Számadó Ernő, a nád és a sásvidék krónikása

Érkeserű elszigetelt falu, ám sok híres, szellemiekben gazdag ember került ki a településről. A zömében református település adta Keserűi Dajka János református püspököt, egyházi írót (1580 –1633), Böszörményi Jenőt, az első magyar Diesel-motor tervezőjét (1872–1957), Csécsi Nagy Imre orvost, természettudományi írót, kollégiumi tanárt (1804–1847) és nem utolsósorban Számadó Ernő költőt, meseírót, aki Budapesten született ugyan, de itt élt és itt alussza örök álmát a hímeshátszigeti temetőkertben.

Számadó Ernő Hímeshátszigetnek nevezte a falut, amelyet hazájának választott. A költőre még sokan emlékeznek, anekdotákat mesélnek róla, tisztelettel gondolnak rá vissza. Annál is inkább, mert 1956-ban ő is megjárta a „hadak útját”, ugyanis hat és fél év börtönbüntetésre ítélte az akkori román kommunista hatalom.

Hazatérte után egészségi állapota megromlott, visszavonultan élt verseinek, meséinek szentelve idejét. Környezetében csak „mesebácsinak” nevezték a helybéliek.

„Érkeserűben talált zaklatott lelkének nyugodalmat, otthont, amelynek határában ott volt a Buday-tanya és a tanyán a szép hadiözvegy, Buday Gyuláné Fekete Sárika. Itt megtalálta helyét a világban, az érmelléki csendben, a susogó nádasok, hajbókoló fűzfák árnyékában, ahol élettől pezsdültek a vizek” – írja Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztor az Érmelléki mesék a Hímeshátszigetről című általa szerkesztett Számadó-mesekönyv előszavában.

Az érmelléki faluban 2011-ben szobrot is állítottak Hímeshátsziget megálmodójának,

így örökítve meg az utókor számára a lápvilág dalnokát, akinek a környező mocsarak, lápok bűvös világa ihlette gyermekmeséit.

Számadó Ernőt viszontagságos élete hozta az Érmellékre. A költő nem egyszer támadott fel a halálból, hiszen a még Budapesten történt öngyilkossági kísérlet határáról az édesanyja imakönyvében talált 10 pengős térítette vissza az életbe. Ez üzenet volt számára, amelyből megértette: Istennek tervei vannak vele. Visszatért az életbe börtönévei után is, amikor a román kommunista rendszer meghurcolta, megfosztotta szabadságától. 1958 júniusában ugyanis 73 társával – a Sass Kálmán által képviselt érmihályfalvi csoporttal – „hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés” vádjával letartóztatták. Sass Kálmán érmihályfalvi lelkipásztor perében hatodrendű vádlott volt. Számos társával együtt 25 év börtönre ítélték. Életét és fogságát Balaskó Vilmos érolaszi lelkipásztor fogolytársa örökítette meg emlékirataiban. 1963-ban szabadult, élete hátralevő éveit Érkeserűben töltötte.
Örök élete pedig akkor vette kezdetét, amikor halála után másfél évtizeddel – kívánságára – csónak alakú fejfát állítottak a betonból öntött emléklap mellé.

A helyi iskola 1997-ben vette fel a nevét. A Számadó Ernő Művelődési Egyesület pedig Számadó-napokat, szavaló-és mesemondóversenyeket rendez tiszteletére. Versei is új kiadásokat értek meg Gavrucza Tibor jóvoltából. Később a régi csónakfejfát felújították, az ötlet a 2013-ban zajló Számadó-napok idején született. A felújítás kiötlője és anyagi támogatója a nagyváradi Jakabffy László nyugalmazott építész volt, aki a költő sírjánál állva elmondta: évtizedekkel ezelőtt sokat tartózkodott Érkeserűben, ám valahogy mindig elmaradt az ismerkedési lehetőség Számadó Ernővel. „Nem fordítunk kellő figyelmet a körülöttünk élőkre, pótolhatatlan dolgokat mulasztva ezzel életünkből”.
Boros József érmihályfalvi magyartanár, aki Keserűben kezdte pályáját, személyesen ismerte a költőt, meseírót.

A lápvilág varázsa ihlette Számadó sok más híresség mellett „gyöngyszem volt az Érmellék ékszerdobozában”

– fogalmazott megemlékező beszédében az új kopjafaavatón Boros.
„Nem az a lényeg, Ernő bátyám – és ezt te értenéd leginkább –, milyen drága koszorúkat hoztunk, vagy nem hoztunk a fejfádra. Inkább az, hogy itt állunk a nagyszombati sirató esőben és emlékezzünk…” – fűzte hozzá a tanár.

A falu 1350-ben Szalaccsal, illetve Szatmárnémetivel együtt városi rangot kapott. Az előbbi kettőt az 1800-as évek végén kiépülő monarchiai vasútvonal elkerülte, így fejlődésükben megtorpantak. Azonban mindkettőn látszik ma is a polgári építkezési stílus, amely nagy terekben, egyedi házakban, széles parkokban nyilvánul meg, ahol az egykori promenádok szórakozásra gyűjtötték a helység lakóit.

Érkeserű ma is szép, csak kiszakadt a kisvárosokhoz való felzárkózási lehetőségből, amikor közigazgatásilag Kerekihez csatolták.

Városi sétányainak is beillő útjaira az elmúlt években burkolat került. Keserűben a kultúrotthon is patinás, mondhatni kisvároshoz illő. A hajdan volt város így visszanyert valamicskét egykori polgári arculatából, bár munkalehetőség nincs, így az emberek számára marad az ingázás.
Az újságíró számtalan alkalommal hallja a kisemberek mindennapi gondjait, megélhetési nehézségeit, örömeit, bánatait. Amikor egy-egy munkásbuszra felkapaszkodik – mert éppen egyeznek úti céljaik –, kész élettörténetek bontakoznak ki előtte, amelyeket ingázók osztanak meg egymással. Így akarva akaratlanul a velük utazó krónikás is részesévé válik számtalan történetnek.
A tavaszi időszakban vagy télen egy-egy olvadás idején érti csak meg igazán az ember, miért is nevezte Számadó Ernő a falut Hímeshátszigetnek.
A tükörsima vizekkel körbevett falucska valóban mesebeli szigethez hasonlít, amely a lápok hímes hátán, illetve az Ér által megtűrt lélek lakta ligeten nyert magának létjogosultságot.

A nagyváradi vasúti pályaudvar mellett buszmegálló. Az utasaira várakozó egyik jármű ablakában Keserű felirattal táblácska hirdeti a járat célállomását. Hamar meg is telik néppel, és a késő délutáni órákban elindul a „rezervátum” felé. Az asszonyok elmondják egymásnak az úton, mit főznek, ha hazaérnek, ki kibe szerelmesedett bele, kinek lesz a hétvégén esküvője. Mennek is menyasszonyt nézni a templom elé. A kiskereki bekötőútnál aztán végleg eltűnnek az egykori láprengeteg belsejében.
Érkeserűben, ha esik az eső, az agyagos sarat szinte lehetetlen letisztítani a lábbeliről. Oroszi Magda református lelkipásztor meg is erősít abban, hogy aki itt ragad, annak ezzel számolnia kell, így az esős időszakokra szinte már „be vannak rendezkedve” a megfelelő öltözékkel, lábbelikkel.
Új szelek ritkán fújnak Hímeshátsziget felett, évszázados varázsa mégis megfogja az embert.