HIRDETÉS
Itália-járásunk az utóbbi években rendszeressé vált. Hívogattak bennünket azok a városok, amelyekben magyar emlékek találhatók. Ilyen városfüzér meglátogatását terveztük 2020-ban is. A végállomás – bár magyar emlékről nem volt tudomásom, a zenetörténetben elfoglalt helye miatt – Bergamo lett volna. Másfél évtizeddel ezelőtt már jártam ott, de tartózkodási időm akkor rövidre szabott volt, így elhatároztam, egyszer visszatérek. A koronavírus sújtotta ország kiemelten fertőzött településéről elképesztő adatok láttak napvilágot: hányan fertőződtek meg, hányan hunytak el. Az erőn felül teljesítő egészségügyi dolgozók nyilatkozatai, videói a világhálón megrendítő helytállásokról, egy katolikus pap önfeláldozásáról tettek tanúbizonyságot. Ilyen előzmények után, hiába enyhültek a körülmények, nem volt bátorságunk útnak eredni: így a bergamói ismételt látogatás egyelőre álom maradt.
Kelták, rómaiak, longobárdok uralták ezt a tájat, Attila csapatai is jártak errefelé. A város a longobárd időszakban fontos politikai szerepet játszott, s püspöki székhellyé vált. A 15. században a velencei fennhatóság alatt virágzott, melynek nyomai ma is láthatók: a szép középkori paloták, s az épületeken, építményeken megjelenő velencei szárnyas oroszlán. A 18-19. században egymás után több királyság vallotta magáénak a települést, míg 1861-ben az egyesült Olasz Királyság része lett.
A város távoli sziluettje egyértelműen láttatja, hogy két része élesen elkülönül egymástól. A középkori Città Alta kétszáz méter magas dombon fekszik, az újabb városrészt Città Bassának nevezik, az utazó az utóbbiba érkezik. Egy régi metszeten láttam, e helyen helyezkedett el egy korát megelőzően épített kereskedelmi, kézműves központ. Az Alsóváros meghatározó része volt ez az épületegyüttes, amely átgondolt architektúrájával fogadta a beáramló árukat, itt futottak össze az északi és déli kereskedelmi útvonalak. A vásárcsarnok méretei lenyűgözőek voltak, az árusítóhelyek, műhelyek sorát négy torony zárta le. E komplexum a 20. század elején városrendezési terveknek esett áldozatul, egyetlen megmaradt emléke az egykori – Dante téren látható – szökőkút.
Az új Città Bassa központjának tervezésekor figyelemre méltó szempontot érvényesítettek: a házak magasságát úgy határozták meg, hogy a felsővárosra ne zárják el a rálátást. Ebben az újabb városrészben érdemes felkeresni az Accademia Carrara Képtárat. Híres olasz festők festményei láthatók itt, többek között Bellini, Botticelli, Dürer, Fra Angelico, Lotto és Mantegna.
Engem a legjobban egy Pisanello kép érdekel, ami Lionello D’Este ferrarai herceget ábrázolja. Az uralkodó udvarában tanult Janus Pannoniusunk, s több versében magasztalta őt.
Pisanello kevés fennmaradt művei között van magyar vonatkozású is: megörökítette Luxemburgi Zsigmondot, aki Nagy Lajos királyunk egyik lányát, Máriát vette feleségül, s ötven éven keresztül regnált magyar királyként (1387-1437). Időközben a német, cseh királyi, s a német-római császári címet is megszerezte. Az Accademián kívül még számos múzeum kínál élményt: régészeti, modern művészeti, bányászati, egyházi témában.
A Città Altába négy kapun keresztül lehet bejutni, amik a – világörökség részeként számon tartott – hat kilométer hosszan húzódó, épségben maradt városfalakat törik meg. A barna kőből épült középkori városba funicolare, sikló is felviheti a látogatót. Itt a híres látványosság a Piazza Vecchia, ami évszázadokon át a környék társadalmi, politikai központja volt. A 12. századi régi Városháza (Broletto) gótikus épületének vaskos pillérei nyitott csarnokkal hívogatnak.
