HIRDETÉS
Meghökkentő, aljas, elképesztő, megalázó, példa nélküli, Băsescut leköröző, Vadim Tudort idéző, renegát – csak néhány jelző azok közül, amelyeket elmondtak, leírtak vagy csak elgondoltak mindazok, akik hallották a román államelnök minapi kirohanását. Amikor először egy Facebook-bejegyzésben láttam, nem hittem. Biztos valami paródia, amúgy is sok van belőle manapság a karantén miatt – gondoltam magamban. S még második, harmadik alkalommal is azt lestem, hogy Iohannis valóban kimondja-e a szavakat, vagy valami turpisság áll a felvétel mögött. Csak akkor hűltem el igazán, amikor a tévében is ugyanazt a szöveget és képet láttam magam előtt.
Hirtelen nem tudtam, mire vélni a dolgot. Hogy lehet valaki ilyen aljas? Ezt egy német nemzetiségű ember mondja? Erre szavaztunk mi, magyarok évekkel ezelőtt?
Rengeteg gondolat cikázott bennem. Trianon? De hát a románoknak a békediktátum nem 1920-at jelent, hanem 1918-at. Csak nekünk, magyaroknak közeleg a százéves évforduló. A román társadalom számára ez most nem igazán jelentős.
Klaus úr ismét államelnök szeretne lenni, és pályázik a szélsőségesek szavazataira? De hát a második mandátumában jár, és a törvények szerint úgysem lehet újraválasztani. Ezt a feltevést is elhessegettem magamtól.
A járványról akarja elterelni a figyelmet? Vagy valami új, a társadalom számára kényes törvény születéséről? Kevésbé hihető. Több más feltevés született bennem, de szinte mindegyik erőltetettnek tűnt. És akkor eszembe jutott: hát választások elé nézünk, kérem szépen! Az elmúlt harminc évben pedig mindig jól jött a magyarkártya. Kell mozgósítani a választókat. Milyen jól jön, ha a liberálisok nemzeti szárnyát egy kicsit feltüzelik. És milyen jól jön a szociáldemokratáknak is. Azonnal beülnek a felsőházba, és az alsóházon vita nélkül átcsúszott autonómiáról szóló törvénytervezetet – karöltve a többi nacionalista párttal együtt – nagy szavazattöbbséggel leszavazzák. Hogy a román nép lássa, bármilyen színezetű pártra is voksoljon, mindegyik igazi hazafi. És mellékesen érdekképviseleti szervezetünk sem jár rosszul. Hiszen el lehet mondani: kedves magyarok, látjátok, milyen a román politikai elit. Ha eddig nem is, de most aztán igazán nagy szükség van az összefogásra.
Hja, kérem… mintha a parlamenti jelenlétünkkel minden gondunk megoldódna…!?
Sajnos nem. Sőt a román politika felső szintjén még örvendenek is, mert nem kell különleges törvényeket hozni a magyar politikusok alanyi jogon való parlamentbe juttatásáért. Megvan a képviselet, immár évtizedek óta. Külföld irányába ez kimondottan jól mutat a románok részéről: a kisebbségi jogok példa nélkülien meg vannak oldva. Úgyhogy „bine, mersi”, mindenki jól jár. Csak azok nem, akik próbálnak is tenni valamit értünk. Ha egyáltalán vannak ilyenek.
Ha jól visszaemlékezünk, láthatjuk: választások előtt mindig történik valami, a hagyományosnál is kirívóbb, magyarellenes atrocitás. Egy kis Úzvölgye, egy kis MOGYE, egy kis székelyföldi miccsvásárlás, egy vásárhelyi katolikus iskola, egy kis megyehatár-változtatás stb. A román hazafiak ilyenkor elmennek szavazni a magyar veszély miatt, mi pedig a remélt összetartozás érdekében. Aztán minden újból kezdődik.
Varga Judit igazszágügyi miniszter exférje, Magyar Péter új pártot alapít. Komolyan gondolhatja-e bárki, hogy a „csalódott fideszesek” elegen vannak a rendszer megbuktatásához? Ami nem sikerült az ellenzéki pártoknak, mitől működne Magyar Péter esetében?
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok egy része nem hisz benne, és ezt megérzik az emberek. Nem elég az autonómiáról évente egyszer-kétszer szépeket mondani és írni.
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak megélni. A fél tucat faluból álló község szántóföldjeit egyetlen agrárvállalkozó vásárolja fel. Az új földbirtokos impériuma ezer hektárhoz közelít.
„Csak nehogy a CFR-hez jöjjön!” „Remélem, Mutu edzőként nem teszi be a lábát a Fellegvárra!” – Ehhez hasonló szurkolói vélemények láttak napvilágot néhány hónappal ezelőtt, amikor a bukaresti sajtó megszellőztette a lehetséges edőváltást Kolozsváron.
Nagy kérdés, hogy a szélsőséges román pártok legsötétebb időkre emlékeztető kínálatának rajongói tábora megáll-e a szavazói paletta egynegyedénél, vagy további ,,izmosodás” után elsöprik a trónkövetelő kormánypártok ötven százalék körüli támogatottságát?
A román állam és a helyi tanácsok nagyvonalúan kivonultak az egyházi tulajdonú iskolaépületek felújítási terheiből. Bukarest úgy tesz, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.
Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a mi dolgunk templomaink csendjében imádkozva, kegyes gondolatok ápolásával foglalkozva, a világ dolgaitól elzárkózni, mert azt befolyásolni már nem a mi feladatunk. Szép elképzelés, de veszedelmes.
Az orosz-ukrán háború legnagyobb kelet-európai áldozata a mezőgazdaság. Ez megmutatkozott az ukrajnai termékek exportjának uniós liberalizálása után, amikor az Európai Unió keleti felének piacát hetek alatt elöntötte az olcsó mezőgazdasági importtermék.
Amit ma az ukránok elkövetnek az ország területén élő nemzeti kisebbségekkel – elsősorban a kárpátaljai magyarsággal – szemben, nagyon hasonlít a Nicolae Ceașescu román kommunista pártfőtitkár idejében megélt magyarellenességre.
Herkulesfürdőt osztrákok újíthatják majd fel. A hír sajnos csak részben fedi a valóságot, hiszen a település műemlék épületeinek többsége magántulajdonban van. Feltérképeztük, miért nem mozdul ki a holtpontról a bánsági fürdőváros ügye.
Mutu helyére azt az Andrea Mandorlinit akarták kinevezni a kolozsvári CFR edzőjének, akit a Deac–Camora fémjelezte ...
A székelyföldi autonómiaharc felemásra sikeredett. Mindenki beszél róla, azonban az erdélyi magyar politikusok ...
A három évtizede összeszámolt több száz gazdából 3-4 ha maradt, akik földből próbálnak ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
