Kis ember a nagy űrben

Dénes Ida 2015. április 10., 21:35
galéria

Április 12-e az űrhajózás napja annak emlékére, hogy űrhajójával 1961-ban Jurij Gagarin ezen a napon kerülte meg elsőként a Földet. A mérföldkőnek számító dátum előtti időkről csak találgatások vannak, a következmények viszont máig hatóak.

Bár a világűr kutatása egyidős magával az ókori csillagászattal, az űrutazások koráig mégis a huszadik század második feléig kellett „várnia” az emberiségnek. Abszolút – sikeres – kezdetnek az első műhold pályára állítását tartják: 1957. október 4-én a Szputnyik–1 vitte győzelemre a Szovjetunió törekvéseit. De a földrésznyi állam később is rávert a világ más – főként amerikai és német – tervezőire: az első űreszközt követően az első élőlényt is ők juttatták az űrbe 1957. november 4-én. Ezzel bizonyították, hogy az élő szervezet kibír egy űrstartot. Azt már nem bizonyították, hogy sikeresen vissza is ér a világűrből, ezért a sintértelepről választott keverék Lajka kutya a Föld körüli pályára állás után elpusztult a Szputnyik–2 fedélzetén.

A hidegháborús vereségek sorát végül Gagarin repülése tetézte, válaszul John F. Kennedy elnök kijelentette, hogy még az évtized végéig Holdra szállnak – ezt az ígéretet 1969. július 20-án teljesítették is. Az ezen időpontok közti próbálkozásokról nincsenek megbízható adatok. Egyes feltételezések szerint például nem is Gagarin volt az első ember, akit a Szovjetunió az ismeretlenbe fellőtt, de ő volt az első, aki élve vissza is tért.

Az ENSZ Közgyűlés 2011. április 7-i ülésén a nemzetközi űrhajózás napjává nyilvánította április 12-t. A határozat nyomán kiadott közleményben többek közt az áll, hogy a világnap célja megerősíteni a tudatot az űrtudományok és az űrtechnológia hozzájárulásában a fenntartható fejlődés eredményeihez, valamint az államok és egyes emberek jólétének növelésében, ugyanúgy, ahogy a világűr békés célú felhasználására való törekvésben. Az bizonyos, hogy az űrhajózás, űrkutatás eredményeit mi is élvezzük: kommunikációs, navigációs eszközök áldásai nélkül tán már el sem tudnánk képzelni az életet.

Gagarin Csillagvárosban

Jurij Gagarin, az első űrben járt ember, 1934. március 9-én született a Moszkvától nyugatra fekvő Klusino faluban, a család harmadik gyermekeként. Szülei termelőszövetkezetben dolgoztak, de mindketten képzettek voltak – édesanyja olvasottnak számított, édesapja bútorasztalos volt.

Jurij Gagarin 1951-ben öntőmunkási képzést kapott, majd műszaki főiskolán tanult tovább. Könnyűgépes pilótavizsgát tett, majd MiG–15-re is szerzett „hajtásit”. Légibázison teljesített szolgálatot egészen 1959-ig. 1960-ban beválasztották a szovjet űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint kitűnő teljesítménye és kis termete tette a legalkalmasabbá az utazásra – mindössze 157 cm magas volt. Az 1961. április 12-i bajkonúri fellövését követően, de még a 108 perces Föld körüli tartózkodása alatt őrnaggyá léptették elő. Földet érése után maga Nyikita Hruscsov üdvözölte, de Gagarin rosszul viselte a hirtelen népszerűséget. Részben ennek, részben pedig megromlott házasságának hatására inni kezdett.

A Moszkva mellett speciálisan kialakított Csillagvárosban többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott, majd kiképzést vezetett, illetve vadászgépeken repült. 1968. március 27-én egy MiG–15-ös rutinrepülés közben – máig vitatott körülmények között – életét vesztette. Ha élne, 81 éves volna.

Magyarok űrslágere

Az első magyar űrhajós Farkas Bertalan volt, aki 1980 májusában töltött több mint egy hetet a világűrben. Farkas kiválasztása Magyarországot az előkelő hetedik helyre repítette az űrt megjárt nációk sorában. Az első természetesen a Szovjetunió Gagarinnal, a második az Amerikai Egyesült Államok, a harmadik pedig Csehszlovákia Vladimir Remek 1978-as űrutazása révén. Őket követi Lengyelország, Németország, Bulgária, majd Magyarország. Románia 11. a sorban, de hogy mennyire nem csak a kibocsájtó ország gazdasági potenciálja számít az űrversenyben, jól bizonyítja például a 10. Mongólia szemben a 12. és 13. Franciaországgal és Németországgal vagy a 22. Nagy-Britanniával.

Farkas Bertalan óta csak a magyar származású Simonyi Károly járt az űrben, de ő kétszer is. 2007-ben és 2009-ben látogatta meg a Nemzetközi Űrállomást űrturistaként a Microsoft szoftverfejlesztőjeként meggazdagodott Simonyi, aki saját pénzéből állta az utazást. Az űrbéli turista magyar irodalmi művekből idézett és magyar rádióamatőrökkel is kapcsolatba lépett. De nemcsak magyar emberek jártak az űrben, hanem magyar fejlesztésű eszközök is keringenek odafenn, mint ahogy azon magyar tudósok sora sem rövid, akik maradandót alkottak az űrkutatás terén. És a kutatókon túl van – illetve volt – magyar „űrsláger” is: Farkas Bertalan űrutazása előtt tisztelegve Presser Gábor és Sztevanovity Dusán Magyar a világűrben címmel szereztek egy dalt, amit Asztronauta zenekar néven az LGT és a Neoton Família közösen adott elő. Részlet sokatmondó dalból: ,,»Jelentem: a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén űrrepülésre kész vagyok. Minden tudásomat, erőmet megtisztelő feladatom maradéktalan végrehajtásának szentelem. Farkas Bertalan százados, a Szujuz-36 kutató űrhajósa.« Hányszor elképzeltem magamban, hogy milyen is lehet, / ha egy pillantásban elférnek a földek s tengerek, / és te eljuthatsz már oda, hol ezt megpillanthatod, / hogyha bejárod az utat, amit be nem járhatok. (…) Neked tudnod kell, a sorban nekem első te leszel, / kinek szavát értem, s fordítani senkinek se kell, / amit látsz, azt kérlek, nézd meg majd az én szememmel is, / amit érzel, kérlek, érezd át az én szívemmel is. / (refrén:) S amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is, / amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is.”

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.