HIRDETÉS
Nem kérdéses, hogy a caracali kettős gyilkosság ügyében súlyos hibák, emberi, szakmai mulasztások történtek. A rendőrök csütörtökön éjjel 2,30 órakor azonosították be a feltételezett elkövető lakóhelyét, de csak 4 órakor érkeztek a helyszínre. A házkutatási parancs hiányában reggel 6 órakor hatoltak be a házba, holott a legfőbb ügyész szerint a fegyveresek már az alapos gyanú alapján behatolhattak volna az ingatlanba. Az elrabolt, később megerőszakolt és meggyilkolt 15 éves lány hiába hívta háromszor is a 112-es segélyhívószámot, a hatóságok nem voltak képesek idejében közbelépni, hogy megmentsék az életét.
A Speciális Távközlési Szolgálat képtelen volt beazonosítani a segélyhívások helyét, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrök csak 19 órás késéssel hatoltak be abba a házba, ahol Alexandrát elrablója fogva tartotta, majd megölte. Az ügyet az első pillanattól hiányosan vagy egyáltalán nem kommunikálták az érintett hatóságok. A belügyminisztérium rendkívüli sajtótájékoztatók helyett a hallgatást választotta. A leváltások, lemondások sorozata utólagos kozmetikázás csupán.
De van e rettenetes történetnek két olyan vetülete, amelyről legalább olyan hangsúlyosan érdemes beszélni, mint a hatóságok felelősségéről. Az egyik a kiéhezett hiénaként viselkedő média, s azon belül az országos hírtelevíziók bűnös cirkusza. Amit az utóbbi napokban az Antena 3, a Realitatea Tv, a România Tv és a Digi 24 tett, annak az égvilágon semmi köze nincs az újságíráshoz, a tájékoztatáshoz. Az érintett családok érzéseinek, jogainak semmibevételétől a gyűlöletkeltésen és a nyilvános heccelésen át egészen a hamis hírek terjesztéséig ezek a csatornák óránként hágták át a médiaetika, a jóérzés, az emberiesség legalapvetőbb szabályait. Nincs az a büntetés az Országos Audiovizuális Tanács részéről, amellyel érzékeltetni lehetne ezeknek az úgynevezett újságíróknak, szerkesztőknek a randalírozását. Legutóbb talán 1989 decemberének utolsó napjaiban a közszolgálati televízión láthattunk ilyen mértékű félrevezetést, uszítást, hisztériakeltést képernyőn.
A másik hiéna, amely élvezettel lépkedett a caracali vértócsában, az a politikum, annak is a legkiemeltebb szereplői. Klaus Johannisnak – aki érezhetően csalódottan szakította meg egész nyárra szóló szabadságát – mi más juthatott volna eszébe a gyilkosságokról, mint az igazságügyi törvények? Hát persze, hogy a kormányt hibáztatta a történtekért a tengerpartról érkező államfő, akinek utcára vonult rajongói a diáklány tragédiája kapcsán is vörös pestist kurjongattak. Viorica Dăncilă, a főnöke bebörtönzése után irányt váltó miniszterelnök szintén kampányüzemre kapcsolt: ő népszavazást követel a súlyosabb büntetésekért. Micsoda remek ötlet ezt követelni Johannison az elnökválasztási kampány felvezetéseként! A szociáldemokraták moguljainak médiájában az ügyészek a hibásak Alexandra haláláért, az ellenzék szolgálatban álló üzletemberek sajtóorgánumaiban a rendőrök tehetnek mindenről. Nem változott semmi a bukaresti politikai mocsárban, csak az apropó más: két diáklány meggyilkolása.
A politikai és médiaőrjöngés sokkal többet árt az országnak, nekünk, állampolgároknak, mint a gyilkos pszichopata vagy a hibázó hatósági emberek. Románia egymással vetélkedő vezetői kampánycélokból, a hátterüket szolgáló hírtelevíziók pedig a nézettség hajszolása, illetve politikai megfontolások okán most éppen újabb csapást mértek az emberek állam iránti bizalmára, arra a kevésre, amennyi még maradt. Ez is egy bűntény.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.
Tűnődni kezdtem, vajon mi lehet az oka annak, hogy a párizsi ötkarikás játékok megnyitójának szervezői irányába írott LMBTQ- és woke-ellenes véleményem nem tetszett a Facebook-oldalakat folyamatosan ellenőrző szemeknek-füleknek.
Az erdélyi magyar temetőkről soha nem készült részletes értékleltár. Nem tudni pontosan, hol vannak és melyek azok a hagyatékok, amelyek a magyar kulturális örökség számára fontosak. Egy dolog biztos: ezek jelentős része gyorsuló ütemben pusztul.
Csak nehogy megbetegedj, és kórházba kerülj! – hallottam gyermekkoromban nagyszüleimtől, idős emberektől. Akkor nem tudtam, mit jelent, de majd’ egy fél évszázad után bizony saját bőrömön érzékelem, mennyire igaz és valós a félelem.
Megosztott társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon és Szlovákiában biztosan. Megosztott, ugyanakkor ellentétes, sőt sokszor gyűlölködő. Jóformán ugyanazt a színű tárgyat is képesek egyik térfélen zöldnek, másikon sárgának beállítani.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire ...
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk ...
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
