„Majd a kereszt alatt állasz, kezeiddel el nem érhetsz” – nagyheti népszokásokról a Kossuth Rádióban

A nagyhét virágvasárnappal veszi kezdetét. A nagyböjt utolsó időszakához köthető szokások – a néphiedelem szerint – a jólét biztosítását, a betegségek távoltartását, a háztájék és a jószágok megóvását segítették elő. Nagycsütörtökön a harangok elhallgattak és egészen nagyszombatig, kereplővel a falu utcáit járva, gyerekek jelezték a templomi szertartás kezdetét. Hasonlóan nagy zajkeltéssel járó szokás volt a pilátusverés is. A gyerekek a templomban összegyűlve hatalmas lármát csaptak, kezükkel a padokat, egyes vidékeken pedig a templomajtó elé felhalmozott rozoga bútorokat ütötték, amelyekből később máglya készült a nagyszombaton gyújtandó tűzhöz.

Nagypéntek jelentette a negyven napos időszak legszigorúbb böjti napját. Ilyenkor a katolikus családok mellett a protestánsok is böjtöltek, és csak tejjel, tojással, vagy zöldséggel készült ételeket fogyasztottak.

Jézus megfeszítésének napját különösen szerencsétlennek tartották, emiatt nem sütöttek kenyeret, nem szítottak tüzet és a jószágokhoz kapcsolódó munkák is tilalom alá estek.

A nagypénteki mosdásnak és a patakról hozott víznek egykor nagy jelentőséget tulajdonítottak a néphagyományban. Úgy tartották, hogy aki pirkadat előtt ezen a napon megfürdik, azt egész esztendőben elkerüli a betegség. A jószágok fürösztésére is sort kerítettek ekkor, az állatokat a falu közelében lévő természetes vizekhez – tavakhoz, folyókhoz – hajtották, ahol a méneseket és a csordát egészségvarázslás céljából a vízbe terelték és megitatták. Nagyszombaton jött el az ideje a tavaszi nagytakarításnak, ami régen a lakóházra ugyanúgy kiterjedt, mint a gazdasági épületekre, sőt meszeléssel, mázolással is kiegészült a munka.

Péntekről szombatra virradó éjszaka sokfelé házasságjóslást is végeztek az eladósorban lévő lányok.

Úgy hitték, ha az egész napos böjtöt követően megmosakodnak és törülközőjüket a párna alá rejtik, álmukban megpillanthatják jövendőbeli párjukat. Húsvétvasárnap nem hajtott ki a csorda, az igavonó állatokat sem fogták be, tilos volt söpörni, varrni és főzni is. Jellegzetes ételek – az előre elkészített főtt sonka, tojás és húsvéti kalács – került az asztalra, amiket, a melléjük fogyasztott borral együtt megszenteltek a templomban. A húsvéti lakoma után megmaradt morzsát az állatok elé szórták, az egészséges szaporulat reményében, a sonka csontját pedig a gyümölcsfák ágára akasztották, hogy azok továbbra is bőven teremjenek.

A műsor zenei összeállításában Kallós Zoltán és Martin György felvételei szólnak falusi vonósbandák előadásában.