A vasutasok „spontán” sztrájkja miatt április 23-án hét órai kezdettel két órára leálltak a vonatok Romániában, a munkabeszüntetés mintegy 400 személyvonatot és 200 tehervonatot érintett. Az egyik vasutas szakszervezet vezetője, Gheorghe Frăţică a Mediafax hírügynökségnek azt nyilatkozta: a munkabeszüntetéssel a vasutasok arra szeretnék felhívni a kormányzat figyelmét, hogy az ágazatban hat éve nem volt fizetésemelés. És arra is, hogy kudarcba fulladtak a tárgyalások egy újabb kollektív munkaszerződés megkötéséről. A szakszervezetek és a munkáltató egy nappal korábban tárgyaltak a munkaszerződésről, de nem tudtak megállapodni. A vasutasok elfogadhatatlannak tartják a felajánlott béreket, no meg azt, hogy meg akarják vonni tőlük az ingyenes vasúti közlekedés jogát. Amiatt is tiltakoznak, hogy a kollektív szerződés hiánya a teherszállítási ágazatban 2500 vasutas elbocsátásához vezethet.
Dióhéjban ennyi lenne egy „spontán” sztrájkról szóló tudósítás. A mozdonyvezetők szakszervezetének elnöke ugyanis hangsúlyozta: spontán munkabeszüntetésről van szó, azt nem a szakszervezetek kezdeményezték. Csakhogy az eredményeik alapján sok mindent kérhetnek, a fizetésemelésen kívül.
A CFR utasszállító részlege a 2008–2010-es időszakban 550 millió lejnyi veszteséget könyvelt el, 2012-ben meg 992 milliót. Az egyetlen év, amelyben nyereséget jegyeztek, a 2011-es volt, akkor 1,5 millió lejnyi profit jelent meg a könyvelésben. Ráadásul az utasforgalom 90 százalékkal esett vissza az elmúlt 14 évben. A statisztikai hivatal adatai szerint még 2007-ben is 88 millió utast szállítottak, 2012-re ez a szám viszont már 57 millióra csökkent, aminek több oka is van.
Lerobbant állomány, lerabolt pályák
Nicolae Micu, a vasúti infrastruktúrát fenntartó CFR társaság vezérigazgatója 2013 augusztusában bejelentette: Romániában a vasúti pálya gyatra állapota miatt a személyvonatok átlagsebessége óránként 43 kilométerre, a tehervonatoké átlagosan 21 kilométerre csökkent. Az igazgató szerint ez az átlagsebesség mintegy 20 kilométerrel kevesebb a „sok évvel ezelőtti” átlagnál. A több mint 10 ezer kilométernyi romániai vasúti pályából mintegy 8 ezer kilométeren lenne esedékes a teljes felújítás, viszont tavaly a CFR csak 78 millió lejt kapott a költségvetésből pályafelújításra, amiből csupán 22 kilométernyi pálya teljes renoválása végezhető el. Becslések szerint a román vasúti pályák felújításához 10 milliárd euróra lenne szükség, amit állami költségvetésből képtelenség biztosítani.
De nem csak felújításra, pótlásra is kell pénz, s nem is kevés. Az újkori kapitalizmusban ugyanis valóságos iparággá nőtt ki a CFR megkárosítása Romániában: loptak síneket, váltókat, biztonsági berendezések elemeit, jelzősodronyokat, bármit, ami vasból vagy színesfémből készült – veszélyeztetve ezzel közbiztonságot, emberéletet, és anyagi károkat okozva az üzemeltetőknek.
