Iskolás históriakutatás, amikor ez bűn volt

Az évfordulóra összegyűltek az egykori tagok, hogy felidézzék iskoláskoruk máig emlékezetes pillanatait. Sokan most szembesültek azzal, minek is voltak részesei. Magyar öntudatot szívva magukba, Gyergyó történetét, a székelység múltját kutatták. Olyan időszakban, amikor ezt minden eszközzel akadályozta a hatalom, és súlyos büntetést kockáztattak. Az iskola történelemkörének egykori tagjai április 13-án találkoztak a Salamon Ernő Gimnáziumban. A Garda Dezső történelemtanár vezetésével készült dolgozataikat hozzáértő közönség előtt, szakemberek elismerése mellett be is mutatták. Az 1978-tól 1989-ig terjedő időszakot ismerhette meg a közönség, a legsötétebb kommunista időket, amikor minden bűn volt, ami a magyarságtudatot erősíthette volna.

A találkozóra 12 évfolyamhoz tartozó diák gyűlt össze. Tanárjuk, Garda Dezső korabeli újságkivágásokkal és fényképekkel illusztrált előadásban bizonyította: értékes helytörténeti kutatómunkát végeztek, amelyet az akkori szakemberek, az erdélyi értelmiségi elit is elismert. Sokakban ez most tudatosodott. Ők akkor iskolai feladatként vállalták a kutatómunkában való részvételt. Volt, akit nem is érdekelt a történelem, de jól jött a pluszmunkáért járó tízes.

Az akkori felnőttek azonban tudták:

Garda Dezső olyant tesz a diákjaival, amihez foghatót kevesen vállaltak: magyarságtudatot táplál szívükbe, és közben valódi tudományos kutatómunka folyik.

A helyi diákoknak a kolozsvári Korunk folyóirat szerkesztőségében megtartott előadásairól több korabeli szemtanú – Egyed Ákos, Vetési László, Egyed Emese, Cseke Péter – levélben küldte el visszaemlékezését az évforduló ünneplőinek. A folyóirat egykori szerkesztője, Herédi Gusztáv özvegye pedig személyesen jött el Gyergyószentmiklósra, hogy köszöntse a történelemkörösöket.

Tanár és diákjai. Történelemkörös fiatalok a Salamon Ernő Gimnáziumból • Fotó: Archív

A 80-as évek tanulói közül többen elmondták, ők akkoriban nem is tudták, hogy veszélyt vállalnak. Garda Dezső erre így emlékszik: „a Salamon Ernő Líceum történelemköre a következő három esztendőben (1987–1989) igen mostoha körülmények között folytatta tevékenységét. Az iskola vezetősége szinte rendszerellenes közösségnek tekintette a kör tagjait, de engem is többször felkértek a történelemkör munkájának a megszüntetésére. A politikai rendőrség korabeli besúgóinak jelentései hitelesen mutatják be lelkiállapotomat, főleg pedig elkeseredésemet a reám nehezedő politikai nyomás miatt. (…) A történelemkör tevékenységét az utolsó két esztendőben az általános zaklatások tették lehetetlenné. A kolozsvári hármas számú matematika líceum történelemtanára – Palkó Attila – szintén elzárkózott a velünk való kapcsolattartástól és jelezte, hogy az iskolában nemkívánatos személyek vagyunk. Sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerültünk a nagyváradi előadássorozatainkkal. Itt az Alexandru Moghioroş nevű középiskolában először nem akarták lehetővé tenni előadásainkat, a dolgozatok bemutatása után pedig le akartak tartóztatni. A megtorlások ellenére 1989 decemberéig folytatta munkáját a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum történelemköre.”

Az évfordulón Garda Dezső elmesélte: érezte a meghurcolást, tudta, hogy megfigyelik, hogy házában kutakodnak és megpróbálják ellehetetleníteni tevékenységét.

Azonban számára is megdöbbentő volt, és csak 2006-ban, a Szekuritáté levéltárából kikért, róla készült jelentéseket tartalmazó iratokból szerzett erről tudomást: iskolás diákjait is hurcolta az akkori hatalom, kihallgatásokon kellett megjelenniük csak azért, mert az ő történelmi körének tagjai voltak. Köszönetet is mondott ezért mindazoknak, akik a Ceaușescu-rendszer magyarellenes környezetében vállalták a székely–magyar múlt hiteles eseményei melletti kiállást, és szembeszálltak a román titkosszolgálat tisztjeivel az 1978–1989 közötti időszakban.

Az eseményen Lakatos Mihály, a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója díszoklevelet adott át Garda Dezsőnek munkájának elismeréseképpen. Jelen volt Csige Sándor, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja és Tóth László főkonzul is. A főkonzul köszöntőbeszédében hangsúlyozta: a magyarságot, a magyarságtudatot Trianon óta az tartotta meg Erdélyben, hogy a nemzedékek mindig továbbadták az utódoknak az ismereteket, ami a nemzethez kötötte őket. A történelemkör tagjai is ezt teszik. Nem történészek, de a maguk részéről teljesítik azt a feladatot, hogy amit kaptak, azt továbbadják gyermekeiknek.

