HIRDETÉS
– Ön az egyszerű emberről beszél, aki mintha inkább Oroszország szimpatizánsa lenne. Másrészt vannak olyan közvélemény-kutatások Romániában, amelyek elsöprő többséget mutatnak a NATO mellett. Nem túlságosan ellentétes ez a két megközelítés?
– Én itt nem látok semmilyen ellentmondást, mert a lakosságba beleivódott az a gondolat, az a vélemény, hogy a biztonság a NATO-tól függ. A NATO egy békés blokk, amely fontos értékeket véd. De ez nem akadályozza meg az embereket abban, hogy szimpatizáljanak Oroszországgal.
– A politikusok között, akár hatalmon, akár ellenzékben levők, vannak potenciális partnerek?
– Mint már mondtam, minden olyan politikussal együtt fogunk dolgozni, aki demokratikus választások eredményeként hatalomra kerülnek. Ha azok a politikusok a jelenlegi ellenzékből lesznek, akkor velük fogunk dolgozni. Mi tiszteletben tartjuk a román nép bármilyen választását.
– De ebben a pillanatban nincs kommunikáció a politikai környezet egyetlen képviselőjével sem?
– Jelen pillanatban nyilván nincs. Miért csodálkozik ezen?
– Mert láttam politikusokat, akik azzal tűntek ki, hogy jelen voltak Oroszország nagykövetségén.
– Ezt nem én, hanem ön jelentette ki.
– Rendben, de ha idejöttek, akkor miért jöttek? Hogy eligazítást kapjanak? Nyilván, hogy nem. Egyszerűen Oroszország iránti tiszteletből jöttek, és jöttek, és remélem, hogy továbbra is jönni fognak, és mi továbbra is meghívunk román politikusokat a rendezvényeinkre. Mindenesetre szeretnénk meghívni embereket. Persze ők nem igazán jönnek, de hát ha nem akarnak, akkor nem muszáj, az az ő dolguk, de ha egy ember mégis eljött az orosz nagykövetségre, attól még nem lesz a Kreml ügynöke, ahogy itt mondják.
– Nagykövet úr, hamarosan három éve lesz az Ukrajnában zajló háborúnak. 2022 februárjában várta-e, hogy Ukrajna három évig bírja?
– Nem tettem ilyen jóslatokat, és most sem tudja senki megjósolni, hogy meddig tart ez a konfliktus. Ön azonban túlbecsüli az elemzési képességeimet. De nyilvánvaló, hogy Ukrajna nem tudott volna három évig ellenállni, ha nem lett volna hatalmas nyugati támogatása. Más szóval Nyugat-Európa nyílt háborút folytat Oroszországgal, az ukránokon keresztül.
Ezt a háborút nyugati fegyverekkel, nyugati titkosszolgálatok segítségével, nyugati űrmegfigyelő eszközök segítségével vívják, és ha nem lett volna Nyugatnak ez a kollektív háborúja Oroszország ellen, akkor természetesen már béke lenne Ukrajnában.
Az más kérdés, hogy a Nyugatnak érdeke-e, hogy Ukrajnában béke legyen? És értékelve az összes látszatot, nem, nem érdekelt, és ezért folytatódnak a fegyverszállítások Ukrajnába, folytatódnak a katonai provokációk, folytatódik az eszkaláció, és a NATO-államok már nyíltan készülnek az Orosz Föderáció elleni katonai műveletekre.
– Az ön kijelentései közül sok megkérdőjelezhető, de ezt egy kicsit későbbre szeretném hagyni, és a következőt kérdezem. Mit nyert Oroszország az Ukrajnában zajló háború három évében?
