HIRDETÉS
Egy gyönyörű, ám fenyegető jövevény, a pettyegetett szárnyas kabóca terjed az Egyesült Államokban. A piros és szürke szárnyú, pettyes rovarok a járdákon siklanak, növényeken másznak, és épületekre kapaszkodnak fel. A pettyes fiatal példányok nagy ugrásokkal menekülnek, hogy elkerüljék a cipőtalp alatti lapos véget.
Ez az invazív növényszívó kabóca, amely Kína, India és Vietnam bizonyos területein őshonos, már több mint egy évtizede terjed az Egyesült Államok közép-atlanti és északkeleti részén. Egyes kutatások szerint nem is olyan távoli jövőben elérheti Kaliforniát is.
A feltételezések szerint az első petecsomó egy Pennsylvaniába, Berks megyébe érkezett díszkő-szállítmánnyal jutott be 2012-ben, de csak 2014-ben észlelték először a rovarokat.
Azóta 17 államban és folyamatosan új területeken alakultak ki állandó populációik, és bőségesen találtak maguknak táplálékot – különösen a szőlőtőkék körében –, ami aggodalmat keltett a mezőgazdaságban, hogy bizonyos növénykultúrák veszélybe kerülhetnek.
A kutatók azóta megtanulták, hogy bár a pettyegetett szárnyas kabócák sokféle növény nedvét kiszívják, azonban két növényfajhoz különösen vonzódnak. Az egyik a bálványfa (Ailanthus altissima), egy Kínából származó invazív fafaj, amely az 1700-as évek végén érkezett az Egyesült Államokba, és ma már sok helyen elterjedt. A másik a szőlő. Kutatók szerint a legnagyobb veszély a szőlőtőkékre leselkedik. Ezért a szőlőtermesztő régiók, amelyekben még nincs pettyegetett szárnyas kabóca – például Kalifornia, Washington és Nyugat-Pennsylvania – fokozottan figyelik a betolakodók felbukkanását.
A rovarok számos rovarölő szerre is érzékenyek, azonban a permetezetlen növényzetben – például szőlőültetvények környékén – megbújó példányok a szer hatásának elmúltával könnyen visszatérhetnek.
– mondja Flor Acevedo, a Penn State entomológusa. A vegyszerek hasznosak a termények védelmében, de csak szükség esetén kell alkalmazni őket, mert nemcsak a célzott kártevőt pusztítják.
A pettyegetett szárnyas kabóca biológiájának és más fajokkal való kölcsönhatásainak vizsgálata új lehetőségeket tár fel a terjedés megfékezésére.
A tudományos folyóirat szerint miközben a kutatók feltérképezik, hol jelenhetnek meg legközelebb a rovarok, a természetes ragadozók és kórokozók is szerepet kaphatnak a szőlőültetvények védelmében.
A védekezés egyik kulcspontja a bálványfa (Ailanthus altissima), amely különösen kedvelt a kabócák számára. Ez a gyors növekedésű, rendkívül ellenálló, nem őshonos fafaj szinte bárhol megtelepszik – vasúti töltéseken, elhagyott területeken vagy a mezők szélén. Mivel invazív, sok helyen eleve irtani próbálják. A pettyegetett szárnyas kabócák gyakran rakják petéiket a bálványfa törzsére és ágaira, ezért a fa eltávolítása segíthet a populáció visszaszorításában. Azonban a faj rendkívüli életképessége miatt a teljes kiirtása hosszadalmas és kitartó munkát igényel.
„Ha eltávolítjuk a bálványfát, a kabócák egyik fő táplálkozási és szaporodási helyétől fosztjuk meg őket” – magyarázza Kelli Hoover, a Penn State entomológusa. Hozzáteszi: mivel a fa teljes felszámolása valószínűtlen, más védekezési módszerekre is szükség lesz.
A kutatók több olyan ragadozót és parazitát azonosítottak, amelyek képesek lehetnek kordában tartani a kabócák számát. Bizonyos denevérfajok előszeretettel fogyasztják a kifejlett rovarokat, míg parazita darazsak a petéket támadják meg. Különösen ígéretesnek tűnik a Dryinus sinicus nevű, Kínában őshonos parazita darázs, amely ott a pettyegetett szárnyas kabóca egyik fő természetes szabályozója.
A nőstény darázs petét rak a kabócák testébe, a kikelő lárvák pedig belülről pusztítják el a gazdát. Az amerikai szakemberek azonban óvatosak: az idegen ragadozók behozatala mindig hordoz ökológiai kockázatokat.
A kabócák elleni küzdelemben különleges szerepet kaphatnak a kiképzett keresőkutyák, amelyek képesek kiszagolni a rovar petecsomóit. Ez lehetővé teszi a fertőzött területek korai azonosítását és a gyors beavatkozást.
A tudósok két gombafajt is vizsgálnak – a Beauveria bassiana és a Batkoa major –, amelyek természetes módon is előfordulnak a környezetben, és képesek megfertőzni, majd elpusztítani a kabócákat. Ezekből olyan biológiai rovarölő készítmények fejlesztése zajlik, amelyek célzottan, a környezet károsítása nélkül alkalmazhatók.
A szakértők azonban egyetértenek abban, hogy a pettyegetett szárnyas kabóca ellen nem létezik egyetlen, mindenre megoldást nyújtó módszer. A sikeres védekezés kulcsa az integrált stratégia: a vegyszeres kezelés, a természetes ellenségek bevonása, a bálványfa irtása és a lakosság aktív részvétele egyaránt fontos.
„Ez összetett probléma, amelynél minden lehetséges eszközt mérlegelnünk kell” – hangsúlyozza Hoover. „Ha sikerül lassítanunk a terjedést, azzal időt nyerünk a gazdáknak és a kutatóknak, hogy hosszú távú, fenntartható megoldásokat dolgozzanak ki.”
Nálunk is megjelenhet
A szakemberek szerint Magyarországon és Romániában is integrált növényvédelmi stratégiára lesz szükség, amely magában foglalja:
A budapesti Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági hivatal (Nébih) már most felhívja a termelők és a lakosság figyelmét, hogy ha gyanús rovarokat, petecsomókat vagy kártételt észlelnek, azonnal értesítsék a hatóságokat. „Minél előbb észleljük a betelepedést, annál nagyobb az esély a lokalizálásra és a károk mérséklésére” – hangsúlyozzák a szakértők.
A diaszpórában élő magyar közösségek kitartása mindig lenyűgöző, különösen akkor, ha évszázados múlttal rendelkező gyülekezetekről van szó. Idén nyáron alkalmam nyílt ellátogatni az Egyesült Államokban található New Brunswick városába.
Egyes emberek genetikailag hajlamosak lehetnek arra, hogy csak egyféle nemű gyermeket hozzanak világra – erre utalnak az Egyesült Államokban elvégzett új kutatási eredmények, amelyekről a Science News című tudományos portál számol be.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