Az egykori igazságügyi palota impozáns épülete ma könyvtárként szolgál. Le Corbusier így fogalmazott a középkori városközpontról: „Egyike a világ legszebb városi tereinek.” Még egy vélemény olvasható tőle a neten: „Egyetlen követ sem szabad elmozdítani, az bűntény lenne.”
A Broletto árkádai alatt átsétálva a Piazza del Duomóra érünk. Itt két hatalmas templom fogja meg a szemünket, a Dóm és a Santa Maria Maggiore katedrális.
Előbbiben az oltárokat Morone, Previtali és Tiepolo festményei ékesítik, az utóbbiban található a Colleoni-kápolna.
A quattrocento alkotásai sorában kiemelkedő a fehér, rózsaszín márványok geometrikus formáival díszített homlokzata. Bartolomei Colleoni híres condottieri volt, a zsoldos hadvezér Bergamo területéről származott, s a Velencei Köztársaság szolgálatában állt. A kápolna építéséhez a katedrális egy részét leromboltatta, s a helyén építtette fel családja mauzóleumát. A legenda szerint, aki éjfélkor megérinti a szent hely kapuját, annak szerencséje lesz. A több mint ötven méter magas harangtorony tetejéről felejthetetlen panoráma tárul az ember szeme elé: északra tekintve a Bergamói Alpok majd háromezer méteres szirtjei nyújtanak emlékezetes látványt, dél felé a Pó-síkság nyugalma jelenik meg. Lakótorony is őrzi a 12-14. századi történelmi idők emlékét: a guelfek és ghibellinek – a pápa, illetve a császárpártiak – harcának idején a módosabb urak ezekben vészelték át a vérzivataros időket. A San Vigilio vár, az azonos nevű dombon, a város legmagasabb pontján, ötszáz méterre fekszik a tengerszint felett. A Città Alta sem szűkölködik múzeumokban: a régészet, a természettudományok, az olasz függetlenség és ellenállás iránt érdeklődők is megtalálják számításukat.
Bergamo és környéke számos művészt, tudóst, mestert adott Itália földjének. Közülük világhírnévre tett szert Gaeteno Domenico Maria Donizetti zeneszerző. Emlékét a város híven őrzi, nevét viseli színház, intézet, szülőháza emlékhely, szobrai is láthatók. A Bergamo szegény negyedében, a Borgo Canaléban született művész fiútestvéreit is zenei tehetséggel áldotta meg a sors. Donizetti alapvető zenei tanulmányait szülővárosában végezte, Johann Mayr – ki jobban szerette, ha Giovanni Mayrnak szólították – német zeneszerző irányítása mellett, aki évtizedekig a Santa Maria Maggiore bazilika vezető karnagya volt. Gaetanót „mein Sohn”-ként, fiamként szólította. Kapcsolatuk akkor is szoros maradt, amikor Donizetti elkerült Bolognába zeneszerzést tanulni, s a későbbiekben is, amikor már szárnyra kapta a hírnév.
A gyertyát két végéről égető, nagy munkabírású Donizetti közel hetven befejezett és közel húsz befejezetlen operája mellett jelentős számú más műfajú zeneművet is komponált,
s többek között zeneigazgató volt Nápolyban, udvari zeneszerző és karmester Bécsben. Párizs zenei életében is jelentős szerepet játszott.
Leghíresebb operái: A szerelmi bájital, a Lammermoori Lucia és a Don Pasquale ott szerepelnek ma is a világ operaszínpadainak repertoárján. Donizetti a 19. század elejének meghatározó olasz zeneszerzői hármas tagja volt Rossini és Bellini mellett. Az európai nagyvárosokat követő bemutatók után Magyarországon is színre vitték műveit. Így például a Boleyn Annát 1833 augusztusában mutatták be először Pesten, a Szerelmi bájitalt 1840-ben Kolozsvárott.
