A vendégváró Katalónia

Rég el szerettem volna jutni Katalóniába, mert erdélyi magyarként a katalánokkal szimpatizálok. A többi európai autonómia mellett mindig is érdekelt a barcelonai ,,fővárossal” működő katalán autonóm tartomány, amely Spanyolország egyik leggazdagabb régiójának számít.

Ha az ember kíváncsi Spanyolország második legnagyobb városára, Barcelonára, mielőtt beér a katalán épített örökség remekműveivel teletűzdelt belvárosi negyedekbe, érdemes a külső városrészeket összekötő körgyűrűn haladva rápillantania az egymást követő ipari parkokra.

Megsaccolni is nehéz, hány üzem sorakozik a katalán főváros külső negyedeiben, amelyek a gépkocsigyártás, a hajó-, az elektronikai, a gép-, a bőr-, a textil- és az élelmiszeripar legjelentősebb spanyolországi gyárai.

A turisták által ,,megszállt” Barcelona a vendéglátói bevételekből is sokat nyer. Ami meglátszik a város infrastruktúrján, hiszen folyamatosan bővítik az úthálózatot, a régieket pedig korszerűsítik.

A világ minden részéből milliószámra érkező turisták áradata miatt a környező kisebb tengerparti településekhez képest a nagyváros szolgáltatásai drágák, tumultusa nehezen elviselhető. Erre akkor döbbentünk rá, amikor a Barcelonáltól 180 km-re fekvő csendes üdülővárosnak, Sant Carles de la Ràpitanak a tengerpartján eltöltött gondtalan napok után kora reggel felkocsikáztunk Barcelonába. A világvárosban nagy kihívás turistaidény kellős közepén kelet-európai zsebnek is megfelelő szállót találni parkolóval, hogy az ember gyalog vagy tömegközlekedéssel mozoghasson a városban, és a nyári kánikulában frissen csapolt katalán kézműves sörrel oltsa szomját. Végül minden szerencsésen összejött annak is köszönhetően, hogy Katalóniában élő ismerőseim elláttak pár jó tanáccsal. Többek között

arra figyelmeztettek, hogy felejtsem el a korábban meglátogatott tiszta kisvárosok nyugalmát és biztonságát, mert Barcelona más.

Nem csak koszos, hanem este és éjszaka a turistáktól kevésbé látogatott sikátorokban kifoszthatják az embert. Erre különösen vigyáztunk, így gond nélkül visszaértünk a város fő ütőerének számító Rambla sugárút mellett futó kis utcák egyik szállodájába.

A turisták Barcelona egyediségeként keresik a legismertebb katalán építész, Antoni Gaudi által tervezett, és máig befejezetlen Sagrada Familia (Szent Család) templomot. Az előtte álló téren hatalmas a tömeg, és a személyenként több tíz eurós belépti díj ellenére is hosszú sorok várnak arra, hogy az emberek belülről is megtekinthessék az impozáns építményt, amelynek egyes tornyaiba felvonóval lehet feljutni.

Az építkezés ma is tart: tervek szerint Gaudi halálának százéves évfordulóján, 2026-ban fejeznék be a templomot.

Az évente több tízmillió eurót felemésztő munkálatok fontos bevételi forrásának számít a belépőkből származó pénz.

Gaudi az organikus építészet nagymestere volt. A Sagrada Familia templomot ennek az építészeti stílusnak a remekműveként kezeli a szakma. De az általa tervezett többi épület is búcsújárás-szerű tömegeket vonz. Ahol az épület előtt nagy tömeget látunk, az bizonyosan Gaudi által tervezett lakóház vagy templom. Ezekből pedig bőven van Barcelona óvárosában, illetve az azt övező újvárosban.

A Gaudi-építmények közül tüzetesebben megtekintettük a bikaviadal-arénát és a San Pablo del Campo-templomot. A lakóházaknak tervezett épületek közül a Casa Mila előtt időztünk el, ahol akkora volt a tömeg, hogy a ház előtti utcarészen tűt is nehezen lehetett volna leejteni.

A szemrevaló épületek mellett a belváros rengeteg múzeummal várja a turistákat,

aki viszont különleges csemegére vágyik, érdemes felkeresnie a Montana de Montjuich-hegyen a Hadtörténeti Múzeumot,

ahova függővasúton is fel lehet jutni. Katalónia és Barcelona sok évszázados történeleméből azt a harcot mutatja be, amit a katalánok vívtak szabadságuk és függetlenségük kiharcolásáért a megszállónak tekintett spanyol hatalommal.

Egy-két nap kevés ahhoz, hogy ezt a kulturális és ipari óriást, Spanyolország legnagyobb mediterrán kikötővárosát a tengerparton álló Kolumbusz-emlékműtől a város számos nevezetességéig bejárja az ember, közben belekóstoljon a sokszínű katalán konyhába is. Gasztronómiájuk mesterien ötvözi a szárazföldi és tengeri nyersanyagokat egyaránt. Felhozatala a magyar konyhához áll közelebb, hiszen disznóhús, hal, zöldség és gomba a legtöbb étel alapanyaga, csak más-más fűszerezéssel.

Barcelonában könyebb eligazódni angol nyelvtudással, mint a kisebb katalán városokban, habár itt is jellemző, hogy az étlapok spanyol és katalán nyelven kínálják az étterem felhozatalát.

Egy kisvendéglőben megjártuk, hogy az angolul pár töredékmondatot értő pincérnek Google-fordítóval sem tudtuk megmagyarázni spanyolul, hogy milyen ételt kérünk, így teljesen mást hozott ki. Gondoltam üsse kő, hiszen végtérre egy új katalán ételt ismerhetünk meg, ami ráadásul finom is volt. Szerencsénkre egy olyan pincér is előkerült, akivel szót tudtunk érteni, ő pedig olcsó áron felszolgált, kiváló katalán borokat kínált. Megértette, hogy magyarok vagyunk. Viccesen megjegyezte, sajnos, Tokajival nem tud szolgálni. Hiába, kicsi a világ.