HIRDETÉS
Nincsenek pontos adatok, de azt kijelenthetjük, hogy az erdélyi magyarok közül sokan szavaztak a vasárnapi európai parlamenti (EP) választásokon az USR-Plus listájára. Kik és miért voksoltak Cioloşékra? – erre kell választ adnia rövid időn belül az RMDSZ-nek, ha kísérletet akar tenni elkóborolt szavazóinak visszaterelésére. Ha egyáltalán elkóboroltakról van. A legvalószínűbb ugyanis az, hogy az USR-vel szimpatizáló magyarok többsége olyan fiatal, aki koránál fogva első alkalommal élhetett szavazati jogával vagy most először mutatott érdeklődést egy politikai megméretés, illetve párt iránt. A magyar fiatalok preferenciája vélhetően ugyanúgy alakult ki, mint a hasonló korosztályú románoké. A közösségi oldalakon rájuk, barátaikra hasonlító ifjú politikusok, jelöltek találták meg őket, akik egy olyan világ ígéretét hordozták, ahova a romániai fiatalok vágynak: a tökéletessé kozmetizált, prosperáló, liberális Nyugat-Európáét. Döntő mozzanata volt a kampánynak – s ez tette előzetesen kiszámíthatatlanná az USR által elért végeredményt –, hogy azokban a körökben, ahol a fiatal, huszonéves generáció megfordul, trendivé vált hirdetni a szavazáson való részvételt. Divatos kocsmákban, szórakozóhelyeken a szintén ifjú tulajdonosok, üzemeltetők szállóigévé tették a voksolás fontosságát. Cikivé vált nem szavazni. A voksolás pedig természetesen egyet jelentett a „menő” USR támogatásával. Ebben a hullámban nem volt nemzetiségi törésvonal.
Kisebb létszámban lehettek azok a magyar USR-szavazók, akik büntetni akarták az RMDSZ-t. Egyrészt a meggyőződéses liberálisok, akiknek éppúgy nem tetszett a Fidesszel való együttműködés, mint a PSD támogatása. Az sem kizárt, hogy az RMDSZ-szel örök elégedetlen, radikálisabban gondolkodó magyarok egy része is Cioloşékat választotta Kelemen Hunorék megleckéztetése céljából. Ez utóbbiak számára intő lehet a felvidéki példa. Bár a szlovákiai magyarok sok szempontból más helyzetben vannak, mint az erdélyiek – az asszimilálódás jóval erőteljesebb, a vegyesházasságok száma rendkívül magas –, tanulságos az RMDSZ-hez hasonló, etnikai alapon szerveződő formáció, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) közelmúltbeli története. 2009-ben a belső konfliktusok kiéleződése után a pártból távozó Bugár Béla egy vegyes, magyar–szlovák alakulatot hozott létre, amely megpecsételte az MKP sorsát. A felvidéki magyar párt azóta három parlamenti választáson került az ötszázalékos küszöb alá, s most az EP-megméretést is elbukta, a sorozatos megújulási próbálkozások rendre kudarcba fulladtak. A magyarokat érintő ügyeket csak részben felvállaló vegyespárt közben úgyszintén elveszítette a magyarok támogatását.
Bár az USR viszonylag új szereplője a román politikának, egyértelmű világnézetet képvisel. Centrista pártnak vallja magát, de lényegében radikálisan liberális. A piac mindenhatóságát hirdeti és az egyéni emberi jogokat tekinti irányadónak a közösségi – például nemzetiségi – jogokkal szemben. Az EP-ben a liberális frakciót fogja erősíteni, ahol Orbán Viktor legádázabb bírálói tömörülnek. Nem véletlen, hogy az USR politikusai megnyilatkozásaikban rendre elrettentő európai példaként emlegetik Magyarországot.
A Fidesz győzelmének arányai, az ellenzéki pártok körében történt átcsoportosulás, az erdélyi és a felvidéki magyarság választási szereplése, európai szinten pedig a bevándorlásellenes erők növekedése bír jelentőséggel a magyar jövő szempontjából.
A belpolitika mindent letaroló témájára Románia a legjobb példa, ahol a politikai pártok, az ügyészségek, a bíróságok, a rendőrség, mindenki az európai parlamenti választások kampányának a része lett.
A kilencvenes évek eleji választási kampányokra emlékeztet a romániai európai parlamenti választások utolsó két hete. A pártok az őszi elnökválasztás és a jövő évi parlamenti választások főpróbájaként tekintenek a május 26-i EP-választások kimenetelére.
Orbán Viktor erdélyi látogatása újfent táptalajt szolgáltatott bizonyos román politikusok és véleményformálók számára, hogy hangot adjanak a magyar miniszterelnökkel szembeni ellenérzésüknek, és megismételjék untig emlegetett összeesküvés-elméleteiket.
Az erdélyi magyar pártok rájöttek, széleskörű összefogás nélkül az erdélyi magyarságnak nincs esélye autonómiatörekvéseit megvalósítani, de az újabb botrányokkal „színesített” romániai magyarellenességet sem tudja egymagában kezelni egyikük sem.
Magyarország nem kíván határmódosítást, de még azt sem, hogy Ukrajnát átkereszteljék. Csak a kárpátaljai magyarság már meglévő jogait akarja vissza a Kijevtől. Némi nyomásgyakorlással ugyan, de a diplomáciai szokásjog keretein belül.
Európa keresztény lakosságának negyede jár rendszeresen templomba. A többség, amely most a Notre-Dame tragédiáját siratja és jajveszékel, hogy a keresztény Európa egyik jelképe dőlt majdnem össze, valószínűleg életében nem tette be a lábát Isten házába.
Dan Tanasă egyesülete külön fejezetet érdemel e kafkai világban. A titkosszolgálati háttérrel működő magyarellenes holdingban futószalagon születnek olyan ítéletek, amelyet egy szakmájára valamit is adó törvénybíró jogállamban ne tudna kimagyarázni.
A globalisták minden erővel tüzelnek Orbánra és a Fideszre. Ennek tudható be az útszéli mocskolódásoktól sem mentes európai szintű rágalomkampány, ami elsősorban a fősodratú balliberális sajtóból zúdul a magyar kormányra, de a konzervatívnak mondott média is kiveszi belőle a részét.
A kirakatpernek számító székely terroristaügy két vádlottjával példát mutat a román állam, hogy a továbbiakban senkinek ne forduljon meg a fejében olyan „szélsőséges” szervezetekben tevékenykedni, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM).
A belpolitika mindent letaroló témájára Románia a legjobb példa, ahol a politikai pártok, az ügyészségek, ...
A kilencvenes évek eleji választási kampányokra emlékeztet a romániai európai parlamenti választások ...
Orbán Viktor erdélyi látogatása újfent táptalajt szolgáltatott bizonyos román politikusok és ...