– Először is, a konfliktusnak nem zárult le. Éppen ezért a különleges hadművelet elején bejelentett célokat egyelőre még nem sikerült elérni. Ukrajna katonai tömbökön kívüli semleges státuszáról van szó. Oroszország biztonsági garanciáiról van szó, ami Ukrajna NATO-n kívül való maradását jelentené. Az orosz ajkú lakosság garanciáiról és ennek az ukrajnai kisebbségnek a jogairól van szó. Az orosz hívők ukrajnai jogainak garanciájáról van szó. Sok olyan problémáról van szó, amelyek még nem oldódtak meg, amelyeket meg kell oldani a diplomáciai csatornákon keresztül, amit el is várunk.
Egyelőre mi azt látjuk, hogy Ukrajna és a nyugati államok kerülnek mindenféle szabályozást, mert még mindig megszállottjai az Oroszország elleni győzelem illúziójának.
Nem tudom, hogy miért ez még mindig a nézőpontjuk, a vágyuk? Ez elvileg lehetetlen. Ők ezt meg kellene értsék, és itt a NATO vezetőire gondolok, erre az agresszív álláspontra, amelyik a konfliktus folytatását célozza, amiből egyes regionális szereplők húznak hasznot, és elsősorban az Egyesült Államokra gondolok. Tehát éppen ez a legnagyobb akadálya az ukrajnai helyzet szabályozásának, ami békét és jólétet hozhat az ukrán népnek.
– De tudja, hogy nem válaszolt a kérdésünkre? De megismétlem, főleg azért, mert ezek a problémák, amelyeket három éve akarnak megoldani, az ön által elmondottak szerint még mindig nem oldódtak meg. Mit nyert Oroszország ennek a háborúnak a három évében?
– Hiszen mondtam önnek. A konfliktus nem ért véget. Beszéljünk erről, amikor lezárul a konfliktus. Mi közöltük a céljainkat, ezekről a célokról egyelőre nem mondtunk le, egyelőre ezek a célok nem valósultak meg. Ha ezek megvalósulnak, akkor beszélhetünk majd az ukrajnai békéről.
– Akkor, ha nem tud beszélni Oroszország nyereségeiről, akkor másként kérdezem. Eddig milyen veszteségei vannak Oroszországnak ebben a háborúban?
– Ezt a kérdést az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumához kell intézni. Mindenesetre azok a számok, amelyeket ukrán és nyugati propaganda terjeszt, nem felelnek meg a valóságnak. Ezt biztosan állíthatom. Ezért,
Ami a konkrét veszteségeket illeti, azt nagyon nehéz megítélni, mert erről az ukránok nem beszélnek nyíltan, és nem tartozik a feladatkörömbe olyan kérdésekről beszélni, amelyek nem tartoznak a hatáskörömbe.
– Megértem, hogy miért utalt először emberveszteségre, a rendelkezésünkre álló számok 800 ezer oroszországi halottról és sebesültről szólnak az orosz oldalon, de ne vitassuk a konkrét számot. A lényeg az, hogy az emberek mégiscsak meghalnak. Ön hogyan értékeli ezeket a veszteségeket, és itt mind az orosz, mind az ukrán katonákra gondolok?
