Nagyobbik fiammal az elmúlt években sok sportközvetítést néztünk. Talán ennek is tulajdonítható, hogy nem is olyan régen a lányom a következő meglepő kérdéssel fordult hozzám: apa, hát a franciák nem mind négerek? Első pillanatra nyilván elmosolyodtam, utána pedig elkomorodtam. Úgy látszik, amennyiben valaki sportot néz (vagy akár párizsi életképeket is, tenném hozzá gyorsan), az a benyomása támad, hogy a franciák feketék.
„Nem, kislányom, a francia éppúgy európai nép, mint a német, a lengyel, az olasz vagy éppenséggel a svéd” – próbáltam felvilágosítani a lányomat. Ám hogyha az egyik legutóbbi francia EP-képviselő kijelentését, javaslatát vesszük figyelembe, a lányom nem is járt olyan távol a valóságtól. Vagy pontosabban fogalmazva: a jövőbe látott.
Nemrég ugyanis Yves Cochet, Lionel Jospin egykori szocialista kormányának környezetvédelmi minisztere megdöbbentő demográfiai javaslattal állt elő. Egyszerűen kevesebb „gyereket kell csinálni” – fogalmazott a bukott szocialista, jelenleg zöldpárti politikus, ahhoz, hogy csökkentsük a Föld lakosságának számát. Cochet szerint meg kell változtatni a francia születési politikát és a családi juttatások rendszerét. Minél több egy családban a gyerek, annál kevesebb legyen a családi pótlék, míg végül a harmadik gyerek születésekor teljesen megszűnne – olvasható a nehezen hihető francia javaslat. És a félreértések elkerülése végett még azzal is kiegészítette, hogy ez csak a gazdag országokra vonatkozna, a harmadik világ régióira nem.
Mi ez, ha nem kimondott rasszizmus? Csak fordított előjellel – tenném hozzá gyorsan. Cochet ezek szerint ugyanis azt szeretné, hogy a fehér ember haljon ki, helyét vegye át a színes bőrű. Másra ebből nem lehet következtetni, főleg úgy, hogy ha figyelembe vesszük: az unió lakossága 500 millió, Afrikáé pedig 1,2 milliárd. Jelenleg. Belátható időn belül pedig a fekete kontinens népessége vélhetően 2,5 milliárd lesz. És hogy még véletlenül se értse félre senki a mondandóját, hozzátette: „ha sikerülne csökkenteni a franciák szülési kedvét, akkor az ajtón kopogtató migránsokat is be lehetne fogadni”. Milyen kedves!
Emlékszem, néhány évvel ezelőtt, amikor a Kalergi-terv a kezembe akadt és beszélgetést próbáltam róla kezdeményezni, még egyes jobboldalinak tűnő személyek is nevetségesnek vélték. Nem beszélve a másik oldalról, amely az ilyen jellegű téma kapcsán azonnal a náci, fasiszta, idegengyűlölő, intoleráns szavakat, no meg az összeesküvés-elméletet kezdte szajkózni. Richard Coudenhove-Kalergi – az osztrák–magyar gróf édesapa és japán édesanya gyereke – különben a páneurópai mozgalom atyja, az Európai Parlamenti Unió létrehozását 1947-ben kezdeményező személy, akinek a tervét dióhéjban a következőképpen lehetne összefoglalni: az 1894-ben született szabadkőműves politikus szerint a jövő Európáját „nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egy fajta ember alatti ember, amely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye”. Kalergi kijelenti: Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli gyökértelen és soknemzetiségű sokaság, amelyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel uralkodna. Az elképzelés szerint első lépésben az európai nemzetek önrendelkezési joguktól való megfosztását kell elérni, a későbbiekben e nemzetek kiirtását a tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgalmak révén lehet megvalósítani.
Nos nagyjából ezen elképzelések mentén haladunk egy ideje Európában. És sajnos az ilyen Yves Cochet-féle politikusokból egyelőre több van kontinensünkön, mint az olyanokból, akik józanul gondolkoznak, és látják a reális veszélyt: az európai népek pusztulásának kezdetét, a keresztyén kultúra megszűnését. Ráadásul az idén tavasszal esedékes európai parlamenti választásokon Cochet ismét elindul a francia zöldpárt színeiben.
Hogy mi lesz a májusi EP-választás kimenetele, nehezen megjósolható. De ha a jelenlegi irányvonal folytatódik, unokáink már nemcsak a franciákra fognak furcsán rákérdezni, hanem a belgákra, hollandokra, németekre, portugálokra vagy akár svédekre is. Már ha egyáltalán lesznek unokáink.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.