HIRDETÉS
Elgondolkodott-e valaki azon, hogy az utóbbi években igencsak le akarják foglalni a figyelmünket? És itt most ne kezdjük a kilencvenes évek Öböl-háborújával, majd a jugoszláviai fegyveres konfliktussal és genocídiummal, az ikertornyok lebombázásával, majd az azt követő Osama Bin Laden elleni évekig tartó hajszával, majd az újabb (ki tudja hányadik?) afganisztáni háborúval. Hanem például Irak lerohanásával, amely mint utólag kiderült, mondvacsinált vádakra alapult, hiszen atomfegyvere az iraki diktátornak még hírből sem volt. Kinek volt az érdeke?
Úgyszintén kinek volt az érdeke az észak-afrikai arab államok diktatúráinak megdöntése, az arab-tavasz kirobbantása, a szélsőséges muszlim nacionalizmus felkorbácsolása? Majd az ISIS állam megalakítása? Miért hagytak nekik „véletlenül” több mint száz, fegyverekkel felszerelt Humvee-terepjárót? Hogyan jött létre az ISIS állam, a nagy kalifátus, miként húzódott el keresztyén-és emberiség elleni ámokfutása, kultúraellenes cselekedetei? Hogyan sikerült évek után – amikor megvolt rá a politikai akarat, viszonylag rövid idő alatt – mégis leverni?
Miért indult el a migránsáradat Európa-felé? Miért és kik adtak térképeket, mobiltelefonokat és feltöltött bankkártyákat az arab, fekete s ki tudja még milyen fajú, nemzetiségű menekülteknek? Miért akarták-akarják a különböző civilszervezetek milliószámra behozni őket és szétosztani Európában? Miért szabadult el néhány éve a beteges LMBTQ-propaganda és genderelmélet, valamint az ezekhez köthető számos élet-és családellenes aberrált ideológia?
Miért folytatódott a migránsválsággal együtt járó európai terrorcselekményeket követő időszak egy többéves koronavírus-járvánnyal? És annak fokozatos lecsengésével miért éppen most robbant ki egy valószínűleg ismét hosszú ideig tartó újabb háború? Miért kell fegyvereket küldeni Ukrajnába akkor, amikor békéről álmodozik mindenki? Ha nem lennének fegyverek, ha nem harcolnának, akkor vajon nem lenne hamarabb vége a háborúnak?
A már említett civilszervezetek miért nem jönnek éppen úgy segíteni az ukrajnai menekülteknek, mint évekkel ezelőtt az Afrikából és Közel-Keletről érkezőknek? Miért nincsenek ott a határokon, miért nem szállítják a menekülteket nyugat-európai szállodákba, kiüresített idősotthonokba, szociális lakásokba? Nekik miért nem adnak feltöltött bankkártyákat, mobiltelefonokat? Az ukrajnai fehér, keresztyén menekülteket vajon miért nem kell kötelező kvóták alapján szétosztani az unió területén?
Miért éppen ebben az időszakban emelkedik drasztikusan a gáz, a villany és az üzemanyag ára?
Csupán néhány kérdés az elmúlt évekből, amelyre nehezen tudunk válaszokat találni. Ezek után már csak az marad, hogy feltegyük az újabb kérdést: vajon mi jöhet még?
Ion Iliescu elnöktől tanultam meg, hogy a demokráciát nehéz elsajátítani. Közvetlenül az 1989-es forradalom után az ország nem tudott 180 fokos fordulatot venni.
Normális esetben az első reformcsomagnak a politikusokat kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor közkedvelt erdélyi-partiumi politikusra hárul a feladat, hogy Románia élére állva elvégezze mások helyett a piszkos munkát.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Bő másfél évtized elteltével ismét egy helyi szinten eredményes, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor ...
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