Hogy mennyi mindent kaptak a köri foglalkozásokon, azt nem lehet pontosan felmérni, de Garda Dezső szerint annyi köszönetet soha nem kapott pályafutása során, mint a találkozó néhány órája alatt.

Füstös Jenő, a Hargita című lap főszerkesztő-helyettese így írt 1979-ben a gyergyószentmiklósi diákok helytállásáról:„a Salamon Ernő Líceum történészkörének diákjai április első felében tanulmányi úton jártak Kolozsvár-Napocán. Felkeresték a város fontosabb ipari vállalatait, művelődési intézményeit, találkoztak neves történészekkel és a látogatás fénypontjaként április 6-án tudományos ülésszakot tartottak a Korunk szerkesztőségében. Az ülésszakon meghívottként részt vettek történészek, egyetemi tanárok, a municípium líceumainak történelemszakos tanárai. Az ülésszakról szóló tudósítást a kolozsvári rádió magyar nyelvű adása április 17-én az ifjúsági adás keretében is sugározta. A résztvevők és a rádióhallgatók nagy figyelemmel hallgatták a kutatók dolgozatait, amelyek közül megemlíthetők a Bajkó Ida–Stela Sârbu: Képek a gyergyói munkásmozgalom történetéből, Baricz Mária: 1848–1849 Gyergyóban; Csergő Gábor: A szárhegyi Lázár kastély története és leírása; Kastal Lajos: Véres farsang (az 1596-os gyergyói felkelés) témájú előadások, valamint a többi kutatási címek is, amelyeket Szabó Levente, Lu-

kács Mónika, Jakab Zoltán, Ványolós Rajmond, Bíró György, Selyem Tamás, Vetési Zoltán, Pócs Sándor, Keresztes Levente és Crișan Hunor Flaviu tanulók készítettek el. A Herédi Gusztáv szerkesztő által vezetett első tudományos diáktalálkozó résztvevőinek újszerű bekapcsolódását hazánk történelmének megismerésébe Imreh István professzor nagyra értékelte és további munkára ösztönözte a tanulók kutatótevékenységét a Gyergyói-medence történelmének korszerű feltárásában. A Salamon Ernő Líceum diákjait már láttuk a tévé képernyőjén vetélkedőn, versenyeken, de ez az új bemutatkozásuk a kutatók szerepében úttörőleg hat a szakkörök tevékenységében”.

Herédi Gusztáv így ír az eseményről 1980-ban a Korunkban: „a lap szerkesztősége és a Salamon Ernő középiskola között két évtizedes az együttműködés. A szerkesztők évről évre ellátogattak Gyergyóba és felolvasóestet szerveztek, előadásokat tartottak, tanácskoztak az iskola tanáraival, diákjaival. Ennek (is) köszönhetően a Korunk hasábjain Gyergyó – a többi tájegységhez képest – gyakrabban szerepelt riportokban, tanulmányokban, kisebb hírekben, beszámolókban.

Újabban ez az együttműködés sajátos formát öltött, amely eléggé meglepő, szokatlan, s ezért érdemes szóvá tenni. Mondhatni fordult a kocka, s legutóbb nem a szerkesztők látogatták meg az iskolát, hanem a diákok a szerkesztőséget. És az iskolások – becsületükre legyen mondva – nem üres kézzel érkeztek Kolozsvárra, hanem tudományos munkákkal. Nem túlzás ez? Attól függ. Mert a Garda Dezső történelemtanár irányításával végzett levéltári kutatásuk valóban tudományos értékű kis dolgozatok megírásához vezetett. Írásaikat tehát nem tankönyvek és tanulmányok összeolvasása alapján állították össze, hanem az eredeti okiratok tanulmányozása nyomán, jórészt ismeretlen jegyzőkönyvek, hajdani beszámolók, jelentések, panaszlevelek tüzetes tanulmányozása során. Mi történt hát? A tavaly s az idén, május utolsó napján a Korunk szerkesztőségében egyetemi tanárok, tudományos kutatók, lap- és tankönyvszerkesztők, valamint a kolozsvári 3-as számú középiskolából érkezett diákok előtt a gyergyóiak felolvasták előadásaikat; a vidék hajdani birtokviszonyainak, a kereskedelem, ipar kezdeteinek, az erdőirtás, tutajozás, az örménység megtelepedésének bizonyos kérdéseit világították meg.

A szerkesztőség nevében állítom, hogy mindez számunkra is tanulságos volt. A felszólalók egyetértőn hangsúlyozták például az előadások realista tárgyilagos jellegét: az örmények beilleszkedésének az eredményeit éppúgy bemutatták, mint káros vonásait, a kétajkú lakosság együttműködéséről ugyanúgy hű képet kaptunk, mint a súlyos nézeteltérésekről.”

Gergely Imre