Szász János A nagy füzet című filmje képviseli Magyarországot a 2014. évi legjobb idegen nyelvű film kategóriában az Oscar-díjra nevező bizottság 2013. augusztus 7-i ülésének döntése értelmében.
Van egy terület Közép-Európában, melyet önálló, gazdag történelem, 3 történelmi nemzet, kulturális sokszínűség és többnyelvűség, 103 093 km2 jellemez, de az itt élők NEM dönthetnek szabadon otthonuk saját ügyeiben! Most eljött Erdély történelmi esélye.
A slam poetry él és élni akar. Erdélyben is – erre mutat, hogy a Félszigeten túlestünk az első erdélyi slam poetry bajnokságon. A világszinten is fiatalnak számító műfaj felénk még gyerekcipőben, de mindenképp jó úton jár.
Tojásírás, székely ruha készítés, varrottasok és úri hímzés – mind-mind azt az időt idézik, amikor a kézimunkák üzenetét még értették. Az üzenetek mai ritka értőinek egyike, Kisné Portik Irén Gyergyószentmiklóson élő néprajzkutató
Szeptember elsejéig tekinthető meg Kolozsváron a Thorma János és pályatársai, tanítványai című kiállítás, amelynek megnyitója műemlékvédelmi kérdéseket is felvetett, mi több, vállalások is elhangzottak.
Ez a terület a nap 24 órájában megfigyelés alatt áll – hirdeti több nyelven is a kasszagép mellé kitett A4-es ív. Hirtelen nem tudom, hogy a mondatot fenyegetésnek vagy baráti figyelmeztetésnek vegyem.
Hatvanhét éves korában Budapesten elhunyt Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenekutató, előadóművész.
Aki Bayreuthba látogat, mindenütt belebotlik a legendás német zeneszerzőbe. A település ugyanis gyakorlatilag abból él, hogy magát Wagner-városnak nevezheti, miután 1876-ban itt tartották meg az első Bayreuthi Ünnepi Játékokat.
A Sonatores Pannoniae fúvósegyüttes koncertjével kezdődött, reneszánsz táncházzal zárult a 33. Csíkszeredai Régizene-fesztivál. Az idei négynapos rendezvénysorozat különlegességét a nyílt tereken tartott koncertek jelentették.
A díjak, elismerések és a közönség visszajelzései tükrében is sikeresnek mondható évadot zártak az erdélyi színházak. A társulatok munkájának értékelésére Sebestyén Rita írót, a kisvárdai színházi fesztivál előválogatóját kértük fel.
Mióta hivatalosan is beköszöntött a nyár, két mozifilmmel sikerült közelebbről megismerkednem. A TIFF-en kívül, természetesen, hiszen a filmfesztiválos időszak leginkább valami reális időn kívüli periódusnak számít.
Elektromágnesként vonzotta a tömeget az amúgy is, de ezentúl méginkább történelminek számító Bonchida. A Bánffy-kastély területén annyi ember megfordult azon a júniusi hétvégén, hogy a hangulat már a boltíves főkapuban magával ragadta az embert.
Sepsiszentgyörgy régi bazársorának sarkán szinte beszippant a nagy ablakok mögötti látvány: festmények, installációk, fotók, videó- és hanganyagok színes skálája. Három éve működik itt a képzőművészetet kínáló Magma Kortárs Kiállító Tér.
Némi meglepetésre a versenyprogram utolsó, Opera ultima címet viselő előadása, az Újvidéki Színház produkciója nyerte el a 25. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja nagydíját. A kitüntetések többségét idén is Erdélybe „postázták”.
A kolozsvári Farkas utca ma már elképzelhetetlen Sárkányölő Szent György-szobor nélkül. A napokban Kolozsi Tibor szobrászművész varázsolja újjá a 109 éves alkotást.
Nehogy megijedjen a tisztelt olvasó, nem változott semmi a rovat háza táján, nem Alfred Hitchcock filmje ihlette a címválasztást. Hanem egy kolozsvári dzsesszzenekar neve: Jazzybirds. Szabad fordításban Dzsessz(ke)madarak.
A legrangosabb romániai színházi díjjal tüntették ki az idén a 34 esztendős székelyudvarhelyi zeneszerzőt, Cári Tibort, aki a temesvári magyar színházban talált rá „második otthonára”.
A franciaországi Bobigny-i MC93 színház által kidolgozott ATELIER 200 projekt 2012-ben indult el, és máig több ezer civil vett benne részt. Kolozsváron március végén tartottak képzést színészi diplomával nem rendelkező érdeklődőknek.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
