HIRDETÉS
A Művészeti Múzeumban egymást követik a kiállítások, az élet még a járványos időkben sem állt meg. A látszólag vidám és optimista hangulatot megtörik az utóbbi hetek kevésbé felemelő történései. Miközben a múzeum vezetősége élén Lucian Nastasă-Kovács igazgatóval mindent megtesz azért, hogy az intézménynek otthont adó Bánffy-palota régi fényében tündököljék, és a tatarozás javát már elvégezték az épületen, tart a botrány a palota tulajdonjogát illetően.
A bíróság döntése értelmében visszaszolgáltatják a kolozsvári Művészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota háromnegyed részét az örökösöknek, az 1993-ban meghalt Nicolae Roșca Szeben megyei kereskedő leszármazottainak.
Az erre vonatkozó jogerős ítélet 2019-ben született. A Kolozs megyei önkormányzat január 20-i ülésén döntött a palota felosztásáról, hogy az új részek tulajdonosait be lehessen vezetni a telekkönyvbe. Az örökösök elutasították az önkormányzat kártérítési javaslatát, ragaszkodnak az ingatlanrész tényleges tulajdonba vételéhez. Egyelőre nincs szó arról, hogy a múzeum kiköltözik a Bánffy-palotából, a törvény szerint az új tulajdonos öt évig nem változtathatja meg az épület rendeltetését. Lucian Nastasă-Kovács Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében annak a véleményének adott hangot, hogy az épület visszaszolgáltatása „ingatag lábakon áll”, a bizonyítékok hitelessége megkérdőjelezhető. Mindeközben a megyei tanács újabb pénzösszeget utalt ki a múzeumnak, hamarosan megkezdődhet tehát a Bánffy-palota udvarának felújítása is. Ha a dolgok nem változnak, az úgynevezett „örökösök” gyakorlatilag egy teljesen felújított, régi pompáját visszanyerő műemléképületre tehetik rá a kezüket. A romániai viszonyokat ismerve ez nem is tűnik lehetetlennek, noha az egész eljárás rengeteg kérdést vet fel.
A Barabás Miklós Céh hosszú hagyományokra tekint vissza: erdélyi művészek egy csoportjának kezdeményezésére 1929-ben alakult a képzőművészeti egyesülés. Trianon után az erdélyi magyar képzőművészek jogosan érezték úgy, hogy intézményesített összefogással talán felvehetik a harcot az új hatalommal szemben, és egy céh létrehozása biztosíthatja számukra a fennmaradás és a további megjelenés lehetőségét.
Az ötlet Kós Károlytól származott, aki az erdélyi magyar írókat tömörítő Helikon marosvécsi találkozóján tett javaslatot egy művészi egyesület megalapítására,
és Szolnay Sándor, Nagy Imre, Gallas Nándor, Mund Hugó, Jándi Dávid személyében lelkes támogatókra lelt. Már 1929-ben határozatot is hoztak „az erdélyi képzőművészek szabad munkaközössége” támogatására. A megalakulást követő évben, 1930-ban a céh Kolozsváron, a Farkas utcai Teleki-palota termeiben mutatkozott be a különböző erdélyi régiók képviseletében jelentkező művészek alkotásaival, ezzel március 23-án az új szervezet ténylegesen is megalakult. Jelentős eseménynek számított 1943-ban a kolozsvári sétatéri Műcsarnok elkészülte, ahol a céh előzetes vidéki csoportkiállításai után nagyszabású, összerdélyi tárlattal lépett a nyilvánosság elé. Amit aztán a régóta várt budapesti kiállítás követett 1944 márciusában a Nemzeti Szalonban a német megszállás korántsem szívderítő körülményei közepette.
1944-ben beszüntette tevékenységét, és fél évszázad után, 1994-ben alakult újra folytatva az elődök hitvallásának életbe léptetését.
A romániai magyar képzőművészeket tömörítő, jelenleg összesen 175 tagot számláló BMC legnépesebb, kolozsvári csoportja minden év januárjában megrendezi hagyományos kiállítását. „Ezen éves, értékfelmérő tárlatok a kolozsvári és Kolozsvár környéki művészek közelmúltban készült munkáiból nyújtanak értékes ízelítőt. Tematikai és stiláris megkötés, illetve korhatár nélkül, csupán a minőséget szem előtt tartva, a legnagyobb változatosságban sorakoztatják fel a Barabás Miklós Céhbe tömörült művészek legfrissebb alkotásait: festők, szobrászok, grafikusok, keramikusok, üveg-, textil- és fotóművészek jelentkeznek egy-két munkával, bemutatva múlt évi termésük legjavát” – írja a céh közleményében.
A BMC kolozsvári csoportjának alkotói a régió művészeti sajátosságait összegezve a legkülönbözőbb gondolati- és stiláris megközelítésben vallanak évente ars poeticájukról,
az erdélyi kortárs művészet bemutatkozásának adva teret a barokk palota időszaki kiállítóterében. A céh országos tárlatát tavaly nyáron láthatta a közönség Csíkszeredában.
A Művészeti Múzeumban most 56 kolozsvári vagy Kolozs megyei művész több mint száz alkotását tekinthetik meg az érdeklődők. A tárlat anyagát műfaji, tematikai és stiláris szempontból egyaránt a változatosság jellemzi. Látunk a kiállításon olajfestményeket, kerámiát, grafikát, metszeteket, vegyes technikával készült alkotásokat vagy akár művészi fotókat is. Valovits László nagyméretű portréitól, Horváth László művészfotóin keresztül egészen Kolozsi Tibor szobraiig, tájképekig és nonfiguratív alkotásokig igen változatos a tárlat kínálata.
A tagok az erdélyi hagyományok és a modern kor művészetének találkozásából merítenek ihletet az örökös kísérletezés és megújulás céljából sajátos érzelem- és gondolatviláguk tükrében.
A tárlaton így különféle technikákkal készült művekkel ismerkedhetnek meg a látogatók a klasszikus hangvételű műalkotásoktól a posztmodernig. Az esemény szomorú emlékezésre is alkalmat adott, hiszen a kolozsvári Barabás Miklós Céhnek három tagja – Gedeon Zoltán, Nagy Endre, Starmüller Géza – idén hunyt el.
A megnyitón Lucian Nastasă-Kovács mellett felszólalt Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Kolozsi Tibor, a BMC elnöke és Portik Blénessy Ágota, a kiállítás kurátora. A tárlat február 27-ig tekinthető meg hétfő és kedd kivételével naponta 10 és 17 óra között a Bánffy-palota alagsori termeiben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