– Tudja, az emberéletek elvesztése szörnyű, és ezért beszéltem számtalanszor arról, hogy készek vagyunk beszélni az ukrajnai békéről, és ez számomra azért is szörnyű, mert oroszok halnak meg mindkét oldalon, mert ténylegesen nincs jelentős különbség az orosz nép és az ukrán nép között. Vagy – mindenesetre –, ezek a különbségek sokkal kisebbek, mint a román nép és a moldovai nép között. És mindenesetre
Egyre több fiatalembert visznek a halálba. Problémát jelent a 18 éves fiúk erőszakkal való elvitele a hadseregbe. És megint orosz srácokról van szó, mert a nyugat-ukrajnaiak, akik a legkeményebbek, nem az első vonalban, nem a fronton szolgálnak, miközben az oroszul beszélőket küldik a frontra, és ez nagy tragédia, számunkra is. Szükséges ezt a kérdést szabályozni, és ezt a kérdést csak olyan feltételekkel lehet szabályozni, amelyeket már az elején meghirdettek. Mert nem fogadhatjuk el, hogy Ukrajnából egy oroszellenes enklávé jöjjön létre, hogy Ukrajna a NATO katonai előőrse legyen. Mi úgy látjuk, hogy a NATO egy agresszív terjeszkedő blokk, amely a helyi erőforrások gyarmati kiaknázása mellett igyekszik biztosítani gazdasági dominanciáját idegen területeken. Ez nyilvánvaló. És azt látjuk, hogy a nyugati államok rá akarják tenni a kezüket az ukrán erőforrásokra, amelyeket nem ők hoztak létre. Ezek mind az orosz és az ukrán nép erőiből jöttek létre, akik valójában ugyanannak a népnek a két része. Mi azt látjuk, hogy ukrajnai fiatalok nem Ukrajna szabadságáért, nem a demokráciáért halnak meg, hanem az amerikai és brit monopolisták azon jogáért halnak meg, hogy ritka fémeket és egyéb nyersanyagokat birtokolhassanak Ukrajnából, ahogy azt a közelmúltban Trump úr jelentette ki egészen őszintén. Közben Zelenszkij úr azt mondta Trump úrnak: jöjjenek és vigyék. Tessék, csak adjanak nekünk fegyvert, hogy még több ukrán fiú haljon meg ebben a konfliktusban. Íme mi történik valójában. A tényeket olyannak kell látni, amilyenek valójában, és nem úgy, ahogy a nyugati propaganda lefesti azokat.
– No, várjon egy kicsit, mert valamit nem értek. Ha orosz fiúk harcolnak Oroszország ellen, miután Oroszország elözönlötte a területüket, akkor mi van ezeknek az orosz fiúknak a fejében, hogy más oroszok ellen harcolnak? Ahogy ön érti a helyzetet.
– Tudja, itt Ukrajnában ezekben az években komolyan átalakították a köztudatot, és sajnos az embereket becsapja a propaganda, a Zelenszkij-rendszer. Nem értem, hogy miért harcol és milyen célt követ Zelenszkij, és az őt vezetők. Zelenszkij nem egy elnök. Zelenszkij egy báb, aki bizonyos feladatokat hajt végre, amelyeket elé raknak. A feladat az, hogy Ukrajnát a nyugati államok gyarmati mellékletévé alakítsák.
Amikor Hitler 33-ban hatalomra került, akkor őt a 6 évnél idősebb lakosságnak csak egyharmada támogatta. A németországi köztudatot úgy alakították át, hogy gyakorlatilag egész Németország őt támogatta. Éppen ezért propagandával viszonylag rövid idő alatt sikerült úgy megváltoztatniuk a köztudatot, hogy az emberek többé ne higgyenek azokban az eszmékben, amelyekben szüleik, nagyszüleik, dédszüleik hittek.
– Nem gondolja, hogy létezik az a lehetőség is, hogy az ukránok, ahogy a románok is teszik, tudatosan választják inkább a NATO-val való partnerséget?
– Egy dolog az, amikor választasz, és egy másik, az amikor ezt a választást rád kényszerítik. Nem fogok most Romániáról beszélni, saját sorsán kell rájöjjön, hogy milyen a NATO és a partnerek.
– Tisztázódott.
– És nagyon jól. De ami Ukrajnát illeti, ezt a partnerséget Ukrajnára kényszerítik, és azért írják elő, hogy ellenőrizhessék e terület erőforrásait. Csak azért. Miközben Oroszország csak felszabadítja azokat a területeket, amelyek történelmileg az övéi voltak. Ebben az esetben Oroszországnak felszabadítási küldetése van, és szerintem ez teljesen nyilvánvaló.
– Nagykövet úr, 2022 márciusában az Ön elődje Bukarestben, Valeri Kuzmin úr azt mondta Libertateanál dolgozó kollégáimnak, hogy ne számítsunk gyors békére, hogy gyengék a remények a békére. A valóság őt igazolta. Most milyennek ítéli béke esélyét? Gyengék, mérsékeltek vagy jelentősek?
