HIRDETÉS
Nem kérdéses, hogy a caracali kettős gyilkosság ügyében súlyos hibák, emberi, szakmai mulasztások történtek. A rendőrök csütörtökön éjjel 2,30 órakor azonosították be a feltételezett elkövető lakóhelyét, de csak 4 órakor érkeztek a helyszínre. A házkutatási parancs hiányában reggel 6 órakor hatoltak be a házba, holott a legfőbb ügyész szerint a fegyveresek már az alapos gyanú alapján behatolhattak volna az ingatlanba. Az elrabolt, később megerőszakolt és meggyilkolt 15 éves lány hiába hívta háromszor is a 112-es segélyhívószámot, a hatóságok nem voltak képesek idejében közbelépni, hogy megmentsék az életét.
A Speciális Távközlési Szolgálat képtelen volt beazonosítani a segélyhívások helyét, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrök csak 19 órás késéssel hatoltak be abba a házba, ahol Alexandrát elrablója fogva tartotta, majd megölte. Az ügyet az első pillanattól hiányosan vagy egyáltalán nem kommunikálták az érintett hatóságok. A belügyminisztérium rendkívüli sajtótájékoztatók helyett a hallgatást választotta. A leváltások, lemondások sorozata utólagos kozmetikázás csupán.
De van e rettenetes történetnek két olyan vetülete, amelyről legalább olyan hangsúlyosan érdemes beszélni, mint a hatóságok felelősségéről. Az egyik a kiéhezett hiénaként viselkedő média, s azon belül az országos hírtelevíziók bűnös cirkusza. Amit az utóbbi napokban az Antena 3, a Realitatea Tv, a România Tv és a Digi 24 tett, annak az égvilágon semmi köze nincs az újságíráshoz, a tájékoztatáshoz. Az érintett családok érzéseinek, jogainak semmibevételétől a gyűlöletkeltésen és a nyilvános heccelésen át egészen a hamis hírek terjesztéséig ezek a csatornák óránként hágták át a médiaetika, a jóérzés, az emberiesség legalapvetőbb szabályait. Nincs az a büntetés az Országos Audiovizuális Tanács részéről, amellyel érzékeltetni lehetne ezeknek az úgynevezett újságíróknak, szerkesztőknek a randalírozását. Legutóbb talán 1989 decemberének utolsó napjaiban a közszolgálati televízión láthattunk ilyen mértékű félrevezetést, uszítást, hisztériakeltést képernyőn.
A másik hiéna, amely élvezettel lépkedett a caracali vértócsában, az a politikum, annak is a legkiemeltebb szereplői. Klaus Johannisnak – aki érezhetően csalódottan szakította meg egész nyárra szóló szabadságát – mi más juthatott volna eszébe a gyilkosságokról, mint az igazságügyi törvények? Hát persze, hogy a kormányt hibáztatta a történtekért a tengerpartról érkező államfő, akinek utcára vonult rajongói a diáklány tragédiája kapcsán is vörös pestist kurjongattak. Viorica Dăncilă, a főnöke bebörtönzése után irányt váltó miniszterelnök szintén kampányüzemre kapcsolt: ő népszavazást követel a súlyosabb büntetésekért. Micsoda remek ötlet ezt követelni Johannison az elnökválasztási kampány felvezetéseként! A szociáldemokraták moguljainak médiájában az ügyészek a hibásak Alexandra haláláért, az ellenzék szolgálatban álló üzletemberek sajtóorgánumaiban a rendőrök tehetnek mindenről. Nem változott semmi a bukaresti politikai mocsárban, csak az apropó más: két diáklány meggyilkolása.
A politikai és médiaőrjöngés sokkal többet árt az országnak, nekünk, állampolgároknak, mint a gyilkos pszichopata vagy a hibázó hatósági emberek. Románia egymással vetélkedő vezetői kampánycélokból, a hátterüket szolgáló hírtelevíziók pedig a nézettség hajszolása, illetve politikai megfontolások okán most éppen újabb csapást mértek az emberek állam iránti bizalmára, arra a kevésre, amennyi még maradt. Ez is egy bűntény.
Sokszor halljuk, hogy nincs jobb és baloldal, de tényleg így van? A kérdést alaposabban megvizsgálva azt kell mondanunk, hogy nem. Sőt, a XX. század eleje óta talán még soha nem volt ennyire aktuális és szembetűnő felosztás a jobb és baloldal között.
A fokozódó veszedelmek korában éljük meg adventünket. Nehéz próbatételében az ország számíthat-e az ezer esztendő alatt megmaradásunkért megszenvedőkhöz hasonló utódokra adventben is? Nem csupán az óriásokra gondolok, hanem a hétköznapok szürke hőseire.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, és a másokéból is kiindulva nem is akartam. Miért döntsük el mi, erdélyi magyarok, hogy ki legyen Románia elnöke?
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című filmet, amely a leköszönő román államfő titkosszolgálati bekötöttségét taglalja. Ez segített hozzá ahhoz, hogy ne döbbenjek meg annyira Călin Georgescu diadalán.
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell engedni. Ideje megvennie a fiának a legújabb okostelefont – oktatott ki néhány évvel ezelőtt fiam egyik tanárnője az iskolában.
Sokan hinni szerették volna, hogy a demokrata elnökjelöltnek, Kamala Harrisnek esélye van legyőzni Donald Trumpot. Bármennyire is ezt harsogták világszerte a liberális megmondóemberek, kívánságuk nem jött be.
Elcsodálkozom, amikor Nyugatra szakadt ismerőseim arról beszélnek, hogy egyre rosszabbul élnek, miközben nekünk egyre jobban megy. Nem tudom, mire vélni a hasonlítgatást, talán elfeledkeztek arról, hogy honnan indultak.
A novemberi választásokig hetek vannak hátra, ám a kampány már hónapokkal ezelőtt elkezdődött. És most nem a nyugdíjak újraszámolására gondolok, hanem a magyar kártya ismételt előhúzásáról.
Napi hír, hogy a megyei rendőr-főkapitányságok egyenruhásai egy-egy települést, vagy kistérséget szállnak meg, és a közlekedésrendészettől a közbiztonságon át az élelmiszerboltokig mindent ellenőriznek. Nagyon kell a pénz az államkasszába.
Ilyenkor tudatosítom magamban, mennyire igaz, hogy a felnőttek megjelenésükkel, viselkedésükkel, cselekedetükkel példaképek tudnak lenni a gyermekek, fiatalok számára. Számomra keresztapám az volt.
E hangos kampányban a két rossz jelölt közül nem tudtam eldönteni, hogy kire szavazzak. Régi tapasztalataimból, ...
A romániai elnökválasztás első fordulójának napján néztem meg a Iohannis évtizede című ...
Kedves apuka! Ma már más időket élünk, modern világ van. Nem lehet folyton a múlthoz ragaszkodni, azt el kell ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
