HIRDETÉS
Elgondolkodott-e valaki azon, hogy az utóbbi években igencsak le akarják foglalni a figyelmünket? És itt most ne kezdjük a kilencvenes évek Öböl-háborújával, majd a jugoszláviai fegyveres konfliktussal és genocídiummal, az ikertornyok lebombázásával, majd az azt követő Osama Bin Laden elleni évekig tartó hajszával, majd az újabb (ki tudja hányadik?) afganisztáni háborúval. Hanem például Irak lerohanásával, amely mint utólag kiderült, mondvacsinált vádakra alapult, hiszen atomfegyvere az iraki diktátornak még hírből sem volt. Kinek volt az érdeke?
Úgyszintén kinek volt az érdeke az észak-afrikai arab államok diktatúráinak megdöntése, az arab-tavasz kirobbantása, a szélsőséges muszlim nacionalizmus felkorbácsolása? Majd az ISIS állam megalakítása? Miért hagytak nekik „véletlenül” több mint száz, fegyverekkel felszerelt Humvee-terepjárót? Hogyan jött létre az ISIS állam, a nagy kalifátus, miként húzódott el keresztyén-és emberiség elleni ámokfutása, kultúraellenes cselekedetei? Hogyan sikerült évek után – amikor megvolt rá a politikai akarat, viszonylag rövid idő alatt – mégis leverni?
Miért indult el a migránsáradat Európa-felé? Miért és kik adtak térképeket, mobiltelefonokat és feltöltött bankkártyákat az arab, fekete s ki tudja még milyen fajú, nemzetiségű menekülteknek? Miért akarták-akarják a különböző civilszervezetek milliószámra behozni őket és szétosztani Európában? Miért szabadult el néhány éve a beteges LMBTQ-propaganda és genderelmélet, valamint az ezekhez köthető számos élet-és családellenes aberrált ideológia?
Miért folytatódott a migránsválsággal együtt járó európai terrorcselekményeket követő időszak egy többéves koronavírus-járvánnyal? És annak fokozatos lecsengésével miért éppen most robbant ki egy valószínűleg ismét hosszú ideig tartó újabb háború? Miért kell fegyvereket küldeni Ukrajnába akkor, amikor békéről álmodozik mindenki? Ha nem lennének fegyverek, ha nem harcolnának, akkor vajon nem lenne hamarabb vége a háborúnak?
A már említett civilszervezetek miért nem jönnek éppen úgy segíteni az ukrajnai menekülteknek, mint évekkel ezelőtt az Afrikából és Közel-Keletről érkezőknek? Miért nincsenek ott a határokon, miért nem szállítják a menekülteket nyugat-európai szállodákba, kiüresített idősotthonokba, szociális lakásokba? Nekik miért nem adnak feltöltött bankkártyákat, mobiltelefonokat? Az ukrajnai fehér, keresztyén menekülteket vajon miért nem kell kötelező kvóták alapján szétosztani az unió területén?
Miért éppen ebben az időszakban emelkedik drasztikusan a gáz, a villany és az üzemanyag ára?
Csupán néhány kérdés az elmúlt évekből, amelyre nehezen tudunk válaszokat találni. Ezek után már csak az marad, hogy feltegyük az újabb kérdést: vajon mi jöhet még?
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ...
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
