A soraiban ma is élő Ady Endre

Ady Endrét főként huszadik századi szimbolista költőként ismerjük, pedig ennél jóval sokoldalúbb volt. Novellái, publicisztikája, levelezése nem terjedt el olyan széles körben, mint költeményei. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevésbé lennének kiemelkedő alkotások. Kritikai hangvételű, éles, precíz, fordulatos írásaival alakította a korabeli közvéleményt. Soraival hatást tudott és tud ma is kelteni. Sokat utazott, látott, olvasott. Meglátásai elgondolkodtatóak a 21. században is.

„Versei általános jelentéssel rendelkeznek és ez a legizgalmasabb, hogy nemcsak egy korabeli tapasztalatot, hangulatot, sejtést tanúsítanak, hanem függetlenül az időtől érvényesen működnek, ami azt jelenti, hogy magunkénak érezzük, tovább gondoljuk őket” – fogalmazta meg Egyed Emese irodalomtörténész. Alkotásai tehát egyfajta általános érvényű bölcseletet közvetítenek, azonban nem elcsépelt, hanem inkább bravúros módon. Ady költeményeiben rendkívül gazdag nyelvezetet, különleges fantáziaképeket használt. A versekben alkalmazott rímek, szabályos ritmus, jambikus költői beszéd együttesen jellemzik egyedi stílusát.

Ady Endre ellentmondásos személyiség volt. Gyakran saját állításai is ütköztek egymással. Költészetében érzelmeit közvetítette, amelyek nyilvánvalóan folyamatosan változtak, alakultak. Így a szerző több arcát ismerhetjük meg, amiből mindenki kedvére kiválaszthatja a számára szimpatikus oldalt.

– mondta Egyed Emese. Ennek értelmében ma többnyire mindenki megtalálja Ady szerzeményeiben a kedvére valót.

A műelemzők között vannak nézeteltérések munkásságával kapcsolatban, azonban csak abban, hogy mit folytatott, esetleg újított, csoporthoz tartozott, vagy önálló alkotóként kell-e róla beszélni. Természetesen kortársainak véleménye nem csak ilyen kérdéskörök mentén ütközött össze. Korabeli megítélése nem nevezhető evidensnek, hiszen – bár sokan bírálták – hívei is szép számban akadtak.

„Közlendőjének nem a formája volt újszerű, sokkal inkább a magatartásának, a társadalmi viszonyulásának voltak ellenzői” – szögezte le az irodalomtörténész. Sokan elítélték életmódját, nőkhöz, házas asszonyokhoz fűződő botrányos viszonyát. Udvarlásait, utazgatásait a társadalom bizonyos csoportja nem nézte jó szemmel, erkölcstelennek tartotta. Ady ez ellen semmit nem tett, sőt nyilvánosan közölte megbotránkoztató történeteit. Magánéletét az egyház sem ítélte meg kedvezően.

Ady Endre az egyházzal viharos kapcsolatban volt. Protestantizmusa, örökölt és tanult reformátussága nem az egyháznak való engedelmességet, hanem a kritikus szemléletmódot idézte elő, illetve erősítette meg.

Nagyváradi évei alatt egyik publicisztikájával egészen a börtönig jutott – kíméletlen egyházkritikája miatt. Írásában a római katolikus papok anyagi helyzetét állította szembe a nép nincstelenségével. Éles kritikái sok hívő embernek nem tetszettek, vallástalannak gondolták. Pedig Ady nem volt hitetlen. Felvilágosult, lázadó természetével küzdött az egyház igazságtalanságai ellen, ezzel párhuzamosan azonban mindvégig kereste Istent. Számtalan költeménye született ebben a témában. Egyed Emese irodalomtörténész szerint Ady vallásossága a Biblia olvasását, saját helyének keresését, szorgalmas munkát és a bűnbánatra való képességét jelentette.

Kormányellenes fellépései szintén megosztó személyiséggé tették. Életrajza kiemelkedő politikai írásokat tartalmaz, amelyekkel bámulatos módon tudott a közgondolkodásra hatni. Az újságírásban a véleményszabadságot, öntörvényűséget hirdette. Bármilyen határt áttörve kendőzetlenül közölte véleményét.

„Én abban hiszek, hogy figyelte a politikát, a társadalom mozgásait, a különböző csoportok perspektíváit, hogy mi lesz a nincstelenekkel, miért kell kivándorolni, mit rontott el a kormány, és azért fogalmazta meg ezeket a bíráló sorokat” – fogalmazott Egyed Emese. Cikkeivel, amelyek gyakran összefüggtek verseivel is, célba ért – fűzte hozzá a szakértő. Ugyanis több mint száz év után is soraival ösztönöz: a vélemény megfogalmazására, a nyilvános beszédhez való bátorságra, szolidaritásra, a tömegekre való figyelésre.  „Nyilván nem azt érte el, hogy megváltozott a világ, de azáltal, hogy költészete és publicisztikája nyugtalanít, kérdéseket tesz fel ma is, azáltal a probléma napirenden tartója és ez hasznos dolog” – emelte ki az irodalomtörténész.

Ady sokat töprengett jelene és jövője politikai gondjain.

A modernizálódásnak, előrehaladásnak volt a szószólója. Sokat járt külföldön, így a nyugati stílus felé próbált fordulni, és erre szerette volna ösztönözni országát is. Cikkei gyakran azért sikerültek olyan botrányosra, mivel nyugtalanította, hogy Magyarország nem előre, hanem visszafejlődik.

Az említett megosztó nézetei miatt a 20. század elején sokan féltették az ifjúságot az Ady-szövegek és -életrajzok hatásától. Ezzel szemben mára, ha csak részben is, de tananyaggá vált munkássága, életútja. Ez a nyilvánvaló tény érzékelteti leginkább, hogy Ady korabeli és mai megítélése között micsoda különbségek vannak.

Ady Endre mára a huszadik század klasszikus irodalmárai közé tartozik, azonban nem lehet egyik kortársával sem azonosítani életművét. Az évek múlásával irodalmát nem felejtik el, hanem egyre több oldalról világítják meg. A fiatal költők gyakran merítenek Ady költészetéből, főleg különleges képi kreációiból. Emellett a színészek is fantáziát látnak benne, hiszen sokan szavalják. A zenészek igényes feldolgozásokat készítenek, ami jó újjászületési irányt ad a legendás poéta költészetének. „Adyt, mint dalszövegírót a következő húsz évben jobban meg fogjuk ismerni, ami által költészetének is új dimenziója nyílik” – vélekedett Egyed Emese. Számottevő elemzés született róla, amelynek többsége a magánéleti líráját, illetve politizáló verseit vizsgálja, mindezeket összefüggésbe hozva életrajzával, valamint a kor politikai helyzetével.

Ady Endre mindenütt ott van: szobrokban, utca-, illetve iskolanevekben. Mindezek arról tanúskodnak, hogy emlékszünk rá, foglalkozunk vele, ami által megőrizzük halhatatlanságát.

Hevele Lili