– Az, hogy én mit akarok és, hogy mi fog történni, valószínűleg eltérőek, mert sok múlik azon, hogy a nyugati államok és elsősorban az Egyesült Államok milyen mértékben hajlandók elfogadni a helyszínen létező realitásokat, és mennyire hajlandók elismerni Oroszország, valamint Ukrajna érdekeit, és mennyire hajlandóak elfogadni ennek a konfliktusnak a méltányos rendezését. Mi egyelőre nem látunk ilyen törekvést. Mi egyelőre nem láttunk konkrét javaslatokat a Trump-kormányzat részéről a konfliktus rendezésére vonatkozóan. Egyelőre csak a közvélemény tesztelését látjuk a különböző megoldási lehetőségekről. De azt, hogy a Trump-adminisztráció pontosan hogyan látja ennek a helyzetnek a rendezését, azt mi egyelőre nem tudjuk. Egyszerűen ezeket a javaslatokat még nem tették le az asztalra.
– Január 24-én Vlagyimir Putyin elnök kijelentette, hogy nyitott Donald Trump elnökkel összehozható találkozóra, hogy nyugodtan beszélhessenek a problémákról, beleértve az ukrajnai háborút is. Ez csak néhány nappal azután történt, hogy Trump hatalmas vámokkal és szankciókkal fenyegetőzött Oroszországgal szemben, ha nem köt megállapodást a háború befejezéséről. És ezt a 15. európai uniós szankciócsomag után tette. Tényleg, hogyan érződnek ezek a szankciók az orosz gazdaságban.
– Nem fogom azt mondani, hogy a szankcióknak nincs hatása, de meg kell értsék, hogy Oroszország gazdasága mind az erőforrások, mind a technológia, mind pedig a szellemi potenciál tekintetében autonóm gazdaság. Azt hiszem, hogy már 15 szankciós csomagot fogadtak el. Most a 16. csomag elfogadására készülnek, de ezeknek a csomagoknak a száma azt mutatja, hogy a szankciók nem túl hatékonyak. Mert különben valószínű, hogy egyetlen csomag elég lett volna, nem úgy van? Ami Trump úr fenyegetéseit illeti, ön kapcsolatot lát e fenyegetések és elnökünk találkozási óhaja között.
Mert ha a fenyegetés a kanadai vagy mexikói árukra vonatkozó vámok kivetésével valós fenyegetést jelent, akkor az Egyesült Államokba irányuló orosz áruszállítmányokra vonatkozó vámok kivetésének fenyegetése meglehetősen furcsán néz ki. Mert éppen az Egyesült Államok érdekelt abban, hogy ezt az árut, például dúsított uránt, Oroszországból megszerezzék, vagyis saját maguk elleni szankciók lennének. Nevetséges arról beszélni és azt mondani, hogy elnökünk a szankciókkal való fenyegetés után kezdett arról beszélni, hogy hajlandó-e találkozni Trumppal. A Trump által Oroszország ellen kivethető szankcióknak nem lenne semmilyen befolyásuk, nem lenne hatásuk Oroszországra, és a már elfogadottakon kívül, semmilyen új szankciónak sem lenne tényleges hatása. Ami a kétoldalú kereskedelmet illeti, azt be sem tudja vezetni. Más szóval, ez nem olyan probléma, amely aggaszthat bennünket. Nincs olyan nagy volumenű a kereskedelmünk Amerikával. A mi kereskedelmi volumenünk most kétszer kisebb, mint amekkora 2022-ig volt Romániával. Tehát milyen szankciókról, miről beszélhetünk;
– Akkor mi lenne Vlagyimir Putyin álláspontja egy Donald Trumppal folytatott lehetséges párbeszéd esetén?
– Ön a területekről és erről az álláspontról beszél, de azt hiszem, tudja azt is, amit Marc Rute NATO-főtitkár mondott, amikor a béke kapcsán beszélt. Rutte azt mondta: biztosítanunk kell, hogy Putyin egyetlen további négyzetmétert se tudjon meghódítani Ukrajnából. A szövetségnek fegyvereket kell szállítania, és az ukrán katonákat kell kiképeznie.
