Újra Erdélyben járt Cseh Tamás. Akárcsak 25 évvel ezelőtt, 1990 legelején ugyanis egyik első magyarországi zenészként jött el hozzánk-közénk, amikor még mindannyian hittünk benne, hogy most már minden jó lesz, szép és őszinte. Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön zsúfolt házak előtt énekelte azokat a dalokat, amelyeket mélyszántásig hallgattunk bakelitről a korábbi sötéten fényes években. Így aztán nagy nézőtéri kórusok szolgáltak aláfestésként, rádöbbentve mindenkit, hogy sokkal inkább egy nyelvet beszélünk, mint ahogy azt korábban gondoltuk volna.
Február utolsó napjaiban újra itt járt Cseh Tamás, Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön idézték meg a szellemét. Kolozsváron az egykori zenésztársak közül néhányan – Novák János és Márta István –, Háromszéken a Tamási Áron Színház művészei és közreműködői Gajzágó Zsuzsa fő- és mellékszereplésével. No meg mindkét helyszínen a dalnok fia, Cseh András énekelte a Sztyopkát. És szóltak dalok, vissza-visszautalva a 25 évvel ezelőtti erdélyi premierekre, eredeti filmbejátszások, eredeti megközelítések, esetenként még eredetibb hangfekvések. Az igazi reprodukálására amúgy sem lett volna esély, ő 2009. augusztus 7-e óta már csak virtuálisan van velünk, de velünk marad a jelek szerint az idők végeztéig. A nézőtéren ugyanis mai tizenévesek szüleikkel-nagyszüleikkel együtt dúdolták a dalokat, mellettünk Ady nyújtogatta az ujját, hogy ifjú szívekben élek, s mindig tovább.
Tengerparti nyaralásról 2009 nyarán hazafelé tartva a tömösi határon innen, immár újra a Kossuth-jelzónában az autóban ért utol Cseh Tamás halálhíre. Az utastérre telepedett csendet nemcsak az elhangzó emlékműsor sérthetetlensége szavatolta. Közben az járt a fejemben, vajon hová lesznek Cseh Tamás meg nem született dalai. Persze szerzőtársa és barátja, Bereményi Géza dalszöveg- és forgatókönyvíró ezt sokkal jobban megfogalmazta a dalnok ravatalánál. „Te elvitted magaddal a születendő dalszövegeket, mert azok tenélküled már sosem fognak előbújni belőlem, azokhoz a te fizikai jelenléted szükséges. Pedig borzasztóan kíváncsi volnék a meg nem született dalainkra, de mostantól azok elvetélt gyerekek: rengetegen vannak, ismeretlenül. Én, aki láttam, hány remek ember hal meg hiábavalóan, végre állíthatom valakiről, terólad, Tamás, téged itt szeretnek, és szeretni fognak. Erdélytől Kanadáig és az Egyesült Államokig, ahol csak magyar szórványok élnek, mindenhol boldogan emlegetnek téged. Életem szerencséje volt, hogy találkoztam veled. Nem mondom, hogy Isten veled, mert ahogy ismerlek, a legváratlanabb pillanatokban fogok még veled találkozni.”
A család tanúsága szerint mosollyal az arcán ment el Cseh Tamás. Február végén felvételekről és dalokban mosolygott ránk. Csak halkan dúdoltunk hozzá, hogy még maradjon kicsit velünk.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.