, Vitályos Lehel basszusgitárossal és Ferencz Áron dobossal megvalósítandó projekt mellett Luiza Zannal közös a capella koncertre is készülnek.

A Snaps bájos „leágazása” a Mini Snaps nevű gyerekegyüttes. „Megalakulásuk egy 2006-os összeállításhoz fűződik, ahová Váta Lóránd színművészt és Luiza Zant hívtuk, a produkcióhoz pedig kellett egy gyerekkórus is. Azóta kinőtték magukat, fellépéseikkor nincs felnőtt a színpadon, mindent maguk csinálnak” – meséli a „csibeudvarról” Cserkész Emese.

A kézdivásárhelyi Vigadóban tartott jubileumi ünneplés azonban nemcsak a Snaps első tíz éve megbecsülését jelentette – a jövő ugyanis továbbra is a capella szól.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.