A karácsony előtti vásárlási lázban érdemes felidézni, hogy jó néhány éve jelent meg nálunk is a Black Friday, az árleszállítások fekete pénteke. Soha nem voltam az áruházak állandó vendége, sőt, kimondottan utáltam a vásárlást – ma sem viszonyulok különösképpen máshogy az üzletekhez –, mégis örültem annak, hogy az Egyesült Államokból importált Valentin-nap és a Halloween mellett végre valami „értelmes” is meghonosodhat nálunk. Milyen jó – örvendeztem –, legalább tudunk venni néha rendkívül olcsón jó minőséget. Hát
ebben is jókorát csalódtam. Eredetileg ugyanis a fekete péntek az átlagon felüli árleszállítások napjaként vált nevezetessé
(a kifejezés mai értelemben arra utal, hogy a kereskedők a karácsonyi bevásárlási szezon első napján jelentős nyereséget könyvelhetnek el, a könyvelésben hagyományosan fekete színnel jelölik meg a nyereséget, míg piros színnel a veszteséget).
Ehhez képest nálunk jó román szokás szerint az egész árleszállításos história is „speciálisra” sikeredett. Kezdjük mindjárt azzal, hogy már első alkalommal kiderült: szó sincs arról, hogy például egy jó minőségű háztartási gépet vagy elektronikai cikket, de még egy jobb ruhát is fél áron vagy negyed áron vegyünk meg. Többnyire 15-20 százalékos kedvezménnyel, jobb esetben, nagy ritkán 30 százalékkal kevesebb összegért lehetett megvásárolni valamit (az persze már más kérdés, hogy az üzletek kirakataiban többnyire az „akár 70 százalékkal olcsóbban” szövegek kergetik őrületbe a vásárolni igyekvőket).
És ez még csak hagyján. Akár az is jó lett volna, ha így marad. Ám
a fekete péntek lassan-lassan (vagy inkább elég gyorsan?) átvedlett hétvégére, hétvégekre, hogy mára ott tartsunk, akár két-három hétig is eltart.
És még ez sem lenne igazán nagy baj. Miért is lenne gond, ha valamihez (vagy valamikhez) olcsóbban tudunk hozzáférni?
A baj nem itt van, az ördög ugyanis a részletekben rejlik. Bár azt hiszem, nem hat újdonságként, hogy nem árleszállításról, hanem inkább árfelszállításról van szó. Igen, nem elírás. A gyorsan, lehetőleg tisztességtelen módon meggazdagodni vágyók országában a fekete péntek valóban feketévé változott néhány éve. Egyes cégek ugyanis igyekeznek (minő meglepetés?!) becsapni a kuncsaftokat. Merthogy a leszállított ár nemhogy alacsonyabb lenne az eredetinél, hanem egyenesen magasabb. Az egyik online áruház egy jó minőségű telefon árát például 2549 lejről leengedte 1999 lejre. Sokan ráharaptak az engedményre, azt már kevesebben vették észre, hogy ugyanez a telefon ugyanazon a felületen egy hónappal korábban még 1800 lejért volt megvásárolható. Az ismert romániai alapítású cég pedig nemcsak itt „tarolt” az országban, hanem Magyarországon is. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) vizsgálata megállapította, hogy az illető cég gyakorlata 2014 óta tartósan tisztességtelen volt a fogyasztókkal szemben.
A hatóság a jogsértésért ezért idén 200 millió forintos bírságot szabott ki, és nagyságrendileg 4 milliárd forint összegű jóvátételre kötelezte az online áruház üzemeltetőit.
Bár a vezetők szerint az akciók megszervezése során a cég körültekintően járt el, és nem tévesztette meg a fogyasztókat, az eljárás gyors és megnyugtató lezárása érdekében inkább megállapodott a GVH-val. Vagyis beismerte bűnösségét és kifizette a tetemes összeget. Valószínűnek tartom, az ilyen összegű pénzbüntetés után a vállalat ezután többször is meggondolja, milyen árleszállítási akcióba kezd – Magyarországon.
Romániában persze más a helyzet. Ugyanez az online áruház a romániai fogyasztóvédelemtől 50 ezer lejes (nem eurós) büntetést kapott, miközben kiderült, tavalyi hasonló akciója során milliárdos bevételekre tett szert. A felháborítóan kis büntetést természetesen nevetve kifizette, és még pökhendien ki is jelentette: nincs mit tennie, ha a többi piacon levő vetélytársa is ugyanúgy cselekszik.
Nálunk tehát a milliárdos bevételekre szert tevő cége(ke)t pár ezer lejre büntetik, s ezzel állítólag meg van oldva a probléma. A kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad. Ráadásul e balkáni körülmények között méltán gondolhatunk arra – számos korábbi esetet ismerve-hallva –, hogy az ilyen kismértékű büntetések esetén a pénzösszeget kiróvó személyek sem járnak kimondottan rosszul.
Az persze keveseket érdekel, hogy kispénzű vásárlókként jövőre is hasonló cipőben járunk, s még körültekintőbben kell majd árakat hasonlítgatnunk és kedvezményeket vadásznunk a világhálón. Már ha van kedvünk vásárolni. Mert a legjobb mégis az marad, hogy nem is nézünk a boltok felé. Nem idegeskedünk, s még a pénzünk is megmarad. Csak álljunk ellent a csábításnak!
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.