A Bánffy-palota emeleti termeiben látható tárlat elsősorban a pécsi és a kolozsvári művészeti egyetemek közötti kiváló kapcsolatnak köszönhetően jöhetett létre. Az együttműködés többek között azóta vett lendületet, hogy a Ion Andreescu Képzőművészeti és Design Egyetem egyik végzőse, Nyilas Márta festőművész – egyben a mostani kiállítás egyik kurátora – a kilencvenes évek közepén Pécsett telepedett le, és az ottani egyetem képzőművészeti karának tanára lett. A művésznő három évvel ezelőtt egyéni tárlattal tért vissza szülővárosába, hogy most tanártársaival mutassa be a kincses városban a pécsiek „tudományát”.
A pécsi Művészeti Kar Magyarország egyetlen felsőfokú zenei és képzőművészeti képzést integráltan folytató központja. Az itt folyó magas fokú oktatás pedig egyedülálló módon tudományegyetemi közegben biztosítja a művészeti képzés legmagasabb szintjét is – a művészeti doktori képzést. Ugyanakkor a Művészeti Kar számára a Pécsi Tudományegyetem intézményi kerete egyedülálló lehetőséget kínál interdiszciplináris kutató-alkotó tevékenységre. A kar hatszáz növendékével, nyolcvan oktatójával a régió kulturális életének meghatározó alakítója. Művésztanárai, növendékei rendszeres résztvevői, díjazottjai a régió, az ország és Európa művészeti eseményeinek. Pécs városának kulturális hagyományai, a képzőművészeti életben elfoglalt jelentős szerepe pedig inspirálóan hat a Művészeti Kar közösségére.
Ha a román–magyar kapcsolatok nem is műkődnek mindig zökkenőmentesen, a két művészeti egyetem kiváló viszonyt ápol egymással: az Erasmus-program esetükben egy évtizede remekül működik. Ennek is köszönhető, hogy tanárok, diákok ismerik egymás munkásságát, és részben ennek tulajdonítható a jelen kiállítás is. Tavaly a kolozsváriak állítottak ki Pécsett, ezt viszonozták idén a pécsi egyetem művész-oktatói – mesélte lapunknak Nyilas Márta festőművész. Festő-, grafikus-, szobrász- és keramikusművészek egyaránt elhozták alkotásaikat a Bánffy-palotába. A kiállítás igyekszik megmutatni egy lehetséges keresztmetszetet e sokszínű szellemi műhelyből. „Nem voltak megkötések a kiállítás darabjainak összeállításakor, nem volt egységesítő stílus, mindenki a saját művészeti- és világfelfogása szerint fejezi ki magát, és ez lemérhető a tárlaton is” – tette hozzá a művésznő. A kiállítók a különböző képző- és alkalmazott művészeti szakok, illetve a zenei intermédiaszak oktatói, akik a magyar képzőművészeti térben változatos művészeti irányvonalakat, stratégiákat képviselnek. Az általuk megjelenített sokrétű látásmód az oktatásban is érvényesül.
A kiállítás megnyitóján Ioan Sbârciu egyetemi professzor, a Kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem szenátusának elnöke elismerő szavakkal jellemezte Nemes Csaba pécsi képzőművészt, aki Nyilas Márta mellett a tárlat másik kurátora. Mindketten a pécsi egyetem doktori iskolájának témavezetői. Nemes a megnyitón hangsúlyozta: bár budapesti születésű, és 12 éves lehetett, amikor először járt Pécsen, ott egy másik világba csöppent, amely erősen megragadta a képzeletét: „egy szokatlanul szabad várost ismertem meg a kádári rendszer szürkeségében, még ha annak idején ezt nem is tudatosítottam magamban”. Nemesnek alkalma volt bepillantani a város ellenkultúrájába, járt olyan kiállításon, ahol a híres Pécsi Műhely tagjai szerepeltek, és a gyerekek intuitív módján átélte, hogyan lehet egy alkotás hiteles és korszerű. „Az egykori virágzó helyi progresszió persze csak a kommunista diktatúra szélárnyékában létezhetett. A központosított helyzetű magyar kultúrpolitika úgy feledkezett meg Pécsről, hogy közben akaratlanul is bizonyos fokú autonómiához juttatta az ott alkotókat” – tette hozzá a művész. A tárlatot megnyitó beszédében Nemes Csaba azt is elmondta, hogy számára Pécs „a haladást, a modernitást, egy lehetséges új nyelvet, magát a nyugatos gondolkodást jelentette”.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.