Az örök és megszépülő Fellegvár – felújítják a kolozsváriak kedvenc kilátóhelyét

A fellegvári erőd Giovanni Visconti tervei alapján 1713–1723 között épült császári katonai erődítményként, a Rákóczi-szabadságharc leverése után; az erődben a katonai létesítmények mellett börtön is volt. 1849-ben itt végezték ki Stephan Ludwig Roth szász evangélikus lelkészt, aki a császár megbízásából a küküllőmenti szász falvak biztosa volt. Sokáig a Fellegvár egyféle kirándulóhelynek számított, a zsúfolt hétköznapok után ide jártak egyet szusszanni a kincses város polgárai.

A 19. században a dombon még nem épült szinte semmi, jól lehetett majálisozni, ha az időjárás is engedte. Ám a város építése, szépítése soha nem állt le.

A dualizmus éveiben, illetve a századfordulón Kolozsvár helyenként nagy valószínűséggel inkább egy építőtelepre hasonlíthatott, mintsem „kincses városra”. A csillagok állása kedvezővé tette, hogy jelentős dolgok szülessenek városszerte. Kolozsvárnak olyan főépítésze volt, mint Pákey Lajos, és a várost olyan jeles polgármesterek vezették, mint Haller Károly (1884–1886), Albach Géza (1886–1898) és Szvacsina Géza (1898–1913). E három polgármester mandátuma alatt indult jelentős fejlődésnek a Szamos-parti város. A 20. század elején készült el az impozáns Nemzeti Színház a Hunyadi-téren, a Fadrusz-féle Mátyás-szoborcsoport, a Jókai által is kedvelt New York kávéház. Ugyanakkor a város északi részét uraló dombon kiépült a Fellegvár, amelynek ékessége volt a Stróbl Alajos alkotta Erzsébet-szobor: ennek avatására 1901. június 16-án került sor. 1919-ben, amikor a román adminisztráció berendezkedett Kolozsváron, a szobor nyomtalanul eltűnt. Napjainkban került elő a Szépművészeti Múzeum raktárából, és Lucian Nastasă-Kovács igazgatónak köszönhetően ma már biztonságban tudható. Azt viszont a tősgyökeres kolozsváriak közül is kevesen tudják: 1901 és 1919 között a Fellegvár város felőli sétányán állt Árpád, Lehel, Vérbulcs és Örs fejedelmek szobra, ezeket szintén 1919-ben pusztították el.

Nem volt ám mindig idilli környezet a kolozsváriak szeretett kilátóhelye. „A Sétatértől északra, a Fellegvár oldalában fekvő úgynevezett Sáncalja egymás fölibe rakott sorai az apró házaknak, amelyek egy része a sziklába vájt odúk fölibe van építve és többnyire szegény mesteremberek és napszámosok hajlékai” – írta 1891-ben Finály Henrik a Budapesti Látogatók lapjában.
A 20. század elején a vár sáncai alatt szegények kunyhói álltak. Dülöngélő, házaknak aligha nevezhető építményekben, rettenetes körülmények között éltek itt a város legszegényebb emberei. Egy ilyen sziklalakásból, nyomorúságos sorsból küzdötte fel magát egyetemi rektorságig és akadémiai tagságig Nagy István író. Az 1960-as évek végén jelent meg önéletrajzi regénye, a Sáncalja, majd ennek folytatása, a Ki a sánc alól. A regény címéül szolgáló Sáncalja lényegében a szülőföldet jelenti, Kolozsvár külvárosi részét, ahol sziklába vájt barlangodúban, sárga homokkő üregben nyomorgott a legszegényebb nép. Nagy István is ilyen barlangházban jött a világra.

Sáncalja annak a földhözragadt szegénységnek, kietlen, nyirkos, éheztető, testet-lelket próbára tevő szegénységnek a szimbóluma, amelynek szorításában, fullasztó levegőjében töltötte el az író gyermekéveinek első 14 esztendejét.

A környéken uralkodó állapotok demoralizálták a többnyire iskolázatlan lakókat, így nem csoda, hogy „a nyomor a betegség és a bűn odúiként” emlegették ezt a városrészt. A kunyhókat 1962–63-ban lebontották, a hegy oldalát parkosították, aztán az 1970-es években felépült a Fellegvár tetején a Belvedere szálloda, amelynek ablakaiból az egész város látható.
Bár a Fellegvár kinézete az idők folyamán jócskán megváltozott, a domboldal üregeiben még a 90-es évek elején is laktak hajléktalanok, és nem igazán volt ajánlatos sötétedés után elkalandozni a sétányokon.

Kolozsvár nyomornegyedére ma már semmi sem emlékeztet, csupán néhány irodalmi mű őrzi rossz emlékét.

Az utóbbi években a városvezetés is belátta, hogy a város egyik legjelentősebb turistacsalogatójának, a Fellegvárnak több részén is tarthatatlan állapotok uralkodnak, ezért tervbe vette felújítását. Úgy tűnik, immár konkrét lépések is születtek az ügyben. Az ezzel kapcsolatos fejleményekről az Erdélyi Napló Oláh Emesét, Kolozsvár alpolgármesterét kérdezte. A városvezető lapunknak elmondta, hogy a polgármesteri hivatal felkérésére az Építészek Országos Rendje két évvel ezelőtt hirdette meg a Fellegvár felújítására vonatkozó nemzetközi ötletbörzét. A nyertes pályázatot 2019. július 1-jén hirdették ki, a Metapolis Architects BVBA, Atelier Mass és Ana Horhat által benyújtott projekt lett az első helyezett.

