Birtalan nap hagyományápolói – széki tematikus nap Budapesten

2019. szeptember 29., 15:33 utolsó módosítás: 2019. szeptember 29., 15:36

A Hagyományok Háza tematikus sorozatát a Széki nappal folytatta. A szeptember 28-ai egész napos programon az érdeklődők egy nagy múltú erdélyi település hagyományőrző munkájába tekinthettek be.

A mezőségi település a táncházmozgalom bölcsőjének számít Fotó: Korniss Péter

A Muravidék-nap és a Vajdasági nap sikere nyomán a Hagyományok Háza szeptember 28-án Széki napot rendezett. A szakmai- és a nagyközönségnek szánt programok reggel 9.00 órától késő estig tartottak.

Kevés olyan kistelepülés van a Kárpát-medencében, amelynek ismertsége vetekedhetne a Kolozs megyei Székkel. Vérzivataros történelme mára hagyománnyá szelídült, amit lakói híven őriznek. A mezőségi település a táncházmozgalom bölcsőjének számít. 1971-ben itt tapasztalták meg budapesti táncosok azt a csodát, hogy fiatalok élő zenére szabadon improvizálva táncolnak. Ennek hatására rendezték meg 1972. május 6-án a Liszt Ferenc téri könyvklubban az első – akkor még zártkörű – táncházat. A meghívó szövege is önmagáért beszélt: „táncház – úgy, mint Széken”. A tematikus nap ebből a világból adott ízelítőt az érdeklődőknek, akik a megidézett pillanatok révén elképzelhették, milyen lehetett egykor a három utcából, szigorú társadalmi rend szerint működő település tagjaként élni és mulatni.

Birtalankor – ahogy a székiek mondják – minden évben megemlékeznek az 1717-es tatárjárásról. A hagyomány szerint az emberek ezért választották a kék színű ujjast, az asszonyok azóta kötnek a fejükre fekete keszkenyőt, mert az egykori anyák úgy fogadták: amíg élnek, gyászolni fognak…

Lajtha László – akinek hagyatékát a Hagyományok Háza őrzi –, kihasználva a II. Bécsi döntés nyomán ideiglenesen megnyílt határokat, 1940-41 telén gyűjtött a településen. A széki hangszeres zene valóban csodálatos. Mindössze három hangszert: hegedűt, egy leggyakrabban hegedűből kialakított, akkordok játszására alkalmas kontrát és egy bőgőt, vagy gyakran csellót használ.

A széki táncrend megőrizte évszázados formáját, szerepel benne férfi szóló-, páros tánc és ami ritkaság: egy-két pár, azaz négy ember által táncolt „négyes”, vagy „magyar” nevű tánc.

A szombati programkínálat igen gazdag volt, s a tizenharmadik alkalommal megrendezett Táncvásárral kezdődött. A szervezők célja az volt, hogy a tanév kezdetén módszertani segítséget nyújtsanak néptáncoktatók számára. E foglalkozáson természetesen a széki táncok tanításának módszertana állt a fókuszban.

A délelőtti gyermekprogramoknak az Átrium adott otthont. Először Hintalan László gyűjtéséből tanulhattak a kicsik széki játékokat. Emellett kézműves foglalkozásokon is várták az apróságokat, akik később a széki mesevilággal is megismerkedhettek.

Délután, az Utolsó Óra program erdélyi táncgyűjtéseiből készített kiadvány bemutatója után filmvetítés következett, majd a kulináris élvezetek:

a széki Fülöp Zsuzsi a csörögefánk és a juhtúrós puliszka készítés fortélyaiba avatta be az érdeklődőket.

Ezt követően már a széki táncé volt a főszerep. Novák Ferenc Tata mesélt a hatvanas évekbeli, az európai viszonylatban is kiemelkedő széki néprajzi és művelődéstörténeti gyűjtőmunkájának élményeiről eredményeiről. A táncos-zenés előadást Korniss Péter fotói illusztrálták. A jeles napot az elmaradhatatlan táncház zárta.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat