Ha a magyar kormánypárti sajtót nézzük-olvassuk, arról szerzünk tudomást, hogy az országban nincs migráns, növekszik az életszínvonal, dübörög a gazdaság, ársapka van az üzemanyag-hordozókon, letörik az inflációt, Magyarország gazdasági mutatói az uniós átlag fölött állnak, érdemes az országban élni.
Ha az ellenzéki médiát böngésszük, akkor Bulgária és Románia is megelőzött, sok az ázsiai vendégmunkás, az infláció elszabadult, a reálbérek értéke csökken, az országból sokan menekülnek.
Nyilván a valóság – ahogy lenni szokott – valahol a kettő között van, de mindenki váltig állítja, hogy csupán neki van igaza, és a másik fél szemenszedett hazugságokat állít.
Ilyen megosztott társadalomban él Szlovákia is – mondják az elemzők, miután kiderült, hogy egy idős irodalmár pisztolyt ragadott, hogy lelője a szlovák miniszterelnököt. Merthogy a gyűlölködés és a kedélyek szítása a kormányon levő Fico ellen oda vezetett, hogy valaki a saját kezébe akarta venni az irányítást. Úgy gondolta, ha erőszakhoz folyamodik, megoldja az általa vélt problémákat.
Nagyon sok ember számára egyértelmű, hogy a szl.ovák kormány ellen fellépő lévai férfi – egykor biztonsági őrként dolgozó, most szlovákiai írószövetségi tag, aki nem mellesleg a helyi Szivárvány (mily beszédes!) nevű irodalmi klub alapító tagja –, balliberális nézeteket vall.
A merénylőt, Juraj Cintulát a szlovákiaiak balos, ultraliberális gondolkodónak tartják, aki letartóztatását követően elmondta, hogy büszke a tettére. Mármint a gyilkossági kísérletre.
És éppen ez a személy akart korábban Mozgalom az erőszak ellen névvel politikai pártot alapítani.
Mily groteszk! De jól láttatja, hogy milyen a balliberálisok gondolkodása. Ha nem ők vannak hatalmon, akkor nincs demokrácia, csak korrupció és a sajtószabadság ellehetetlenítése. Ha nem ők vezetnek, akkor az erőszak is megengedett. (S ha már az erőszaknál tartunk: az egyik olasz baloldali párt europarlamenti listán szeretné indítani azt az Ilaria Salis antifa-aktivistát, aki védtelen, magyar jobboldali embereket ütlegelt Budapest utcáin.)
De térjünk vissza a megosztott társadalomra és a magyarországi ellenzéki médiára. És annak hazugságaira. A Robert Fico miniszterelnököt ért támadás estéjén több adón is néztem a híreket, beszélgetős műsorokat. Az egyik hírhedt Orbán-ellenes adón két különböző műsorban, két különböző meghívott is ugyanazt az elképesztő hazugságot állította: a tettes valamikor „cigányozott”, vagyis szélsőjobbos, aki a baloldali Fico ellen támadt.
Szerintük a merénylő tehát jobboldali.
Ha nem hallom saját fülemmel, akkor nem hiszem el. De rögtön megnyugodtam, hogy mi Erdélyben nem ilyen társadalomban élünk. Itt nincs gyűlölködés, hazugság és ideológiák mentén történő megosztottság. Példa erre, hogy a román nemzeti liberális párt (PNL) jelöltjét Szatmár megyében a szélsőségesen magyarellenes AUR támogatja. Hát nem megnyugtató?
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető tette. Nem Fico múltjának, hanem sokkal inkább jelenének szól. Az pedig rendkívül sajnálatos, hogy a 21. század Európai Uniójában ilyesmi megtörténhet.
A diktatórikus politikai hatalom természeténél fogva mindig irtózott a sajátjától eltérő világnézettől. Ezeket a beidegződéseket mentették át az 1989 után létrejött politikai alakulatok is, amelyek a kommunista ideológiában gyökereznek.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Valószínűleg mindannyian érezzük, hogy e merénylet több annál, hogy egy magányos elkövető ...
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.