Mivel a Fellegvár egy része magántulajdonban van, szükség lesz területkisajátításra, hogy az elfogadott terveket az önkormányzat meg tudja valósítani.

Ezt követően övezeti városrendezési tervet kell elfogadni, majd meg kell hirdetni a kivitelezésre vonatkozó közbeszerzési eljárást. Maga a kivitelezés 24 hónapot ölelne fel – mondja a városvezető. Az alpolgármestertől megtudtuk: a terv kivitelezése mintegy 206 millió lejbe kerül, amit uniós alapokból kívánnak fedezni. Oláh Emese hozzátette: mivel a Fellegvár Kolozsvár kilátója, kirándulóhelye, ugyanakkor történelmi műemlék-
együttes, ezt a jellegét is szeretnék erősíteni. Az önkormányzat kiváló minőségű, szabadtéri események megszervezésére alkalmas szabadidős övezetet hozna létre, amely nem utolsósorban a város egyik reprezentatív helye lehet, és egyaránt kiszolgálja a kolozsváriak és az ide látogató turisták igényeit. A szabadidőközpont kialakítása a Fellegváron régóta esedékes, erre már születtek ötletek, tervek, de eddig nem valósultak meg.

Ami a Sissi-szobrot illeti, az alpolgármester lapunknak megerősítette, hogy jelenleg a Szépművészeti Múzeumban őrzött büsztöt nemcsak visszaadják a nagyközönségnek, hanem a megfelelő környezet kialakításáról is gondoskodnak.

Emellett az Erzsébet híd felőli sétányt eredeti állapotában állítják helyre, az egykori pihenőhelyet, ahol az osztrák császárné és magyar királyné mellszobra állt, rendbe hozzák. Oláh Emese megjegyezte: az egykori sétány helyreállítását az is indokolja, hogy kevésbé meredek, mint a lépcső, és a kanyargós ösvény bejárása jobb rálátást biztosít a városra.
Funar keresztje
A Fellegváron 1702-ben márványkeresztet helyeztek el, ami eltűnt az első világháború után. Az 1930-as években új kereszt készült, ezt 1948-ban a kommunisták felrobbantották. Utólag kisebb méretben újraépült, azonban az 1960-as évek elején az új városrendezési terv életbe lépésével ismét eltűnt. 1995-ben Gheorghe Funar polgármester keresztet emelt a román mártírok emlékére egy hazugságoktól hemzsegő táblával, ez pedig a nacionalista viták újabb fejezetét nyitotta meg. Hogy az úgynevezett Funar-kereszt sorsa mi lesz, még nem lehet tudni. „A tervekben a kereszt sorsa nem szerepel. Arról még nem született döntés, hogy lebontásra kerül, vagy elköltöztetik más helyszínre” – mondja Oláh Emese. Ami viszont örvendetes, hogy a felújítási tervek szerint a Fellegvár több irányból is megközelíthető lesz, az egykori katonai erődítmény műemlékjellege is hangsúlyosabbá válik. Az idővel felhúzott támaszfalakat is megszüntetnék ahol lehet, hogy láthatóvá váljanak az eredeti sziklafalak.
Előreláthatólag nem lesz könnyű dolguk a kivitelezőknek. Az alpolgármester szerint jelenleg a legnagyobb gondot a földcsuszamlások jelentik, ezért van szükség a domboldal megerősítésére, a tervekben erre is biztosítanak műszaki megoldást. Mivel az egykori vár jelenleg csak a Szamos-parti lépcsőn közelíthető meg, az Erzsébet (Emil Racoviță) úti és a Fellegvári (General Drăgălina) úti feljáratot is helyreállítanák, és egy új gyalogfelüljárót is létrehoznának az Ilona (Copernicus) utcában. A régi sétányok helyreállítása mellett tehát újakat is kialakítanak, mintegy összekötve a meglévőket, bejárhatóvá téve a domboldalt – ezeken nem lesznek lépcsők, így tolószékkel, biciklivel is lehet majd közlekedni rajtuk. A szálloda alatti fősétányt újragondolják, a kerítés helyét sziklatömbök veszik át, amelyek jobban illeszkednek a környezetbe, s pihenőhelyként is szolgálhatnak. A Fellegvár jellegzetessége, a sokak által kedvelt kör alakú kilátó, illetve a domb alatti játszótér megmarad, de felújítják. A tervek szerint az önkormányzat tulajdonába kerülhet az ejtőernyős torony is, amely szerves részét képezi a Fellegvár felújítási terveinek.

Az a tervünk, hogy egy szabadidős folyosót hozzunk létre a városban, amely egyaránt szolgálja a helyiek és a turisták igényeit” – fogalmazott lapunknak Oláh Emese alpolgármester.
A projekt során a 14 hektáros övezeten 1100 új facsemetét ültetnek el, a gyalogos útvonalak is új arculatot kapnak. A Fellegvár újabb játszótérrel és sportterülettel is gazdagodni fog. A beruházásnak két év alatt kell megvalósulnia, a projektet az önkormányzat vissza nem térítendő alapokból támogatja.