Stephen Hawking tudományos öröksége: eredetünk egy fekete lyuk?

Galilei halálának 300. évfordulóján látta meg a napvilágot 1942. január 8-án Oxfordban, értelmiségi családban. A zseni Stephen Hawking (képünkön) elméletei bizonyíték híján is az egész világot elgondolkodtatták. A világhírű elméleti fizikus iskolai évei során korántsem volt kitűnő tanuló, a jegyei sem árulkodtak zsenialitásáról, olvasni is csak nyolc évesen tanult meg. Középiskolában is gondjai voltak a tanulással, de ha az iskolai tananyagért nem is rajongott, az órákon kívül egyre lelkesebben foglalkozott tudományos ismeretekkel, 16 évesen pedig használt alkatrészekből számítógépet épített néhány barátjával.

17 éves korától egyetemen tanult és betegsége előtt szeretett táncolni, szórakozni, evezni.

A cambridge-i egyetemen doktorált, eközben derült ki betegsége: amiotrófiás laterálszklerózisban szenvedett, azaz ALS-ben, ami miatt gyakorlatilag számos szerve, izma, szövete sorvadni kezdett, ezért vált hamar mozgás- és beszédképtelenné. Az orvosok a diagnóziskor pár évet jósoltak neki, ezzel szemben Hawking 76 évesen halt meg, közben gyerekei születtek és kétszer is nősült. A depresszióból első felesége, Jane Wilde segítette ki, és mivel a fizikus azt hitte, kevés ideje van hátra, belevetette magát a munkába.

Ő ismertette meg a világgal a mindenség elmélete kifejezést: a tudós célja volt kialakítani egy olyan közös elméletet, amely az einsteini gravitációs, tehát elsősorban hullámjelenségekkel foglalkozó fizikát összeegyeztethetővé teszi a részecskefizikával. Az elmélet égisze alatt összetett munkásság bontakozott ki az évek során. Eleinte a világegyetem keletkezésével, az ősrobbanással folgalkozott: Roger Penrose-zal közösen Albert Einstein elvét vették alapul, miszerint a gravitáció, mint a tér görbülete a fényt is eltérítheti. Ha például megnézünk egy űrfelvételt, az egymás mellett mozgó testek körül úgy tűnhet, mintha meghajlana a tér a két test egymásra ható gravitációjának köszönhetően. Ha Einstein relativitáselmélete helyes, akkor a gravitáció nagyobb mennyiségben koncentrálódhat egy pontba, és akkor egy lyukszerűség keletkezik a térben, azaz annak tűnik, mivel annyira sűrű ott a gravitáció, hogy semmiféle fény nem képes kijutni ebből a térből – ezért kapta ez a jelenség a fekete lyuk nevet. Az ősrobbanás elmélete szerint a világegyetem keletkezése előtt a mindenség egyetlen, atomnál is kisebb pontban összesűrűsödött anyag volt, ezért

Hawking állította, hogy az univerzum egy fekete lyukhoz hasonló állapotból „fejlődött ki”, ahogy az idő múlásával tágult a sűrű anyag.

A 2000-es évek elején Hawking beismerte, hogy korábbi állítása, miszerint a fekete lyukak elnyelnek mindent, ami a közelükbe kerül, hibás, de azt az elvét továbbra is fenntartotta, miszerint ezek a lyukak egyirányú átjárók a multiverzum valamely másik univerzumába.

Több ismert fizikus a mai napig vegyesen ítéli meg Hawking munkásságát, mivel elméleteit nem lehet bebizonyítani, ugyanis az asztrofizika egyelőre nem fejlett annyira, hogy alaposan kutathasson fekete lyukakat. A jövőben érdemes lesz figyelni az egyelőre csak elméleti keretek között létező húrelméletre, illetve a sokkal kézzelfoghatóbb gravitációs hullámokra: két éve bizonyítottan a világűrből érkező gravitációs hullámokat sikerült asztrofizikusoknak befogniuk több milliárd fényévre tőlünk. A jövőben remélhetőleg az ősrobbanás pillanatától is érkeznek hozzánk hullámok, és többet megtudhatunk majd Hawking elméletének valóságosságáról. A márciusban elhunyt fizikus hamvait egyébként Newton és Darwin közé temették a Westminster-apátságba júniusban.