Gyűlöletbe fordult ideológiai megosztottság

Ha a magyar kormánypárti sajtót nézzük-olvassuk, arról szerzünk tudomást, hogy az országban nincs migráns, növekszik az életszínvonal, dübörög a gazdaság, ársapka van az üzemanyag-hordozókon, letörik az inflációt, Magyarország gazdasági mutatói az uniós átlag fölött állnak, érdemes az országban élni.

Ha az ellenzéki médiát böngésszük, akkor Bulgária és Románia is megelőzött, sok az ázsiai vendégmunkás, az infláció elszabadult, a reálbérek értéke csökken, az országból sokan menekülnek.

Nyilván a valóság – ahogy lenni szokott – valahol a kettő között van, de mindenki váltig állítja, hogy csupán neki van igaza, és a másik fél szemenszedett hazugságokat állít.

Ilyen megosztott társadalomban él Szlovákia is – mondják az elemzők, miután kiderült, hogy egy idős irodalmár pisztolyt ragadott, hogy lelője a szlovák miniszterelnököt. Merthogy a gyűlölködés és a kedélyek szítása a kormányon levő Fico ellen oda vezetett, hogy valaki a saját kezébe akarta venni az irányítást. Úgy gondolta, ha erőszakhoz folyamodik, megoldja az általa vélt problémákat.

Nagyon sok ember számára egyértelmű, hogy a szl.ovák kormány ellen fellépő lévai férfi – egykor biztonsági őrként dolgozó, most szlovákiai írószövetségi tag, aki nem mellesleg a helyi Szivárvány (mily beszédes!) nevű irodalmi klub alapító tagja –, balliberális nézeteket vall.

A merénylőt, Juraj Cintulát a szlovákiaiak balos, ultraliberális gondolkodónak tartják, aki letartóztatását követően elmondta, hogy büszke a tettére. Mármint a gyilkossági kísérletre.

És éppen ez a személy akart korábban Mozgalom az erőszak ellen névvel politikai pártot alapítani.

Mily groteszk! De jól láttatja, hogy milyen a balliberálisok gondolkodása. Ha nem ők vannak hatalmon, akkor nincs demokrácia, csak korrupció és a sajtószabadság ellehetetlenítése. Ha nem ők vezetnek, akkor az erőszak is megengedett. (S ha már az erőszaknál tartunk: az egyik olasz baloldali párt europarlamenti listán szeretné indítani azt az Ilaria Salis antifa-aktivistát, aki védtelen, magyar jobboldali embereket ütlegelt Budapest utcáin.)

De térjünk vissza a megosztott társadalomra és a magyarországi ellenzéki médiára. És annak hazugságaira. A Robert Fico miniszterelnököt ért támadás estéjén több adón is néztem a híreket, beszélgetős műsorokat. Az egyik hírhedt Orbán-ellenes adón két különböző műsorban, két különböző meghívott is ugyanazt az elképesztő hazugságot állította: a tettes valamikor „cigányozott”, vagyis szélsőjobbos, aki a baloldali Fico ellen támadt.

Szerintük a merénylő tehát jobboldali.

Ha nem hallom saját fülemmel, akkor nem hiszem el. De rögtön megnyugodtam, hogy mi Erdélyben nem ilyen társadalomban élünk. Itt nincs gyűlölködés, hazugság és ideológiák mentén történő megosztottság. Példa erre, hogy a román nemzeti liberális párt (PNL) jelöltjét Szatmár megyében a szélsőségesen magyarellenes AUR támogatja. Hát nem megnyugtató?