Részben maguknak érezhették idén a Frankfurti Könyvvásárt a magyar ajkú irodalomkedvelők, miután a német könyvkiadók egyesülete Mora Teréziát tüntette ki a rangos Német Könyvdíjjal. A szemle fénypontjának számító elismerést az utóbbi időben általában olyan íróknak ítélték oda, akiknek alkotásai mély társadalmi mondanivalót hordoznak, és ez alól Mora sem kivétel. Das Ungeheuer (szabad fordításban A Szörnyeteg) című regényének főhőse egy mély testi-lelki válságba került fiatalember, akinek útja felesége hamvainak urnájával Magyarországra és azon túlra vezet. A soproni születésű alkotó 1990-től, húszéves kora óta él Berlinben – kizárólag németül írt művein kívül többek között Örkény István, Esterházy Péter és Parti Nagy Lajos könyveit fordította Goethe nyelvére.
Brazília, a vendég
Ha Mora Teréziának köszönhetően Kelet-Európa – sajátos témáival, érzésvilágával – ismét reflektorfénybe is került a világ irodalmi színpadán, Frankfurtban idén egy másik régiónak osztottak főszerepet. Talán a közeledő futball-világbajnokságra való tekintettel, talán az egzotikum vonzása miatt, mások szerint a világ egyik legolvasottabb írója, Paulo Coelho előtti tisztelgésként a könyvvásár hivatalos vendége idén Brazília volt. Habár Coelho nem utazott el a Majna-parti városba, a majdnem kontinensnyi ország az író személyes részvétele nélkül is kitűnően szerepelt. A dél-amerikai „könyvtermés“ a szakma egyik legtutibb receptjének számít, ezen belül az utóbbi három évben a brazil kiadók 150 százalékkal növelték eladásaikat a szerzői jogok piacán. Ehhez persze hozzájárul, legalábbis Németországban, a következetes reklámkampány, a németesen összeállított ismertetőanyagok és a turizmussal való „fűszerezés“.
A már annyiszor halottnak nyilvánított könyvbiznisz azonban máshol is igen biztató jeleket mutat – legalábbis erről számoltak be Frankfurtban a szakma képviselői. Míg az előző évek szemléi valósággal izzottak a vitától és a kételytől, hogy a digitális forradalom megfojtja-e a hagyományos papírkiadványokat, idén érezhető volt egyfajta megkönnyebbülés. Ezt a fellélegzést a nagy kiadók képviselői nyíltan fel is vállalták, sugallva: létezik „békés együttélés“ a különböző megjelenési formák között. A nagy, tradicionális házak még inkább „papírhoz kötöttek“, a könyvek elektronikus formátumát mintegy új kihívásként kezelik, és azzal érvelnek, hogy a televízió sem ölte meg az olvasást. A könyvszakma szereplői általában esküsznek a boltok szerepére, ahol a potenciális olvasó (formátumtól függetlenül) közel kerülhet a művekhez. Más téma, hogy a könyvesboltok piacán is hatalmas átrendeződés érzékelhető, a nagy láncolatok aktívan jelen vannak ugyan minden német város sétálóutcáján, de jelenlétük egyre inkább ellehetetleníti a kisebb könyvkereskedéseket. A Frankfurti Könyvvásárra időzített esszék, kommentárok mindegyike egyetértett abban is, hogy a megjelenés formája nem változtat sem az alkotói magatartáson, sem pedig a mű értékén.
„Egyéjszakás” írócskák
De ha már az értéket említettük, hadd szóljunk a leggyakrabban elhangzó kritikáról is: a könyv tömeges terjedése nincs egyenes arányban a minőségi növekedéssel. Magyarán a tengernyi kiadványban kevés az igazán színvonalas irodalmi alkotás, tehát a könyv túlélési esélyeit gyakorlatilag nem a digitális formátum veszélyezteti, hanem a felhígulás. Az ily módon aprópénzre váltott könyv elég sok „savas” kommentárt szült egyébként, az irodalmi élet megmondóemberei, a kultúrrovatok avatott szakemberei ugyanis nem nézik jó szemmel azt az évről-évre növekvő trendet, hogy prominens személyiségek vagy „egy éjszakás” írócskák lopják el a show-t a megszentelt könyvünnepen. A volt teniszsztár, Boris Becker életrajzának még úgy-ahogy megbocsátottak, de kritikájuk kíméletlenül lesújtott azokra az ügyeletes sztárokra, akikről tudni vélik, hogy csak a zártkörű pezsgőfogadásokon kerülnek kapcsolatba az irodalommal.
Apropó pezsgő: a könyvvásár legnagyobb hibája állítólag az volt, hogy túl kevés és túl keveseknek jutott a nemes italból. Vagyis a koccintásból épp azok maradtak ki, akik életben tartják a könyvbizniszt, a tényleges vásárlók és könyvmolyok, ők csak a rendezvény utolsó napján válthattak belépőt. Így is mintegy 140 ezren vállalták a tolongást, a sorban állást a standoknál, a harcot egy nyugodt zugért, ahol elmerülhetnek a friss olvasnivalóban. Hasonló léptékű volt a szakmai látogatók száma is, akik több mint hetven országból „zarándokoltak el” a Majna partjára.
A jelek szerint a frankfurti könyvszemle még mindig az, aminek lennie kellene: különleges esemény, ahová bejutni ünnep, élmény és kitüntetés. Tekintettel arra, hogy idén ősszel a külföldi újságírók minden eddiginél nagyobb számban jelentek meg Frankfurtban, arra következtethetünk, hogy a világ többi része sem fog olvasnivalóban szűkölködni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.