Az RMDSZ hiányos anyanyelvhasználata

Az RMDSZ által kezdeményezett közigazgatási törvénymódosítás képviselőházi leszavazása során ismét bizonyossá vált, hogy Romániában, a kisebbségi és nyelvi jogok érvényesítését nem mindig célszerű kizárólag politikai eszközökkel kivitelezni. A kisebbségi érdekérvényesítés terén számos más, talán sokkal hatékonyabb jogkiterjesztési módszer és technika létezik. Nem beszélve arról, hogy kisebbségi és nyelvi jogok terén fontosak az előzetes politikai egyeztetések, a pontos időzítés és a megfelelő előkészítés –áll a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) szerkesztőségünkbe eljuttatott elemzésében, amely a törvénymódosítási eljárás körülményeit elemzi.

16 évvel a Közigazgatási törvény megszületése óta, számos alkalommal lehetett volna törvénymódosításokat javasolni, és sikeresebben kivitelezni, mint a mostani felfokozott időszakban.

A centenárium közeledtével borítékolható volt a kudarc.

A 2016 decemberében megkötött PSD/ALDE-RMDSZ együttműködési megállapodásban az állt, hogy „a felek vállalják a nemzeti kisebbségek közigazgatási anyanyelvhasználatára, oktatására és jelképhasználatára vonatkozó törvényes előírások és a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségek betartásának biztosítását”. A CEMO véleménye szerint az RMDSZ törvénymódosító javaslatának leszavazása nem jelenti azt, hogy a „magyarokat szájba verték”(Kelemen Hunor) és azzal sem értenek egyet, hogy a román többség utasította vissza a magyarokkal való párbeszédet, csupán annyi történt, hogy a kormánypártok nem tartották be az együttműködési megállapodást.

A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) munkatársai a nyár elején áttekintették az RMDSZ törvénymódosító javaslatait, ezzel egyidőben –erdélyi civil jogvédőkkel, politológusokkal közösen –a törvénymódosítás projekt közvitára bocsátásának időszakában megfogalmazták és elküldték a saját törvénymódosítási javaslatainkat. „Véleményünk szerint a törvénymódosítás célja nem kizárólag a küszöbérték csökkentése volt, ezért érthetetlen számunkra, hogy mára az egész törvénymódosítás projekt leegyszerűsödött erre az egyetlenegy kritériumra”–fogalmaz a jogvédő szervezet képviselője, Barabás Miklós kétnyelvűség programmenedzser.

A törvénymódosítás-kezdeményezés más, fontos, anyanyelvhasználatra vonatkozó módosító rendelkezést is tartalmazott többek között az írott és beszélt kétnyelvűségre vonatkozó cikkelyek módosítását, a kétnyelvű nyomtatványok használatát szabályozó cikkelyek változását, továbbá a kétnyelvű utcanévtáblákat érintő módosító javaslatokat. A küszöbérték csökkentés mellett, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2012-ben elfogadott Nyelvi Charta szakértői jelentés az utcanév-táblákra vonatkozóan is nagyon fontos és értékes ajánlásokat javasolt. Amennyiben az elkövetkező lépések –szenátus plénuma –sem fognak eredményre vezetni és a parlamenti pártok, különös tekintettel az kormánypártokra, elutasítják a törvénymódosítást, az RMDSZ és a kisebbségi civil szervezetek anyanyelv-használati jogkiterjesztési szándéka nem állhat le, ezen a téren még számos teendő vár a választott elöljárókra valamint a jogvédő civil szervezetekre.

A kezdeményezést elutasító honatyák egyik érve az volt, hogy Románia törvényi háttere számos lehetőséget biztosított az országban élő kisebbségek számára. Ez nyilván erős túlzás, azonban

a CEMO szerint a nyelvi jogok terén valóban létezik egy aránylag jó törvényi szabályozás, az alkalmazás viszont nem működik hatékonyan.

A magyar közösség anyanyelv-használati jogait biztosító törvényes előírásokat, a közigazgatási törvény magyar nyelvre vonatkozó cikkelyeinek alkalmazását nemcsak a törvénymódosítást elutasító pártok tagjai tagadják meg, hanem sajnálatos módon az RMDSZ-es polgármesterek, alpolgármesterek megyei tanácselnökök, megyei tanács elnökhelyettesek, városi és megyei tanácsosok sem alkalmazzák azokat megfelelően. A civil szféra felmérései, árnyékjelentései bizonyítják, hogy az RMDSZ-vezetésű, az RMDSZ képviselettel (választott elöljárókkal) rendelkező polgármesteri hivatalok, állami intézmények is nagyon hiányosan alkalmazzák a 2001/215-ös számú törvény kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó cikkelyeit. „Amennyiben elfogadnánk a «magyarokat szájba verték» álláspontot, akkor azt is mondhatnánk, hogy számos RMDSZ-es polgármester, választott elöljáró szándékosan «szájba veri a magyar közösséget», azonban számunkra ez a kifejezés mindkét esetben elfogadhatatlan”–fogalmaz a CEMO szakértője.