– Mi ismerjük ezt az álláspontot. Ez a NATO és az összes tagállamának az álláspontja, és ez az egyik oka annak, hogy Ukrajnában folytatódik a testvérgyilkos konfliktus. És ezt a konfliktust pontosan az olyan emberek táplálják, mint Rutte. Rutte és néhány más brüsszeli a háborús pártján áll. Ők a hadiipari komplexumnak dolgoznak, amely hasznot húz ebből a háborúból. Ez minden, ami történik.
– Nagykövet úr, a béke pillanatán túl, amely jelenleg eléggé bizonytalannak tűnik, az újjáépítés még elnyúltabb lesz, és nem csak az anyagi újjáépítésről beszélek, hanem az emberek közötti kapcsolatok helyreállítására gondolok. Államként valóban nem bánják, hogy egy olyan háborút indítottak, amely nemzedékeken át ható ellentéteket hagy az emberek között?
– Én mégiscsak azt hiszem, hogy Ukrajna és Oroszország között normális kapcsolat lesz, és nem kell több generációt várnunk. Tudom, hogy Ukrajnában nagyon sok ember szimpatizál Oroszországgal, ők a felszabadító orosz katonákat várják. Ez teljesen biztos. És készek lennének szembeszállni a Zelenszkij-rezsimmel, ha lenne ilyen lehetőségük.
Ukrajnában most ez a terrorista rezsim van, amely kizár minden lehetőséget az emberek ellenállására. Az embereket egyszerűen börtönökbe vetik, elrabolják őket az utcáról, a front húsdarálójába vetik őket.
Amikor majd a konfliktus véget ér, és Ukrajnában elkerülhetetlen területi változásokkal fog véget érni, akkor majd – én úgy gondolom, hogy – azok az emberek, akik Oroszország részeként, azzal szövetségben akarnak majd élni, ahogy az mindig is volt, sokkal többen vannak, mint azt ön elképzeli, Ezért meg vagyok arról győződve, hogy a kapcsolataink hamar helyreállnak, bár a konfliktus okozta sebek lassan gyógyulnak be, mert az emberek mindkét oldalon elveszítették szeretteiket. Ez kétségtelenül negatív érzelmi hátteret teremt a két állam között, ami minden bizonnyal fontos szerepet fog játszani, de ismét, egyetlen népről beszélünk, amelynek egy történelme, egy kultúrája, egy nyelve van.
– Én is a két népről, az ukránról és az oroszról beszéltem, és szeretném megkérdezni, hogy hiszi-e, hogy ez a fajta retorika, amilyen az öné is, hozzá tud-e járulni valamilyen módon az emberek közötti megbékéléshez?
– Milyen retorikára utal?
– Arra utaltam, amikor Volodimir Zelenszkij bűnöző rezsimjéről, kötelezett, kényszerített, manipulált emberekről beszélt. Ezek az emberek léteznek, nekik is vannak véleményeik, és nagy valószínűséggel továbbra is létezni fognak Ukrajna területen. Nekik azokkal az emberekkel kell majd kijönniük, akik az orosz felet támogatják Ukrajna területén. Hogyan fognak ők kijönni egymással, ha az egyik fél azt mondja nekik, hogy bűnözők?
