Zrínyi Péter vére mosta Bécset – 350 éve végezték ki a Wesselényi-összeesküvés három tagját

A Wesselényi-összeesküvés (horvát nyelvterületen: Zrínyi–Frangepán-összeesküvés) a 17. század közepén szerveződött főnemesi konspiráció volt I. Lipót király ellen, amelyben a Magyar Királyság legtekintélyesebb, addig udvarhű, zömmel katolikus főnemesi családjainak tagjai vettek részt, akik kiábrándultak a Habsburg-kormányzat központosító törekvéseiből és gyengekezű törökellenes politikájából.

amely az előzőleg aratott szentgotthárdi győzelem nyomán feléledt reményeket derékba törve az Oszmán Birodalom birtokában hagyta minden addigi hódítását, beleértve Érsekújvár előző évben elfoglalt vidékét.

A felháborodott főurak eltökélték, hogy az ország politikai függetlenségét és vallásszabadságát csorbító és a törökkel lepaktáló kormányzat ellen összefognak – akár magával a (vallási kérdésekben jóval toleránsabb) törökkel is. A főrendi ellenállás központi alakja Zrínyi Miklós horvát bán lett volna, ám ő 1664. november 18-án elhunyt, így a mind kiforrottabbá váló szervezkedés vezetése Wesselényi Ferenc nádorra szállt, akit mindvégig támogatott a költő-hadvezér öccse, a báni széket bátyja után elfoglaló Zrínyi Péter.

Zrínyiékhez csatlakozott Nádasdy Ferenc országbíró, Frangepán Ferenc Kristóf és Rákóczi Ferenc. Ez utóbbi 1666 márciusában vette feleségül Zrínyi Ilonát, Zrínyi Péter legidősebb leányát, így rokoni kötelékekkel is a szervezkedők mellett kötelezte el magát. Értekezleteket tartottak a Stubnyafürdőn, majd Sárospatakon és Munkácson.

A főnemesek köreiben és külföldön az összeesküvők költségén Habsburg-ellenes, felkelésre buzdító röpiratok jelentek meg.

Wesselényi 1667. március 23-án elhunyt. A nádori méltóságra pályázó Nádasdy Ferenc az Udvari Haditanácsban hírt adott egy bizonyos felső-magyarországi szervezkedésről. Még ebben az évben hír érkezett Nicasius Panajottitól, a nagyvezír főtolmácsától, miszerint az erdélyiek hasonló ügyben puhatolóztak a Magas Portánál. Ezután az összeesküvést gyakorlatilag maguk a konspirátorok göngyölítették fel. 1668-ban az egyik köznemesi vezető, Bory Mihály vallott be mindent Wesselényi özvegye, Széchy Mária megbízásából Johann von Rottal titkos tanácsosnak. Ez utóbbi felkereste Zrínyi Pétert is, akinek kegyelmet ígért beismerés esetén. A Nádasdyval szemben ellenséges bán 1669 júniusában mindent bevallott Rottalnak és Montecuccoli tábornagynak. Erre Nádasdy is kénytelen volt lépni: Lipót lába elé borulva ő is vallomást tett, és minden iratot kiszolgáltatott az udvarnak. Ezzel

a bécsi udvar mindent megtudott a szervezkedésről, amit csak tudni lehetett.

Zrínyi ékes latin nyelven írt egy önigazolást a királyhoz, amelyben igazolni igyekezett tetteit, és hivatkozott a király ígéretére, ami szerint nem lesz bántódása, ha megadja magát. Miklós bátyja és más őseik nagy érdemeire hivatkozva kegyelmet kért. Mindezt hiába tette. Egy év fogság után egy német bíróság alkotmányellenesen halálra ítélte őt és sógorát, Frangepán Ferenc Kristófot. A kivégzésre 1671. április 30-án került sor Bécsújhelyen.

Zrínyi hősként, félelem nélkül lépett a vérpadra. 

Augusztics Tamás zágrábi kanonok, aki szemtanúja volt az eseménynek, azt írja, hogy a hóhér több ügyetlen csapás után fejét inkább letépte, mint levágta. 
„Zrínyi vére mosta Bécset, / S senki bosszút nem állt…” – írta Kölcsey a Rebellis vers kezdő soraiban – félreérthetetlenül utalva a Wesselényi-féle összeesküvés tragédiájára, s korrigálva is a mozgalom megnevezését. A bécsújhelyi, bécsi és pozsonyi kivégzésekkel lezárult 17. századi Habsburg-ellenes szervezkedés máig is Wesselényi-féle mozgalomként él a köztudatban s történelmünkben. Pedig Wesselényi nádor már jóval a radikális fordulat előtt elhalálozott. A mozgalom meghatározó vezetői Zrínyi Péter horvát bán, valamint sógora, Frangepán Ferenc Kristóf és Nádasdy Ferenc országbíró voltak. Noha a résztvevők százait tartóztatták le, a korszokás szerinti színpadias kivégzés hármójuknak jutott osztályrészül.

A Wesselényi-mozgalomra válaszul a 17. század második felében I. Lipót megkísérelte a korlátlan királyi hatalom bevezetését. Nem hívta össze az országgyűlést.

A végvárak magyar katonáit szélnek eresztette. A várak védelmére külföldi zsoldosokat fogadott föl. Az adókat a többszörösére emelte. A Bocskaival kötött béke ellenére a protestánsok kegyetlen üldözése is folytatódott.