Szimbolikus háromszéki helyszínek között hallathatja hangját október 27-én az erdélyi magyarság. A tervek szerint Bereck és Kökös között alakítják ki minden idők legnagyobb székelyföldi menetoszlopát: a két település nemcsak a történelmi Székelyföld határvidékét jelző északi és délkeleti kapu, hanem az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc hőse, Gábor Áron szülőfaluja (Bereck), illetve hősi halálának helyszíne (Kökös). A Székelyek Nagy Menetelését a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezte, a demonstrációt Románia tervezett közigazgatási átalakítása elleni tiltakozásnak és Székelyföld területi autonómiája melletti kiállásnak szánják. A szervezők mintegy 100 ezer embert várnak, elsősorban a Székelyföldről, de Erdély többi részéről, Magyarországról és a nagyvilágból is számítanak csatlakozókra. A Bereck és Kökös közötti útszakaszon 14 településen lesz indulási, illetve találkozási csomópont. Délelőtt 11 órától szabadtéri ökumenikus istentisztelettel kezdődik a program, majd a déli harangszót követően indul a menetelés: a két település között nagyjából félúton kijelölt helyen találkozik az egymás felé tartó menetoszlop, így 54 kilométeres távon alakul majd ki élőlánc.
A mintegy háromórásra tervezett megmozdulást élőben közvetíti a Duna Televízió és a Kossuth Rádió. Az SZNT a tüntetés ideje alatt saját készítésű rádióműsorral jelentkezik, amely a környékbeli kereskedelmi adók révén az egész útvonalon hallgatható lesz. A háromszéki eseménnyel egy időben több európai és amerikai nagyvárosban rendeznek szimpátiatüntetést. Budapesten, Bécsben, Stuttgartban, Zürichben, Helsinkiben, Stockholmban, Londonban, Washingtonban, Los Angelesben és Torontóban a helyi magyar közösségek szervezik meg saját demonstrációjukat, felhívva a világ figyelmét a székelyek autonómiaküzdelmére.
Az összefogás az igazi siker
A Székelyek Nagy Menetelése nem csak létszámában ígérkezik mérföldkőnek a román kormány magyar- és autonómiaellenes arroganciája elleni tiltakozások történetében, hanem az erdélyi magyar összefogás új kezdetének is tekinthető. A háromszéki demonstráció a civil politikai szervezetek (SZNT, EMNT) és az erdélyi magyar pártok (RMDSZ, Magyar Polgári Párt és Erdélyi Magyar Néppárt) első közös akciója.
„A rendezvény előestéjén máris elkönyvelhetjük az első sikert: olyan méretű összefogás jött létre, amilyenre régóta nem volt példa az erdélyi magyar közéletben” – jelentette ki Izsák Balázs, az SZNT elnöke. A hasonló méretű tömegdemonstrációhoz nem nagyon szokott erdélyi magyar közélet szereplői újszerűen közelítettek a feladathoz: az ötletgazda és főszervező SZNT szerint valamennyi támogató szervezetnek megvan a szabadsága ahhoz, hogy adottságai szerint használja erőforrásait. „Állandó és kölcsönös tájékoztatás zajlik az SZNT és a többi szervezetek között, a szervezésben viszont nem állítunk senki elé korlátokat: mindenki a legjobb tudása szerint mozgósítja táborát” – vázolta a sikeresnek ígérkező szervezés receptjét Izsák. A gördülékeny lebonyolítás érdekében a legapróbb részletekig terjedő egyeztetés zajlott a háromszéki polgármesterekkel Tamás Sándornak, a háromszéki önkormányzat elnöke és az SZNT helyi főszervezője Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke részvételével.
Az útügyi igazgatóság kezdeti akadékoskodásán sikeresen túljutottak: a hivatalos állami szervekkel történt egyeztetés nyomán teljes biztonságban lehet majd lebonyolítani a tömegmegmozdulást. A tervezett tüntetés kezdeti helyszínei a 14 gyülekezési pont, ahol hangosbemondókon keresztül tájékoztatják az embereket. A zömében székelyföldi településekről érkező tüntetőket úgy próbálják a találkozóhelyek fele irányítani, hogy az istentiszteletek után mindenhol megfelelő számú ember indulhasson el a szomszédos település irányába. „A menetoszlopokban rádión keresztül történik a tájékoztatás, ezért arra kérjük a résztvevőket, hogy minél többen hozzanak magukkal rövidhullámú adás vételére alkalmas kisrádiót. Számításaink szerint legalább 3000 rádiókészülékre lesz szükségünk. Az SZNT alkalmi rádióstudója az egész tüntetés alatt élő kapcsolatot tart a résztvevőkkel” – mondja Izsák.
A székelyföldi közképviseleti szervezet vezetője szerint a tüntetés legfőbb hozománya a tapasztalatszerzés: „erősödik a belső kohézió, oldódnak a félelmek és a görcsök. Egyre javul az esélye annak, hogy céltudatos, bátor közösségként tudjunk fellépni a jövőben”. Izsák Balázs úgy véli, a tavaszi, 30 ezer embert megmozgató marosvásárhelyi autonómiatüntetés után az immár nagyságrendben sokkal nagyobb háromszéki megmozdulásnak rá kell ébresztenie a román kormányt és a román közéletet arra, hogy egy ekkora közösség akarata ellenére nem lehet létrehozni önkényes közigazgatást.
