Az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási megállapodás 2017. szeptember 1-jén lépett hatályba. Négy nappal később, szeptember 5-én Kijevben elfogadták a kisebbségek jogait súlyosan korlátozó oktatási törvényt, amelynek értelmében az iskola ötödik osztályától kezdve elveszik az anyanyelvű tanulás jogát.
Egy héttel ezelőtt a kijevi parlament elfogadta az új nyelvtörvényt, amely a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát, a szabályok megsértéséért pedig jogi felelősségre vonást is kilátásba helyez. A törvény hatálya kiterjed többek között a tanárokra, s az államilag támogatott egészségügyi intézményekben dolgozó orvosokra is. A jogszabály előírja: a nyomtatott sajtótermékek példányszámának legalább fele ukrán nyelven jelenjen meg. Jogi kiskaput jelenthet a magyarul közlő médiának, hogy a kötelező fordítás nem vonatkozik azokra a sajtótermékekre, amelyek az EU valamelyik hivatalos nyelvén jelenik meg.
Igen, jól érzékelik, a jogszabály túlszárnyalja a Ceauşescu-diktatúra legsötétebb éveit. Ez akkor is tény, ha a törvény az Oroszország által megtámadott keleti országrésznek szól, ahol Ukrajna nemcsak nyelvi, de politikai, gazdasági szempontból sem ura már a helyzetnek. Miben bízhatnak Kárpátalján? Egyrészt abban, hogy a jogszabályt nem fogják végrehajtani. Ukrán elemzők szerint a diszkriminatív, az európai normáknak, de az ukrán alkotmánynak is ellentmondó törvény ugyanis a végletekig megosztja az országot. Másrészt Volodimir Zelenszkij újonnan megválasztott államfőben, aki tett néhány óvatosan bíráló megjegyzést a nyelvtörvényre. A kisebbségek anyanyelvű oktatását ellehetetlenítő korábbi jogszabályról viszont már szó sincs.
Ebben a kárpátaljai magyarok számára reménytelennek tűnő helyzetben Magyarország egy rendkívül kemény diplomáciai lépést választott: addig nem támogatja Ukrajna euroatlanti integrációs törekvéseit, megvétózza a NATO–Ukrajna csúcstalálkozókat, miniszteri találkozókat, amíg a meglévő, de elvett kisebbségi jogokat Kijev nem adja vissza. Azokat, akik ezt valamiféle példátlanul radikális reagálásnak találják, érdemes emlékeztetni két térségbeli viszályra.
Szlovénia és Horvátország 2009 novemberében Stockholmban írta alá annak a határvitának a megoldását célzó megállapodást, amely majdnem egy évig megakasztotta az akkor még az Európai Unión kívüli Zágráb csatlakozási tárgyalásait Brüsszellel. Az EU-tagállam Szlovénia 2008 decemberében megvétózta a horvát EU-csatlakozási tárgyalások több fejezetének lezárását a határvita miatt. Ljubljana csak azután oldotta fel a vétót, hogy a két kormányfő megállapodott: nemzetközi döntőbíróságra bízzák a kérdés megoldását.
Ennél is ismertebb a görög–macedón konfliktus. Görögország és Macedónia külügyminisztere tavaly júniusban írta alá a megállapodást a névvita rendezéséről, amelynek értelmében a volt jugoszláv köztársaságot Észak-Macedóniára nevezik át. A két állam között azóta folyt a névvita, hogy Macedónia 1991-ben függetlenné vált Jugoszláviától. Mivel Görögország északi tartományát, ahol jelentős macedón kisebbség él, Makedóniának hívják, a görögök úgy vélték, a macedónok területi követelésekkel állhatnának elő. Az EU-tag Athén a névváltoztatásig akadályozta a nyugat-balkáni ország euroatlanti integrációját.
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. Csak a kárpátaljai magyarság már meglévő jogait akarja vissza a sértett nacionalizmus hatása alá került Kijevtől. Némi nyomásgyakorlással ugyan, de a diplomáciai szokásjog keretein belül. Van egy olyan érzésem, hogy végül ez fogja megoldani a jogfosztó törvények ügyét.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.