Sürgés-forgás, ide-oda szaladgálás vásárlás közben, év végi rohanás, felgyorsult élet, már semmire sem jut időm – ilyenkor év végén többnyire ezek szoktak elhangzani. Most azonban a járvány miatt mintha valami lelassult volna. Nem nagyon, csupán kicsit. Viszont most éppen ez a baj: nem lehet járkálni, nincsenek céges bulik, nem mehetünk szilveszterezni, nem tudunk összegyűlni, partikat rendezni. Régebb azt vártuk, hogy minden „leüljön” egy kicsit, hogy kipihenjük magunkat, és csak ritkán sikerült. Most azt várjuk, hogy újból a régi idők köszönjenek vissza. Amelyet akkor igencsak sokat szidtunk. E sok váradalom közepette azonban elsiklott az igazi váradalom, Jézus születése. Novembertől mintha egy erőltetett menetbe kapcsolódtunk volna be, amelynek a végén a sok takarítás, sütés-főzés, vásárlás és rendezés után beestünk a karácsonyfa alá utolsó pillanatban – testileg és igen sokszor lelkileg is megfáradtan.
Most talán lenne időnk. Legalábbis több, mint máskor. Amikor elgondolkodhatunk azon, mit várunk. A járványügyi szabályok lazítását, több szabadságot, év végi prémiumot, gazdag ajándékot, finomságokkal tele asztalt? Vagy valami mást is? Mert ha csak a külsőségekre gondolunk, akkor adventből csupán adventi naptár és fenyőkoszorú lesz négy gyertyával, karácsonyból pedig csillogó fenyőfa ajándékok tömkelegével.
Éppen ezért ideje megállnunk, és elgondolkodnunk, miért várjuk karácsonyt. Hogy a vásárlási láz, a folyamatos év végi készülődés (és nem egy esetben bosszankodás) helyett elhatározzuk: most más lesz, mint eddig. Most elcsendesedünk, többet foglalkozunk a körülöttünk levőkkel, próbálunk segíteni a nehéz helyzetben levőknek, kevesebbet vitatkozunk, de többet engedünk, esetleg kevesebbet vásárolunk, de annál többet adunk a megértésünkből, kevesebbet irigykedünk és vádolunk, de annál inkább megbocsátunk, kevesebbet acsarkodunk, de többet imádkozunk.
És mindenek felett ráirányítjuk figyelmünket a karácsony titkára, Jézus születésére. No nem azért, hogy egy nagy ünnepet üljünk – persze az is kell –, hanem azért, hogy szívünkbe háromszázhatvanöt napos karácsonyt varázsoljunk. Vagyis egész évben úgy éljünk és cselekedjünk, ahogy azt Jézus fogalmazta meg nekünk egykor: új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek.
Furcsának tűnhet, de a közösségi médiában lassacskán immár senkit nem köszöntök fel születésnapján. Megvan ennek is a magyarázata: társadalmunk mérhetetlen felületessége.
A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Miközben sztrájkhullám fenyegeti az országot – a közalkalmazottak mindent elkövetnek, hogy kiváltságaikat megőrizzék –, a román államháztartás hiányát csökkenteni akaró Bolojan-kormány kitart eltökélt szándéka mellett.
A napokban egy egyetemi ballagási bulin voltam. A végzősökkel való rövid beszélgetésekből hamar kirajzolódott, hogy a három tanulmányi év végén ugyanolyan sokféleképpen éreznek, mint egykor a saját évfolyamom.
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ismerősei, barátai által megosztott tartalmakkal. A baj csak, hogy amit látunk, az nem mindig a valóság – a mesterséges intelligencia szüleménye lehet.
Nicușor Dan elnök folytatja a többség kialakítására irányuló műveletet, amelynek célja egy terv kidolgozása a „költségvetési hiány” csökkentésére. Bukarest főpolgármestereként nagyjából ugyanezt próbálta meg.
Most már nem harcoltok a miniszterelnöki posztért, sem a minisztériumokért! Persze, hiszen most dolgozni kell, nem lehet légvárakat kergetni! – fogalmaz a Szociáldemokrata Párt figyelemelterelő manővereire reflektálva a Republica. ro.
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik napon következik, és a Szentlélek kitöltetését ünnepeljük. Karácsony és a feltámadás ünnepe után pünkösd csupán a „harmadik helyre szorul” a fontossági sorrendben.
Az ukrajnai háború lezárása, a gázai konfliktus rendezése, új, az Egyesült Államok számára kedvezőbb kereskedelmi kapcsolatok kidolgozása a külföldi partnerekkel – ambiciózus, már-már bombasztikus külpolitikai és gazdasági célokat tűzött ki Donald Trump.
Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására ...
Aki jelen van a közösségi média felületein, óhatatlanul szembe kerül számos reklámmal, valamint ...
A keresztyén egyházi év egyik legfontosabb ünnepe a pünkösd, amely a húsvét utáni ötvenedik ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.