Erő felmutatásával lesz eredmény
Az autonómia melletti és a román közigazgatási elképzelések elleni háromszéki tömegdemonstráció fontos elemének ígérkezik az RMDSZ szerepvállalása. A Székely Szabadság Napja alkalmából, március 10-én megszervezett marosvásárhelyi tömegtüntetéstől az RMDSZ országos vezetősége távol maradt, a mostani megmozdulást viszont támogatja. Kovács Péter RMDSZ-főtitkár szerint nincs ebben semmi meglepő, mert akét rendezvény jellege között lényeges a különbség. Az RMDSZ-politikus szerint a tavaszi, marosvásárhelyi esemény a Néppárt kampányrendezvénye volt, ez viszont az SZNT által önállóan kezdeményezett esemény. „Az SZNT-nek vannak ugyan politikai céljai, de nem kíván politikai tisztségeket betölteni, nem indul a választásokon” – mondta a politikus, aki szerint a Székely Nemzeti Tanács céljaival azonosulni tudnak. Kovács azért is tartja jó ötletnek az SZNT kezdeményezését, mert a politikában kizárólag erő felmutatásával lehet eredményeket elérni. „Ez az erő lehet egy önkormányzati többség, lehet hétszázalékos jelenlét a román parlamentben, amely eldöntheti valamelyik román párt kormányalakítását, de erőt jelent az utcai tömegdemonstráció is. Ezt is egyértelműen számokban mérik: minél többen vagyunk kinn az utcán, annál hangsúlyosabban tudjuk képviselni célkitűzéseinket” – fogalmazott.
Az RMDSZ főtitkára szerint a népszavazással kapcsolatos aláírásgyűjtés is jelentős erődemonstráció: sikerült átlépni a szimbolikusnak tekintett százezres számot, és ez számítani fog majd a tárgyalóasztalnál. Úgy véli, az elmúlt egy év alatt a régióátszervezéssel kapcsolatos román álláspont sokat „puhult”. „Eleinte azt mondták, szó sem lehet másról, mint a nyolc régióról. Ma már nem igazán beszélnek közigazgatási hatáskörről. Viktor Ponta miniszterelnök már tíz gazdasági fejlesztési régiót említett, ami még mindig nem felel meg az erdélyi magyarságnak, mivel ebből az egyik Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megyéből alakulna. Hangsúlyoztuk: számunkra az ideális helyzet a három székely megye, illetve a három partiumi megye által alkotott gazdasági fejlesztési régió.” Kovács szerint jó úton haladunk ahhoz, hogy meghallgassák az erdélyi magyarság kéréseit.
Bukarestnek olcsóbb legyen engedni
Az Erdélyi Magyar Néppárt is a jelentős részt vállalt a szervezőmunkából. A párt elnöke, Toró T. Tibor elmondta: a Néppárt háromszéki csapata a tervezett 14 csomópontból Sánta Imre református lelkész, Benedek Erika és Bács-Benke László polgármester irányításával Maksa és Eresztevény közötti menetelés szervezését vállalta, de kiemelten figyelnek Kézdivásárhelyre, és besegítenek a mozgósításban a többi helyszínen is. Ezen kívül a rendezvény székelyföldi kiplakátolását a Néppárt önkéntesei végzik, és a párt kiveszi a részét a megmozdulás bel- és külföldi népszerűsítéséből is.
Toró arra számít, hogy Székelyföld magyar közössége minden eddiginél nagyobb mértékben mozdul majd meg, hiszen a tét Székelyföld önrendelkezése, a történelem folyamán szervesen kialakult önkormányzati rendszerének helyreállítása, illetve annak megakadályozása, hogy számára előnytelen és életidegen közigazgatási keretbe kényszerítsék. „Egészséges szolidaritás kezd kialakulni Székelyföld, a majdnem hasonló cipőben járó Partium között és Erdély más magyar közösségei között. Ez az integrált autonómiatörekvések sikerének fontos erőforrása lehet a jövőben” – fogalmazott a néppárti politikus. Toró figyelmeztetett: az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit nem lehet sikerre vinni csupán bukaresti vagy brüsszeli tárgyalótermekben, ezt bizonyította az elmúlt 24 esztendő steril, kamarillaegyezkedéses érdekvédelmi politikája. „A közösségnek közvetlenül kell fellépnie politikai szereplőként: úgy kell ezt megtennie és annyiszor, hogy a végén Bukarestnek olcsóbb és könnyebb legyen engedni, mint elutasítani a legitim magyar törekvéseket. Addig kell tehát minél látványosabb és kreatívabb módon folytatni a tiltakozó megmozdulásokat, míg a bukaresti vagy a brüsszeli döntéshozók és bürokraták fejében tudatosodik: nekik is tenni kell valamit a megoldás érdekében” – összegezte Toró T. Tibor a polgári engedetlenség lehetséges módozatait.
Az RMDSZ-szel zajló közös munkáról szólva az ellenzéki politikus kétségtelenül pozitív fejleménynek nevezte, hogy miután a szintén SZNT-kezdeményezésre szervezett Székely Szabadság Napját márciusban az RMDSZ nem támogatta, most a csúcsvezetőség az ügy mellé állt. „Új kezdet is lehet az erdélyi magyar–magyar politikai kapcsolatok normalizálásában – véli Toró. – Mi megalakulásunk óta hangsúlyozzuk: nem egyetlen szervezeti keretbe kell a magyar közösség tagjait belekényszeríteni, hanem az együttműködés és az akcióegység lehetőségét kell elérni azokban a kérdésekben, ahol parancsszó az egységes fellépés. Ilyen kérdés a közigazgatási régiók kialakítása, az autonómia. Ráadásul intézményes kerete is van a párbeszédnek és a közös tervezésnek: az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. Akkor lehet valós politikai szövetség kialakításának lehetőségéről beszélni, ha sikerül ebbe az intézménybe életet lehelni, új tartalommal feltölteni. A Székelyek Nagy Menetelésének sikere az új út kezdete lehet.”
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.