A szesztilalom bevezetése nem kizárólag amerikai jelenség, bár ott vált a világon a legismertebbé, és ez okozta az Újvilág bűnözési statisztikáinak hirtelen robbanását. A Tanácsköztársaság idején Magyarországon is tilos volt alkoholos italok forgalmazása, de háborús helyzetekben máshol is vezettek be már szesztilalmat. Ami azonban egészen meglepő: az amerikai Maryland állam Damascus nevű városában 130 évig volt tilos a szeszesital forgalmazása, a rendelkezést csak 2012-ben törölték.
Harcban az alkohollal
Egy Benjamin Rush nevű úriember 1784-es művében az alkoholfogyasztást mint betegséget írta le, ettől kezdve vett lendületet az italozás elleni küzdelem az Újvilágban. A piálás előrevetített rémes következményeinek hatására megszületett az amerikai Nemzeti Prohibíciós Párt és a Nők Keresztény Absztinencia Egyesületének hatalmas ötlete – legalábbis ők úgy gondolták, hogy a társadalom egészsége és a bűnözés visszaszorítása érdekében valamennyi tagállamban be kell tiltani a szeszesitalok forgalmazását. Az asszonyok szava már akkor is döntően hatott: az első szövetségi állam, amely törvényben mondott nemet az alkoholfogyasztásra, Kansas volt 1881-ben. Ám a szeszes italok ellenzői nem elégedtek meg ennyivel, az egész Egyesült Államokra egységes alkotmányos szabályozást követeltek. Az alkoholmentes társadalom utopisztikus gondolatát a munkaadók is kitörő örömmel fogadták, hiszen illuminált állapotban jóval kevesebbet termelt egy munkás, mint józanul. Az egyre szaporodó, önmegtartóztatást és mérsékletet prédikáló mozgalmak fokozódó nyomására az amerikai szenátus végül 1917-ben alkotmány-kiegészítést terjesztett be az alkohol gyártásának és kereskedelmének törvényen kívül helyezéséről. Arról nem is álmodtak, hogy a tilalom milyen súlyos következményekkel jár…
1919. október 28-án az Egyesült Államok szenátusa el is fogadta a törvényt, amely betiltotta valamennyi, 0,5 százaléknál magasabb alkoholtartalomú ital gyártását, kereskedelmét és fogyasztását. A rendelkezés 1920. január 16-án lépett hatályba, és az Államokban elkezdődött a következő 13 évre kiterjedő prohibíció kora. Ami valójában az ivászatok nagy időszaka volt – csakhogy immár illegálisan, maffiózók által vezetett helyiségekben.
Maffiozók biznisze
Az esetleges törvénysértéseket Amerika-szerte mindössze 1000 szövetségi ügynök felügyelte, viszont a tiltással a hatóságok hatalmas piacot teremtettek az alvilág számára. A nagyobb városokban hónapokon belül ezrével nyíltak meg az illegális kocsmák, ahol a szeszes italok forgalmazását a helyi gengszterbandák vették kezükbe, és a tilalom ideje alatt hihetetlen mennyiségű tőkét halmoztak fel. A kisebb-nagyobb gengszterek közül, akik vagyonos emberként fejezték be földi pályafutásukat, Al Capone neve a legismertebb, de nem járt rosszul a New York-i Charles Luciano vagy az omahai illetőségű Tom Dennison sem.
Al Capone, a „Sebhelyes arcú” 1899. január 17-én született New York egyik brooklyni nyomornegyedében. Számára az alkohol teremtette meg a felemelkedés lehetőségét, és a véres leszámolásoktól sem riadt vissza, ha a piacról volt szó. A nagyvárosokban szinte elképzelhetetlen méreteket öltött a korrupció, megszűnt a közbiztonság, ráadásul a bűnözők gyakran még a törvény embereit is sakkban tartották – és mindez egy üdvösnek gondolt rendelkezés nyomán alakulhatott így.
Al Capone „csak” Chicago alvilági királya címmel büszkélkedhetett, az egész országra kiterjedő maffiahálózat kiépítése Charles „Lucky” Luciano nevéhez fűződik. A „főnökök főnöke” 1896. november 11-én született egy kis szicíliai faluban. Luciano kilencéves korában költözött szüleivel New Yorkba, és már kamaszként rettegésben tartotta környezetét, egyebek mellett védelmi pénzt szedett az iskolába tartó zsidó gyerekektől. Al Caponéhoz hasonlóan az ő csillaga is akkor kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor bevezették a szesztilalmat. Olyan „nagyágyúk” tartoztak szűkebb társaságához, mint Vito Genovese, Dutch Schultz, Frank Costello és Meyer Lansky, akik mindannyian maradandót alkottak a maffiában.
Győzött az ital
Az Egyesült Államok kormánya a nyilvánvaló negatív következmények ellenére 13 éven keresztül vívott szélmalomharcot az alkoholfogyasztás ellen, mígnem 1933-ban elismerte vereségét, és enyhítette az 1919-ben hozott jogszabályt. Az új rendelkezés már 3,2 százalékban határozta meg a forgalmazható szeszes italok alkoholtartalmát, vagyis a törvény a sörök mellett a „gyengített” borok fogyasztását is lehetővé tette. Az új törvény azonban nem jelentette a szesztilalom általános feloldását, ugyanis egyes államok még hosszú éveken át fenntartották az 1919-ben hozott jogszabályt. Mississippi polgárai például csak 1966-ban koccinthattak legálisan egymás egészségére.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.