A bécsiek kedvenc magyarja – másfél évszázada született Lehár Ferenc

A komponista, karmester, a 20. század eleji operett egyik legkiválóbb képviselője a mai Szlovákia területén, Felvidéken született 1870. április 30-án. Apja, az idősebb Franz Lehár az ausztriai Schönwald Marenben látta meg a napvilágot. Vérbeli muzsikus volt, megtanult hegedűn, gordonkán, nagybőgőn, kürtön, klarinéton, trombitán és ütős hangszereken játszani.

Bár Lehár élete nagy részét Ausztriában élte le, tizenkét éves koráig csak magyarul beszélt, és élete végéig magyar állampolgár maradt. 1880-tól Budapesten, a Nemzeti Zenedében, majd a prágai konzervatóriumban hegedűszakon tanult, a házi szabályokat áthágva zeneszerzésre Antonín Dvořák oktatta. Egy ideig színházi hegedűs is volt, majd elnyert egy hangversenymesteri állást. Innen apja csábította el, akinek szólóhegedűsre volt szüksége katonazenekarában. Lehárt ez nem elégítette ki, s húszévesen sikeresen megpályázta a losonci ezred karmesteri posztját. Ezzel

a hadsereg legfiatalabb karnagya lett, e minőségében végigjárta a monarchia városait.

Fiatalon megismerkedett a korszak nagy zeneszerzőivel, többek között ifjabb Johann Strauss-szal, de barátjának mondhatta Puccinit is.
Az első világháború vége felé rengeteg kritika érte az operett műfaját, aminek Lehár akkor már jeles képviselője volt. 1918-ban erről így nyilatkozott egy bécsi lapnak: „nem akarok a műítész szerepében tetszelegni, s azt sem állítom, hogy mindaz, amit operettnek hívnak, valóban jó. Az ellenkezője igaz: igen sok a rossz operett. Az azonban igazságtalanság, hogy mindent egy kalap alá vesznek. Ha egy szabó elszab egy nadrágot, nem mondjuk azt, hogy mindegyik szabó rossz, hanem azt, hogy az egyik szabó rosszul varrt meg egy nadrágot”. Neki lett igaza, az operettek ma is népszerűek, és világszerte sikernek örvendenek.

Bécsben és Budapesten egyaránt imádták Lehár műveit

Kukuska című operáját 1896-ban mutatták be, ekkor ki is lépett a katonai szolgálatból. Bécsben telepedett le, ahol hírnevét 1901-ben egy keringő alapozta meg: Paulina Metternich hercegnő farsangi bálján a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruhákat viseltek, az ifjú Lehár pedig megkomponálta Arany és ezüst című keringőjét.

Első operettjét, a Bécsi asszonyokat 1902-ben mutatták be, ami szinte azonnal világsiker lett.

1905-ben került színre talán legnépszerűbb alkotása, A víg özvegy. A premier kis híján kudarcba fulladt, mert a bemutatóra alig költöttek, kevés próbalehetőséget adtak, a közönség pedig nem értékelte a hagyományos bécsi stílustól elütő művet.

Lehár 31 operettet írt, a legtöbbnek Bécsben volt a premierje, de valamennyit rövid időn belül Budapesten is műsorra tűzték. Világsikert aratott a Luxemburg grófja, amelyet még saját tempójához képest is rekordidő, alig egy hónap alatt írt meg. Ugyancsak népszerű lett a Cigányszerelem és A mosoly országa. Manapság ritkábban játsszák A három grácia, A cárevics, Paganini és Friderika című műveit. Utolsó darabja a Giuditta című daljáték volt 1933-ban, ezt követően felhagyott a zeneszerzéssel.

A komponistát Bécsben így méltatták: „a zenés színpadnak három műfaja van: opera, operett - és Lehár”.

(Egyébként az operett a monarchiában és utódállamaiban a könnyű szórakoztatás alapműfaja lett, amelynek Lehár mellett számos más magyar nagysága is volt: Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Huszka, Szirmai, Ábrahám Pál).
Az ausztriai Bad Ischlben hunyt el 1948. október 24-én. Temetésén a bányászzenekar a Volga-dalt adta elő, ez volt a zeneszerző kívánsága. Lehár Ferenc jelentősége abban rejlik, hogy műveiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel megújítva az akkor már sablonossá merevedett bécsi operett stílusát.