Szabadság-szobor: a hölgy, aki a vándorokat üdvözli

A világ egyik legikonikusabb szobrának teljes neve: A Szabadság megvilágosítja a világot. De mindenki Szabadság-szoborként ismeri. New Yorkhoz közel, a Liberty Islanden található, a Hudson folyó torkolatánál. Az acélvázas, rézből készült szobrot Franciaország ajándékozta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének százéves évfordulója alkalmából. Alkotója Frédéric Auguste Bartholdi francia szobrász volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit Gustave Eiffel végezte.

A nőként ábrázolt Szabadság fáklyát tart a jobbjában és egy táblát a baljában. A tábla felirata JULY IV MDCCLXXVI – vagyis 1776. július 4., az Egyesült Államok függetlenségének kikiáltása.

A nőalak egyik lába láncokon áll, ez jelképezi az elnyert szabadságot. A korona hét ága a hét tengert és a hét kontinenst jelképezi. A teljes magasság a talajtól a fáklya tetejéig 93 méter, beleértve a talapzatot is. Maga a szobor 46 méter magas. A szobor tömege 204 tonna. A talapzat második emeletén lévő múzeum a szobor történetét mutatja be. A szobor belsejében csigalépcső vezet a koronában levő kilátóhoz, minden harmadik fordulónál pihenővel. 1916 előtt a jobb karban levő létra is nyitva volt a nagyközönség számára, de ma már csak a személyzet használhatja a fáklya világítóberendezéseinek karbantartására.

A szobor készítőjét, Bartholdit egy francia jogprofesszor és politikus ihlette: Édouard René de Laboulaye állítólag már 1865-ben megjegyezte, hogy az Egyesült Államok függetlenségének emelt emlékműnek a francia és az amerikai nép közös projektjének kellene lennie. Laboulaye azt javasolta, hogy a franciák támogassák a szobrot, az Egyesült Államok pedig biztosítsa a helyszínt és építse meg a talapzatot. Bartholdi még a szobor teljes megtervezése előtt elkészítette a fejet és a fáklyát tartó kart, és ezeket a darabokat nyilvánosságra hozták a nemzetközi kiállításokon. 1878. június 30-án Párizsban a világkiállításon mutatták be a szobor elkészült fejét a Trocadero-palota kertjében, míg a szobor többi részét a Mars-mezőn állították ki.

A szobor terve jól hangzott, csakhogy a források mindkét országban elégtelenek voltak.

Franciaországban különböző illetékeket vetettek ki, rendezvényeket és lottót szerveztek, az Egyesült Államokban jótékonysági színpadi előadásokkal, kiállításokkal, aukciókkal és ökölvívó-mérkőzésekkel gyűjtötték a forrásokat. De még így is lassan gyűlt a pénz, ezért Pulitzer József (a Pulitzer-díj alapítója) a The World vezércikkében népszerűsítette a gyűjtést. 

A kampány sikeresen motiválta az amerikaiakat, az anyagi fedezet végül 1885 augusztusára gyűlt össze. Maga a szobor 1884 júliusában készült el Franciaországban, és egy év múlva érkezett meg New Yorkba.

Darabokban szállították, összeállítása négy hónapig tartott. 1886. október 28-án az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland leplezte le több ezer néző előtt.

A New York-i Szabadság-szobron 1956. november 18-án reggel hatalmas magyar zászló lobogott, amelyet magyar emigránsok egy csoportja tűzött ki, hogy szimpátiát keltsen a szovjet hadsereg által azokban a hetekben elfojtott magyar forradalom iránt. Az akciót Sisa István szerkesztő saját lakásán eszelte ki egy csoport magyar emigráns, köztük Juharos István festőművész és Mártonffy István mérnök segítségével. Többféle erőszakmentes, figyelemfelkeltő akciót fontolgattak, és amikor a Szabadság-szoborra terelődött a beszélgetés, magától értetődően adódott a magyar zászló kitűzésének gondolata.

A hét méter hosszú, három méter széles zászló és a még nagyobb, fehér alapú felirat elkészítését emigráns magyar lányok vállalták.

A tervet aprólékosan ki kellett dolgozniuk, hogy a zászlót pont akkor tudják kibontani, amikor kirándulóhajó ér a szobor alá.
A zászlót Mártonffy a teste köré csavarva rejtette el. Leverték a fáklyához vezető szűk csigalépcső ajtaját elzáró lakatot, és hamarosan kibontották a zászlót. A bámészkodó turisták csak akkor értették meg, mi is történt, amikor a szobor talapzatán is kibomlott a felirat: "Stop Genocide, Save Hungary”. A feljutott turisták jelentették a szobor őrségének, hogy fönt valami történt, ám mire az őrök felértek és bevonták a zászlót, az mintegy fél órán át lengett a Szabadság-szoborról. Így fonódott össze ideig-óráig a magyar és az amerikai nép szabadsága…