Rengeteg olyan település létezik, ahol nagy számban élnek magyarok. Ezeknek elöljárói RMDSZ-tagok, mégis hiányoznak a kétnyelvű helységnévtáblák. Vannak olyan helységek is, ahol az állami intézmények homlokzatán nincsenek kétnyelvű táblák, pedig kötelező lenne ezeket kihelyezni. A magyar nyelven történő ügyintézés pedig nem működik, vagy csak részlegesen kerül alkalmazásra.

A polgármesteri hivatalok weboldalai magyar településeken is – ott, ahol a román közösség számaránya elenyésző – egynyelvűek, a tanácsüléseken a kétnyelvűség nem létező jelenség, pedig törvény garantálja a lehetőséget.

A közigazgatási szaknyelv mára már teljesen ismeretlenné vált a magyar közösség választott elöljárói számára.

Az RMDSZ tavaly készített egy felmérést a nyelvi jogok gyakorlatba ültetéséről. A felmérés kapcsán Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) elnöke a következőt mondta: „a nyelvi jogokkal kapcsolatos szabálysértések esetében –ha más eljárás nem célravezető –bírósági úton szerzünk érvényt a törvényi előírásoknak. A CEMO egyetért Székely Istvánnal, és azt javasolja, hogy a felmérés következtében feltárt törvényi hiányosságokat az RMDSZ szakemberei minél előbb orvosolják. A jelenlegi politikai kudarc, a közigazgatási törvénymódosítás javaslatok elutasítása nem jelent valós akadályt a már létező nyelvi jogok hiányos alkalmazásának megváltoztatása terén. Az RMDSZ választott elöljárói még számos olyan hatékony és törvényes lépést tehetnek, amelyekkel a jelenlegi hiányos törvényi alkalmazást megerősíthetik.

A CEMO eddigi tapasztalatai alapján fontos lenne az RMDSZ-en belül megerősíteni a magyar közösség anyanyelv-használati jogainak alkalmazásával kapcsolatos hozzáállást.

Számos magyar polgármester, választott elöljáró nem ismeri vagy hiányosan ismeri a 2001/215-ös közigazgatási törvény magyar nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseit. Továbbá fontos lenne, ha a tavalyi önkormányzati választások alkalmával induló RMDSZ- jelöltekkel aláíratott kötelezettségeket az RMDSZ számon kérné, és hatékonyan fellépne azok ellen az elöljárók, tanácsosok ellen, akik nem tartják be az anyanyelv-használati jogokra vonatkozó törvényes kötelezettségeket. Egyik közleményében ugyanis az RMDSZ arra utal, hogy „az önkormányzati listáinkon induló összes jelöltünk nyilatkozatot ír alá, amelyben vállalja, hogy megválasztása esetén, saját hatáskörében, eleget tesz a nyelvi jogok érvényesítésének jogszabályi kitételeinek, szorgalmazza a nyelvi jogok minél szélesebb körű gyakorlását.”

A kormánypárt és az ellenzéki pártok által elutasított közigazgatási törvénymódosítás kezdeményezés valóban sajnálatos esemény, azonban mindez nem változtat az érvényben levő közigazgatási törvény magyar nyelvhasználatra vonatkozó cikkelyeinek a megfelelő alkalmazásán. Ebben a folyamatban az RMDSZ-nek kiemelt szerepe van azokban az intézményekben, ahol a szövetség tagjai, döntéshozói szerepkört töltenek be –polgármesterek, megyei tanácselnökök, intézményvezetők stb.

„A Közigazgatási törvénymódosítás projekt további lépéseit illetően az RMDSZ-nek még mindig rendelkezésére áll a PSD/ALDE–RMDSZ együttműködési megállapodás, rendkívül fontos, hogy a jövőbeni tárgyalások és politikai lobbi során, a paktumban foglaltakat a szövetség szakpolitikusai érvényesítsék”–fogalmaz a CEMO helyzetértékelő elemzése.