– Természetesen nem mindenki terrorista és bűnöző, aki harcol, mi ezt meg kell értsük. Biztos, hogy különbséget fogunk tenni, hogy ki a bűnöző és ki a terrorista. Mi tudjuk, és azok, akik bűncselekményeket követnek el meg lesznek büntetve, míg a közkatonák, akik a fronton halnak meg, nem tartoznak ebbe a kategóriába. Akiket harcra, a lövészárkokba kényszerítenek, azokat nem lehet terroristának vagy bűnözőnek nevezni. Míg azok, akik ezekbe a lövészárkokba taszítják őket, akik megölik őket, amikor megadják magukat, azok terroristák és bűnözők. Velük később nagyon komoly megbeszélést fogunk folytatni. Ezért vagyok meggyőződve arról, hogy
és vannak korábbi, 41–45 közötti történelmi példáink, amikor Németország lakossága hitt Hitlerben és a győzelmében. 45-ben törés következett be a köztudatban, és Németország lakossága, még azok is, akik aktívan részt vettek a wermachti harcokban, és nem csak, elég gyorsan megértették annak az ideológiának a hibáját, amelyet kénytelenek voltak elfogadni. Ezért vagyok meggyőződve arról, hogy az ukrajnai helyzet normalizálódása után az ukrán nép elég hamar rájön, hogy mi történt, és elég hamar megérti, hogy ki is volt valójában az ellensége, másrészt meg, hogy ki védte meg az érdekeit. Mert most ténylegesen az Orosz Föderáció az ukrán nép érdekeit védi a nyugati államok, elsősorban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia gyarmati ambícióival szemben, és Románia sajnos ezt az utat követi. Lehet, hogy ez az irány szabad választás, lehet, hogy Romániára erőltetett választás, az önök választása, de mégis, ezek a tények. Románia ennek az oroszellenes politikának az egyik eszköze.
– Megkérdezném, ahogy az interjú elején is tettem, hogy ön milyen bizonyítékokkal támasztja alá, hogy Románia oroszellenes eszköz?
– Hallgassa meg román politikusok elmúlt hónapokban, az elmúlt években tett nyilatkozatait. Mindenhol ugyanazt halljuk. Egyetlen szó sem kérdőjelezi meg az Ukrajnával kapcsolatos nyugati irányvonal helyességét Oroszország okán. Egy szót sem.
– De önként vagy kényszerből vesz részt, vagyis eszköz?
– Tudja, ez egy olyan kérdés, amelyet önöknek kell tisztázniuk. Ha önként csinálják, vagy eszközök.
– Ön úgy számol, hogy eszköz lehet, és az én értelmezésemben egy szövetség tagja. Románia saját akaratából része egy észak-atlanti szövetségnek. Ezért azt kérem öntől hogy magyarázza el nekem, miért gondolja úgy, hogy ez nem a saját akarat eredménye, és ezért Románia eszköz.
– Ezt a szerepet ön választotta maguknak. Ez nem jelenti azt, hogy valaki kényszerítette önöket, hogy rossz emberek jöttek és azt mondták, hogy mostantól önök a mi eszközünk lesznek. Nem. Felajánlották önnek ezt a választást, és önök azt választották, hogy egy egységes NATO-politika végrehajtásának eszköze lesznek, a posztszovjet térségben is. Ez az önök választása. Szuverének ebben a választásban. De lássuk csak, meg van győződve arról, hogy a NATO biztonsági garanciát jelent Románia számára? Meg van győződve arról, hogy a NATO-államok, a NATO vezető államai őszinték, akkor amikor olyan katonai infrastruktúrát hoznak létre Romániában, amely potenciálisan arra szolgálhat, hogy ki nem provokált támadást indítson Oroszország ellen? Ha úgy gondolja, hogy ez egybeesik Románia érdekeivel, ha úgy gondolja, hogy ez az önök döntése, akkor legyen, az önök dolga, de az én szempontomból ez meglehetősen kockázatos politika. A NATO-ba és a NATO-védelembe fektetni a reményeket kockázatos dolog. A NATO nem Románia biztonságának a védelme, hanem veszélyt jelent Románia biztonságára. Ha Románia nem lenne tagja a NATO-nak, akkor a Romániát fenyegető veszélyek mennyisége sokkal kisebb lenne, mert valójában nincs egyetlen veszély sem és egyetlen keleti fenyegetés sem Romániára nézve. Romániának értelmetlen, teljesen felesleges Oroszország ellen védekezni, mert Oroszországnak nincs oka Romániát fenyegetni, vagy hogy annektálja Romániát. És mondjon legalább egy érvet, amely ellentmond ennek a tézisnek. Romániában azonban katonai támaszpontokat hoznak létre, amelyeket nem a román nép ellenőriz, hanem az amerikaiak irányítanak. Légvédelmi rendszereket építenek. Ez a pajzs a nem Romániára, hanem egészen máshova irányuló orosz rakéták elfogására hivatott. És miért történik ez? És nem tűnik önnek úgy, hogy más államok megpróbálják felhasználni Romániát, hogy elérjék saját céljaikat? De felteszem ezt a kérdést. Nincs esetleg ez az érzése? És ha nincs, ha úgy gondolja, hogy ez így helyes, akkor kérem, ez az önök szuverén döntése.