Gaetano Donizetti élete utolsó éveit elborult elmével Bergamóban töltötte. Temetési helye körül vita bontakozott ki. Nápoly magáénak akarta, hiszen korán elhunyt felesége, Virginia is ott nyugodott, s zeneigazgatóként sok operája sikere is odakötődött. Végül Bergamo „győzött”. A gazdagok és előkelők sírkertjében helyezték örök nyugalomra, így szüleivel sem került egy helyre, kiknek sírhelye a város szegény temetőjében volt. Később a zeneszerző földi maradványait a Santa Maria Maggioréban, gyerekkori zenetanára, útját egyengető mestere, Mayr síremléke közelében helyezték el.
Lorenzo Lotto a 16. században alkotott, az érett reneszánsz festőjeként tartják számon. Bergamóban több templomban hagyta ott keze nyomát. Születési helye bizonytalan, egyes források idevalósiként nevesítik. Több tehetséges festőművész szűkebb környezetében vált híressé. Így például Giovanni Battista Moroni, aki a velencei reneszánsz és a korai manierizmus mestere volt, s kit Tiziano is nagyra tartott; vagy Fra’ Galgario, eredeti nevén Giuseppe Vittore Ghislandi, aki e tájon neves késő-barokk, rokokó stílusban alkotó portréfestő volt. Mindhárom művész alkotása megtalálható Budapesten, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is. Michelangelo Merisi Caravaggiót is, aki a 16-17. század fordulóján a manierizmus mestere volt, magukénak vallják a bergamóiak.
Érdekesség, hogy a Tasso család, – kinek sarja Torquato, a zilált elméjű, hányatott sorsú nagy olasz költő, akinek édesapja is verselt – szervezte meg Európában az első postai rendszert. Ekkor német uralom alatt, eredményes munkájuk jutalmaként kapták meg a Thurn és Taxis hercegi címet. Innen származik a mai nap is használt taxi szavunk.
A hercegi család az évszázadok alatt több szállal kötődött a magyar nemességhez, házasságok révén a Batthyány, az Eszterházy és a Széchényi családhoz.
Essen szó reál területen működőkről is! Például Giacomo Quarenghi ll. (Nagy) Katalin cárnő uralkodása alatt Szentpétervár építésze volt. Giuseppe Murnigotti 1879. február 4-ére dátumozott tervrajza a történelem első motorkerékpárját rögzíti, Daimler csak hat évvel később szabadalmaztatta a sajátját. Az 1900-as évek elején Bergamo közelében már leszállópályát építettek, a sok pilóta közül kiemelkedett a városban, 1895-ben született Antonio Locatelli, akit Bergamo hőseként tartanak számon. A sokoldalú ember – újságíró, író, művész – fiatalon lelte halálát a második olasz-etióp háborúban. Az általa vezetett egyik gép is látható kiállításon. Bergamo a légi közlekedés fontos technikai, oktatási, kutatási központjává vált. Az 1964-ben kémiai Nobel-díjas Giulio Natta bergamóinak vallotta magát.
Bergamo közelében született a Katolikus Egyház nagy formátumú személyisége, Angelo Giuseppe Roncalli, akit 1958-ban pápává választottak. A XXlll. János néven mindössze öt évig regnáló egyházfőt a nép szerénysége, derűs habitusa miatt szívébe zárta: a Jó Pápaként emlegetik. Történeti jelentősége, hogy meghirdette a ll. Vatikáni zsinatot az egyház megújítására. Többek között a következő történet kapcsolódik a közvetlen természetű egyházfőhöz; hívei között járva meghallotta, hogy egy kisfiú hangosan megjegyzést tesz csúnyaságára. Mire ő úgy reagált: nem a szépségéért választották meg.
Jellemző rá ez a reggeli imájából kiragadott részlet:
Van mit nézni, felfedezni ebben a városban. Remélem, álmomat valóra válthatjuk, s újra beléphetünk a velencei oroszlánnal díszített kapun keresztül e szép középkori helyre!
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
