Meghökkentő, aljas, elképesztő, megalázó, példa nélküli, Băsescut leköröző, Vadim Tudort idéző, renegát – csak néhány jelző azok közül, amelyeket elmondtak, leírtak vagy csak elgondoltak mindazok, akik hallották a román államelnök minapi kirohanását. Amikor először egy Facebook-bejegyzésben láttam, nem hittem. Biztos valami paródia, amúgy is sok van belőle manapság a karantén miatt – gondoltam magamban. S még második, harmadik alkalommal is azt lestem, hogy Iohannis valóban kimondja-e a szavakat, vagy valami turpisság áll a felvétel mögött. Csak akkor hűltem el igazán, amikor a tévében is ugyanazt a szöveget és képet láttam magam előtt.
Hirtelen nem tudtam, mire vélni a dolgot. Hogy lehet valaki ilyen aljas? Ezt egy német nemzetiségű ember mondja? Erre szavaztunk mi, magyarok évekkel ezelőtt?
Rengeteg gondolat cikázott bennem. Trianon? De hát a románoknak a békediktátum nem 1920-at jelent, hanem 1918-at. Csak nekünk, magyaroknak közeleg a százéves évforduló. A román társadalom számára ez most nem igazán jelentős.
Klaus úr ismét államelnök szeretne lenni, és pályázik a szélsőségesek szavazataira? De hát a második mandátumában jár, és a törvények szerint úgysem lehet újraválasztani. Ezt a feltevést is elhessegettem magamtól.
A járványról akarja elterelni a figyelmet? Vagy valami új, a társadalom számára kényes törvény születéséről? Kevésbé hihető. Több más feltevés született bennem, de szinte mindegyik erőltetettnek tűnt. És akkor eszembe jutott: hát választások elé nézünk, kérem szépen! Az elmúlt harminc évben pedig mindig jól jött a magyarkártya. Kell mozgósítani a választókat. Milyen jól jön, ha a liberálisok nemzeti szárnyát egy kicsit feltüzelik. És milyen jól jön a szociáldemokratáknak is. Azonnal beülnek a felsőházba, és az alsóházon vita nélkül átcsúszott autonómiáról szóló törvénytervezetet – karöltve a többi nacionalista párttal együtt – nagy szavazattöbbséggel leszavazzák. Hogy a román nép lássa, bármilyen színezetű pártra is voksoljon, mindegyik igazi hazafi. És mellékesen érdekképviseleti szervezetünk sem jár rosszul. Hiszen el lehet mondani: kedves magyarok, látjátok, milyen a román politikai elit. Ha eddig nem is, de most aztán igazán nagy szükség van az összefogásra.
Hja, kérem… mintha a parlamenti jelenlétünkkel minden gondunk megoldódna…!?
Sajnos nem. Sőt a román politika felső szintjén még örvendenek is, mert nem kell különleges törvényeket hozni a magyar politikusok alanyi jogon való parlamentbe juttatásáért. Megvan a képviselet, immár évtizedek óta. Külföld irányába ez kimondottan jól mutat a románok részéről: a kisebbségi jogok példa nélkülien meg vannak oldva. Úgyhogy „bine, mersi”, mindenki jól jár. Csak azok nem, akik próbálnak is tenni valamit értünk. Ha egyáltalán vannak ilyenek.
Ha jól visszaemlékezünk, láthatjuk: választások előtt mindig történik valami, a hagyományosnál is kirívóbb, magyarellenes atrocitás. Egy kis Úzvölgye, egy kis MOGYE, egy kis székelyföldi miccsvásárlás, egy vásárhelyi katolikus iskola, egy kis megyehatár-változtatás stb. A román hazafiak ilyenkor elmennek szavazni a magyar veszély miatt, mi pedig a remélt összetartozás érdekében. Aztán minden újból kezdődik.
Húsvét a legnagyobb keresztény ünnep – a feltámadás örömhíre. Erdély közösségei számára ez nemcsak egy dogma vagy teológiai igazság, hanem élő reménység is lehet, hogy áthassa a hétköznapokat.
Csapatépítő kiránduláson vettem részt munkatársaimmal. Egy késő estébe nyúló beszélgetés alkalmával többen nosztalgiázni kezdtünk, hogy bizony, jó lenne, ha vissza tudnánk forgatni az idő kerekét.
Sokak számára furcsán hangzik, hogy a kommunista örökséggel mai napig együtt élő baloldali pártok ezer szállal kötődnek a liberális politikai tömörülésekhez. Kétrészes írásunk második, befejező részében a baloldal orwelli világát vesszük górcső alá.
Furcsán hangzik, hogy a kommunista örökséggel együtt élő baloldali pártok ezer szállal kötődnek a liberális politikai tömörülésekhez. Ha alaposabban megnézzük e két politikai irányzat gyökereit, rájövünk, ezek az ideológiák közös tőről származnak.
Kíváncsi vagyok, hányan lesznek a sétatéri tüntetésen. Te nem? – kérdezte csütörtök este a lányom, miközben mindketten készültünk a kolozsvári ifjúsági szervezetek által meghirdetett békés felvonulásra a magyarverés ellen.
Miközben az Európai Unió intézményeiben egyre több szó esik Ukrajna európai uniós csatlakozásáról, az ország területén élő őshonos nemzeti kisebbségek jogait nem említik, vagy ez már negyedrangú feltételnek számít.
Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének a nagyszabású, 800 milliárd eurós terve, ami egy esetleges háború esetén az EU védelmi képességeinek megerősítésére szolgál.
Sok vállalkozó méltatlankodik, amikor a kormány minimálbért emel. A munkavállaló szempontjából viszont azon töprengtem el, egyáltalán mire elég ez a bér?
Öt napig tartott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök realitásérzéke helyreálljon: miután pénteken a Fehér Házban még úgy érezte, kérdőre vonhatja Donald Trump amerikai elnököt és J. D. Vance alelnököt, kedden már jelezte, kész a teljes együttműködésre.
A kapkodásból és a sértett nyilatkozatokból látható: az európai vezetők jelentős része nem vette komolyan Donald Trump újdonsült amerikai elnök ígéretét, hogy hivatalba lépését követően rövid időn belül igyekszik véget vetni az ukrajnai háborúnak.
Húsvét a legnagyobb keresztény ünnep – a feltámadás örömhíre. Erdély közösségei ...
Kíváncsi vagyok, hányan lesznek a sétatéri tüntetésen. Te nem? – kérdezte csütörtök ...
Rearm Europe, újrafegyverkezés Európában: ezt a nevet viseli Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.