– Nagykövet úr, különbözők lehetnek a véleményeink, de nem lehetnek különböző tényeink. Ezek a tények. Romániában van NATO katonai támaszpont, Románia beleegyezésével, van egy rakétaelhárító pajzs Deveselu-nál, Románia beleegyezésével. Romániának mindegyikkel kapcsolatban fontos szava van.
– Meg van erről győződve?
– Ön nincs meggyőződve?
– Nem tudom, mit mondjak. Én nem tudom. Mire valók ezek a támaszpontok? Válaszoljon ön. Mi a létezésük logikája?
– A NATO-hoz tartozó államok védelmére.
– És kivel szemben védekeznek?
– Minden lehetséges támadással szemben.
– És ez a támadás a Marsról fog érkezni?
– Nem vagyok katonai szakértő, sem nemzetközi, sem intergalaktikus, hogy rájöjjek, hogy honnan jöhetne ez a támadás.
– De látja, ez a támadás nem keletről fog jönni, és az elmúlt száz évben soha nem volt keletről nyugatra tartó mozgás, katonai mozgás. Mindig a Nyugat mozgott kelet felé. Az agresszió mindig a nyugati országokból érkezett kelet felé, soha nem fordított irányba, és ezért felmerül a kérdés: ki ellen fognak védekezni, és ha ennek az infrastruktúrának nincsenek védelmi funkciói, akkor felmerül a kérdés: lehet, hogy ennek az infrastruktúrának más szerepe van? Lehet, hogy nem védekezési, hanem valami más a rendeltetése. Tegye fel önmagának ezt a kérdést. Tényleg azt hiszi, hogy Oroszország valaha is tervezi Románia vagy más Európai Uniós államok megtámadását?
– Engedje meg, hogy kifejezzem reményemet, hogy egyetlen államnak sem áll szándékában egy másik államot megtámadni, és térjünk át ennek a beszélgetésnek az utolsó témájára. Mircea Barburól van szó, aki egy szabadúszó újságíró, aki Kurszkból tudósította a Hotnews-t, és aki ellen most az Orosz Föderáció vádat emelt. Megértjük, hogy az államhatár átlépése törvényellenes. De mi máson csodálkozunk. A bejelentést az FSZB tette. Oroszország olyan ország, ahol az FSZB emel vádat, és nem ügyészek?
– Valamit nem értettem. Nálunk van a vámszolgálat, amely, amennyire én tudom, az FSZB struktúrájának része, így nem meglepő, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat ilyen bejelentést tett. Ez a hatásköreik része. Másrészt a Barbu úrra vonatkozó határozatot egy bíróság hozta, és a döntés összhangban van az Orosz Föderáció jogszabályaival. Jogait nem diszkriminálták. Megsértette Oroszország törvényeit és ezért távollétében elítélték. Mi a probléma? Én nem értem.
– Nos, megérti ennek a kérdésnek a jogosságát. Hogyan bízhat valaki abban, hogy igazságot szolgáltatnak számára, ha a másik oldalon egy állam titkosszolgálatai áll?
– Várjon egy percet. Mi köze van Barbu úrnak, és hogyan kapcsolódnak a szakszolgálatok, amelyek szemben állnak vele? Barbu úr megsértette az Orosz Föderáció törvényeit, átlépte az Orosz Föderáció határát, és egy külföldi megszálló erő tagjaként az Orosz Föderáció területén tartózkodott.
