Sütő Éva
Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napok helyszíne volt nemrég a Bihar megyei Érmihályfalva. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a helyi Érintő Egyesület által harmadszorra megszervezett, egyre népszerűbb eseményen közel hatszáz gyermek igyekezett ellesni a kézművesség csínját-bínját, fogásait, élvezni a közös munka, a közös alkotás örömét.
A megnyitón idős Szilágyi Ferenc helybéli képzőművész a régi mesterségeket továbbörökíteni próbáló hagyományőrző napok hasznosságáról beszélt. Mint mondta, nem kis teljesítmény több száz gyermeket kiragadni a mai technikai eszközök rabságából, megismertetni velük a népművészeti motívumok szépségeit, az Érmellékre jellemző régi mesterségek titkait, a vessző, a sás, a gyékény, a nád kínálta lehetőségeket, a hozzá tartozó és feledésbe merült munkaeszközök használatának fogásait. Az érmelléki Albisról ezúttal is a Sárkány család vezette be a kis „kézműveskedőket” a fazekasság rejtelmeibe. Aki akarta, elkészíthette a maga kis agyagkorsóját, poharát, tányérját, ki horpadtabbra, ki kerekebbre, de nem is ez volt a világra szóló sarazás lényege, inkább a korongon alakuló formákat kísérő szemek látványa, illetve az egész műveletet övező hatalmas buzgalom, nekiveselkedés. Közben pedig szólt a citeramuzsika, a helyi református fiatalokból verbuválódott gyermekcsapat jóvoltából régi népdalok elevenedtek fel, amelyeket természetesen együtt lehetett énekelni. Őket az Asszonyvásáráról népdalokkal érkező Barta Renáta és Bertalan Attila erősítette, akiket az előző évekből már jól ismert a hagyományőrző napokra visszajárók serege.
Slágernek bizonyult a mézeskalács-készítés, Jakó Jolán iparművész irányításával azt gyúrta, sütötte, díszítette valamennyi kislány-, sőt kisfiúkéz is. A matyóhímzés alapmintáinak elsajátítása mellett színes kalotaszegi motívumok kerültek az előkészített falapítókra, ezt a foglalatoskodást tán csak a tojásírás népszerűsége írta felül, a legszebbeket és természetesen az épen maradtakat a közös zárókiállításra tartogatták. A viasszal írott, előzőleg kifújt, szó szerint értendő „hímes tojásokat” szalagra fűzve, rögtönzött tojásfákra aggatták. A mintázatok megrajzolásában a helyi pedagógusok, képzőművészek, ügyes kezű fiatalok és anyukák segítettek. A rendezvény zárónapján a nyíradonyi László András kosárfonó mester adott ízelítőt e szintén régi érmelléki szakma elfeledett titkaiból, majd örömmel igazgatta a vesszőhajlításhoz nem szokott ujjacskákat. A kézműves napokon megjelentek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett gálospetri Szentháromság-gyermekotthon lakói is, akik szintén kivették részüket az alkotói munkából. Akónyi üstben készült gulyásleves-lakoma zárta a rendezvényt, majd kiosztották az ilyenkor szokásos emléklapokat is.
A Bethlen Gábor Alap és az érmihályfalvi önkormányzat által támogatott rendezvény lassan hagyománnyá nemesedik az Érmelléken. A sikerélménnyel, a jól végzett munka örömével, na meg a négy nap alatt készült „remekművekkel” hazatérő, frissen képzett kézművesek már a jövő évet tervezve hagyták el az eseménynek helyet adó Gödör rendezvényház területét.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.