Kalandos sors, vitatott életmű – negyvenöt éve hunyt el Déry Tibor Kossuth-díjas író

Déry Tibor jómódú polgári zsidó család gyermekeként Budapesten született 1894. október 18-án. Édesapja, Deutsch Károly ügyvéd, édesanyja Rosenberg Ernesztin volt. Gyerekkorában csonttuberkulózissal diagnosztizálták, több külföldi szanatóriumban is megfordult. A Budapesti Kereskedelmi Akadémiát 1911-ben végezte, majd egy évet töltött nyelvtanulással Sankt Gallenben. 1913-tól öt éven keresztül tisztviselőként dolgozott a Nasici Rt.-nél, először az erdélyi Galócáson (Hargita megye), majd Budapesten. Ekkor már főleg írással foglalkozott,

Lia című erotikus kisregényével 1917-ben egy pályázaton keltett feltűnést, szeméremsértésért be is perelték.

Az első világháború után lépett be a Kommunista Pártba, a Magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt pedig beválasztották az Íródirektóriumba. Miközben ő támogatta a kommunistákat, és a munkásmozgalom modern hangú költőjeként tekintettek rá, apja öngyilkos lett, mivel a tanácsköztársaságiak elvették házait. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták, majd szabadulása után, 1920-ban házasságot kötött Pfeiffer Olgával. Később közösen az emigrációt választották, Déry Bécsben a Magyar Újság munkatársa lett. Déry ekkoriban közelebb állt az anarchistákhoz, mint a kommunistákhoz, a német majd a francia avantgardot inkább magáénak érezte. Az osztrák fővárosból a bajorországi Feldafingba költözött, majd 1924-ben Párizsban telepedett le. Két évre rá már az olaszországi Perugiában élt, ahol megírta Az óriáscsecsemő című regényét, amely a magyar avantgárd egyik kiemelkedő darabja. Főművét,

A befejezetlen mondatot – amely 1947-ben jelent meg – hosszú évekig írta.

A kor nagy, összefoglaló regényét akarta megírni, azt a polgári világot és társadalmat akarta bemutatni, amelyben felnőtt és megismerni vélt. A hatalmas szövegről a jó barát Illyés Gyula írt lelkes ismertetőt, bár az irodalomtörténészek közül sokan kétlik, hogy valaha is elolvasta volna elejétől végéig az óriási terjedelmű három kötet kéziratát. Illyés után Lukács György dicsérte a művet, noha ebben az esetben is felmerül, hogy igazából Lukács sem olvasta az egész alkotást. Az azonban bizonyos, hogy A befejezetlen mondat különbözik minden regénytől, amit addig magyarul írtak, és inkább a nyugati regények légkörére emlékeztet. A nehezen emészthető szöveg, a hatalmas terjedelem azonban minden olvasót próbára tesz. (Romániában a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg két kötetben 1978-ban). Talán kevesen kezdtek neki vagy jutottak a végére nagyregényének, ám

a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregénye valószínűleg szélesebb körökben ismert. Már csak azért is, mert kiváló musical született belőle…

Déry Tibor 77 évesen írta a Képzelt riportot. Az aggkorú szerző a hírekben olvasott az amerikai eseményről – soha nem járt az Államokban -, ahol egy hatalmas Rolling Stones-bulin (majd' fél millióan voltak kíváncsiak rá), a rendezvény biztosítására szerződtetett Hell's Angels (Pokol Angyalai) elnevezésű motoros banda halálra vert egy fekete bőrű fiatalt. A történet szerint ebbe a világba csöppen bele két magyarországi zsidó fiatal, 56-os menekült, Eszter és József. A bibliai nevekkel megáldott főhősök barangolásaik során amúgy elveszítik egymást (a könyv és az előadás egyik fő motívuma Eszter keresése), az ízig-vérig becsületes és józan József attól retteg, imádott kedvesét már csak emberi roncsként, esetleg holtan láthatja viszont. Közben – akár a valóságban – akad egy gyilkosság, sok „szabad szerelem", és töménytelen kábítószer. Amikor Presser Gábor 1973-ban megírta a zenét, Adamis Anna a szöveget, és a művet a Vígszínházban bemutatták, az Egyesült Államokban már nagyjából lecsengett a hippimozgalom, az LSD-őrület, Magyarországon pedig akkoriban vette kezdetét a csöves korszak. Déry állítólag

a kor egyik kultúrvezetőjének, Aczél György miniszternek személyes kérésére, a hippi kultúra kritikájaként írta művét,

amolyan figyelmeztetőnek szánva, hogy a hanyatló kapitalista világban mik meg nem történnek. Soha nem lett volna ekkora visszhangja a Képzelt riportnak, ha az alig 25 éves Presser nem szolgál melléje ilyen remek zenei körítést. Hatását azonban abban lehet leginkább lemérni, hogy néhány dalt a mai napig dudorászik a mindenkori fiatalság (Valaki mondja meg, Hogyan mondjam el neked, Finálé, és persze a Ringasd el magad).

Déry 1956 októberében támogatta a forradalmat, és még az év végén is a szovjetellenes tiltakozások, sztrájkok híve volt, emiatt 1957-ben letartóztatták. A hírre, hogy koncepciós perben halálra akarják ítélni, nemzetközi tiltakozás indult, és végül kilenc év börtönre ítélték. Büntetése letöltése idején, 1958-ban halt meg édesanyja. A börtönben született többek között G. A. úr X.-ben című regénye.

1960 elején amnesztiával szabadult, majd 1963-tól ismét publikálhatott.

Szocialistának tartotta magát, de nem volt a rendszer híve, ugyanakkor ellenzéki szerepre sem vágyott: „Amikor Nagy Imre ellenforradalmárság vádjával lett a nemzet vértanúja, akkor a nála nem kevésbé kommunista Déry Tibort – és vele még jó néhány írót – súlyos börtönbüntetésre ítélték. Négy év múlva szabadult kegyelemmel. Ez a megpróbáltatás az egész nemzet tudatában növelte tekintélyét. 83 éves korában, dicsősége teljében halt meg. Jó író volt, de aligha olyan nagyon jó, ahogy hirdették. Egy-két műve alighanem maradandó értékű. Sok részletérték van főművében, A befejezetlen mondatban is, de túlsúlyban van az olvasást megnehezítő törmelékanyag. A Feleletnek is vannak részértékei, de nemcsak töredék, torzó is.

– jellemzi az író személyét és munkásságát Hegedűs Géza irodalomtörténész.
Az 1977. augusztus 18-án elhunyt Déry Tibor a budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.