– Nem tartozott egy külföldi megszálló erőnek, hanem újságíróként dokumentálta a cselekményüket.
– Nem volt, de ugyanakkor egy másik állam megszálló katonai erőivel volt. Más szóval ő készítette ezt a riportot. Rendben, nem volt az ukrán hadsereg katonája, de ennek ellenére nem egyedül volt ott, nem egymaga volt, nem turista volt. És ukrán katonák voltak vele. Ezt nagyon jól értjük, és nem kell elferdítenünk az igazságot, vagy tagadnunk ezt a tényt. Ő megsértette az Orosz Föderáció határvédelemre vonatkozó jogszabályait. Ez az FSZB hatásköre. És itt nincs semmi probléma a szakszolgáltatásokkal. Ez nem a szolgáltatásokról szól. Nem hiszem, hogy Barbu úr szerepe nagyon fontos. Megszegte a törvényt. Megszegte. Van a Btk-ban egy tényállás, van rá előírt büntetés, a bíróság ítéletet hozott. Nem látok semmilyen problémát ebben a dologban.
– De Mircea Barbu kollégám megpróbált akkreditációt szerezni Oroszországtól, hogy bemutassa az orosz erők oldalát is az ukrajnai konfliktusban, de senki nem válaszolt neki.
– Nem hiszem, hogy értem, de ha nem kapta meg a választ az akkreditációra, az azt jelenti, hogy nem kellett volna elmennie. Kérelmet nyújtott be, nem kapott pozitív választ, ami azt jelenti, hogy nem akkreditált, ami azt jelenti, hogy nem volt joga újságírói tevékenységet folytatni az Orosz Föderáció területén. Mi a probléma?
– Van rá lehetőség, hogy a barátságtalan országokból érkező, de hivatásukat tisztelő újságírók Oroszországból is tudósíthassanak a közönségüknek?
– Igen. Természetesen.
Ha Barbu úr vízumot kért volna, és Oroszországba jött volna, és akkreditációval rendelkezve megpróbált volna egy riportot készíteni, valószínűleg senkinek nem lett volna semmilyen kifogása, de ő nem így járt el. Én nem értem a kérdést. Igen, mi engedélyt adunk külföldi újságíróknak, hogy Oroszország területén tevékenykedjenek, és mi ebben a furcsa?
– Éppen, hogy nincs semmi különös. Számomra teljesen normálisnak tűnik, és én magam is megpróbálom majd a magam nevében benyújtani ezt a kérést.
– Kérem, tegye meg. Mi a sajtószabadságért vagyunk. Mi nem vezetünk be korlátozásokat a tömegtájékoztatásra vonatkozóan. Minden ilyen kezdeményezés nyugati országokból származik. Ha valóban a szólásszabadság hívei, akkor szüntessék be a saját korlátozásaikat, és mi is megszüntetjük a sajátjainkat.
Hogy megkapja-e a hozzájárulást vagy sem, azt nem tudom megmondani, e területen nincsenek jogosítványaim, de ennek ellenére jönnek újságírók Oroszországba, riportfilmeket készítenek, írnak riportokat, és ha mindezek a dolgok törvényesen történnek, akkor senki nem zavarja őket, nem nyúl hozzájuk. Soha nem volt még olyan eset, hogy újságírók hivatásszerűen végezték a munkájukat, mert ha fedetten ... vannak ilyen emberek is. De egyébként nem voltak olyan helyzetek, hogy valaki akadályozta volna az újságírókat abban, hogy újságírói munkájukat végezzék, vagy olyan esetek, hogy valaki büntette őket, mert az újságírók a riportjaikban másként ábrázoltak dolgokat, mint ahogy azt mi szeretnénk. Tehát egyedül Barbu úr hibás a törvény megsértéséért.
Fordította Nagy István
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