A helyzeten az is rontott, hogy Románia 2010-ig nem is büntette a vasúttól ellopott áruval való orgazdaságot. Például 2009-ben 1533 esetben károsították meg tolvajok a CFR-t, de nem tehették volna, ha az ócskavastelepek nem adnak pénzt az áruért. Az ócskavaslopáshoz ugyanis két fél kell: aki ellopja, és az orgazda, aki pénzt ad érte, vagyis az ócskavastelep. Mind a mai napig nem derült ki, hogy Románia miért tűrte meg az orgazdák működését. 2010-ben sem lépett goromba módon a hatóság: a Boc-kormány által kidolgozott sürgősségi kormányrendelet jelképes, 1500-3000 lejes büntetést helyezett kilátásba azok számára, akik vasúttól származó eszközöket vásároltak fel.
Mindezek mellett ígérnek az utasszállítók: idén 70 millió lejnyi profitot terveznek a tavalyi 400 millió lejes veszteség és azok után, hogy 2008 és 2012 között közel 4000 fővel csökkentették az alkalmazottak számát.
Bonyolult csomópontok
A CFR áruszállító részlege a 2008–2012-es periódusban folyamatosan veszteségesen működött, holott övé a legnagyobb hazai „flotta” 39 ezer vasúti kocsival. Ezzel együtt képtelen felvenni a harcot a privát konkurenciával, pedig az említett időszakban közel 10 ezer alkalmazottjától is megvált, 2008-ban még 18246, 2012-ben pedig csak 8411 embert foglalkoztatott.
Azt nem lehet mondani, hogy a kormány nem tett – bizonytalan – lépéseket a cég privatizálására, ráadásul a gyakori IMF-látogatások idején is terítékre került a pénzfaló és vánszorgó társaság sorsának a rendezése. 2013 februárjában Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter bejelentette: a Legfelsőbb Védelmi Tanács beleegyezett az állami vasutak áruszállító részlegének privatizálásába. Egy hónappal később – az akkor még szabadlábon lévő – Relu Fenechiu szállításügyi tárcavezető kinevezte a CFR Áruszállítási részlegének vezető testülete élére Alexandra Gătejt. Mielőtt 2009-ben elnöki tanácsos lett volna, a hölgy az Unilever közép- és dél-európai igazgatója volt. Az ő feladata lett volna a privatizáció előkészítése – de nem az ő hibája, hogy nem sikerült.
2013 októberében már egy új szállításügyi tárcavezető, Ramona Mănescu jelentette be, hogy meghiúsult a CFR Marfă többségi részvénycsomagjának értékesítése, miután a tavasszal meghirdetett privatizációs tender nyertese, a Grupul Feroviar Român (GFR) a határidő lejártáig nem fizette ki a szerződésben megállapított 202 millió eurós vételárat. A CFR Marfă többségi részvénypakettjét a román hatóságok 2013 júniusában a magántulajdonban lévő GFR-nek adták át, miután a vállalat a 180 millió eurós kikiáltási árnál többet, 202 millió eurót kínált a CFR Marfă 51 százalékos részvénycsomagjáért, továbbá 900 millió lejes általános, valamint 1,5 millió eurós környezetvédelmi beruházásra vállalt kötelezettséget.
Az új vevő nem vásárolt zsákbamacskát, nyilvános adat volt, hogy a CFR Marfă 2013 februárjáig összesen 1,8 milliárd lejes adósságot halmozott fel, de az akkor még hivatalban lévő Fenechiu azt ígérte, állami adósságok nélkül privatizálja a vállalatot. Júniusban született is egy sürgősségi kormányrendelet, amelynek értelmében az adóhivatal eltörölte a teherszállító részleg (CFR Marfă) adósságát, részvényekké alakítva a követeléseket, s a sürgősségi rendelet értelmében a CFR Marfă az anyavállalat CFR Rt. 127,4 millió lejes (mintegy 28 millió euró) állami adósságát is átvette. A kormány pedig az áruszállító részleg korábban felhalmozott adósságaival együtt ezt a tételt is állami részvényekké alakította. A kormány tehát lépett, csak a vevő nem, és az üzlet dugába dőlt, miután a GFR feje, Gruia Stoica a határidőre nem tudta előteremteni a pénzt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.