Egészséges élelmiszer, jó üzlet

Makkay József 2013. július 21., 14:25 utolsó módosítás: 2013. július 21., 14:35

 Tíz év alatt megtízszereződött a hazai biotermelők száma. A látványos fejlődést nem csak a hatékony állami és uniós agrártámogatás serkenti, hanem a piaci igények is: gyakorlatilag korlátlan mennyiségben értékesíthető a biotermék. Az erdélyi termelők munkáját a szaporodó feldolgozó üzemek is élénkítik.

galéria

Néhány évvel ezelőtt szűk fogyasztói réteg nehezen megfizethető hobbijának tartotta a közvélemény a biotermékek forgalmát. Nem csak a nagyközönség, hanem a mezőgazdasági termelők többsége is fenntartásokkal viszonyult ehhez a fajta mezőgazdasághoz, amelyről az a tévhit járta, hogy a középkorba vezetik vissza a gazdát: sokak szerint a vegyszermentes gazdálkodás összeegyeztethetetlen a modern mezőgazdasággal.

„Amikor tíz éve egy svájci biogazda barátommal együttműködés végett betértünk a tordai mezőgazdasági kutatóállomás igazgatójához, értetlenkedve hallgatta a biogazdálkodásról szóló kiselőadásunkat, mígnem legyintve szinte ki nem tessékelt irodájából, hogy mi a faekék világába akarjuk visszavezetni a román mezőgazdaságot” – emlékszik derűsen a kezdetekre Albert Imre magyarlónai biotermelő, aki szerint a szóban forgó tordai kutató ma már a mozgalom egyik lelkes támogatója. Napjainkra nem csak a tordai szakember, hanem az agrártudományi egyetemek több előadója, termelésben dolgozó gazdamérnökök és sok gazdaember is beállt a biotermelők mozgalmába, miután kiderült, hogy – a csábító uniós és román állami támogatások mellett – a biotermékeknek egyre erősödő piaca van világszerte. A hazai terjeszkedést az bizonyítja leginkább, hogy Európa és a világ egyik legnagyobb, évi rendszerességgel februárban megtartott nürnbergi BioFach szakvásárán idén Románia volt a meghívott díszvendég: mintegy ötven biotermelő – közöttük számos erdélyi magyar gazda – mutathatta be a nyugat-európai országokban keresett termékeit. A tíz év alatt mintegy tízszeresére nőtt hazai biogazdaságok száma jelzi, mekkora az érdeklődés e mezőgazdasági tevékenység iránt.

 Felhígult állami támogatás

Az amúgy csendben építkező mozgalmat egy állami támogatás körüli cirkusz hurcolta meg a sajtóban. Uniós forrásokat kiegészítve a bukaresti mezőgazdasági minisztérium 2010-ben évi 4 millió eurós támogatást hirdetett meg a 0,3–5 hektár, 5–20 hektár, illetve az e fölött gazdálkodó biotermelők támogatására. Első évben az alsó kategóriában bejelentkezett termelők évi 1500 eurós átállási támogatást kaptak, amelynek híre futótűzként terjedt el. A következő évre már sorok alakultak ki a mezőgazdasági vezérigazgatóságoknál és a mezőgazdasági kifizetési ügynökségeknél: sokan úgy gondolták, a lottózásnál könnyebb jövedelemre tehetnek szert, ha biogazdaként jegyzik be magukat, és több éves átállás kötelezettségét vállalva, néhány évig megkapják az egy éves minimálbérnek beillő állami támogatást. Nem így történt. A hirtelen megduzzadt biotermelők táborában a minisztérium arányosan lecsökkentette az egy személyre kiutalható évi támogatás összegét, így az előző esztendő 1500 eurós támogatása egy év múlva mintegy 200 euróra esett vissza. Gyakorlatilag akkora összeget kapott a nagy számú pályázó, mint amit évi rendszerességgel be kell fizetnie a biotermelést ellenőrző cégeknek a szükséges eljárás lefolytatására. Kiderült, a 4 millió eurós támogatási alap túl kevés, így a minisztérium ezt a keretet megemelte évi 7 millió euróra, ami idei kifizetésekben a pályázók zömét kitevő 0,3–5 hektáros alsó kategóriában mintegy ötszáz eurós támogatást jelent. A biotermelésben könnyen igényelhető állami támogatást látó pályázók most visszalépnének, azonban a kifizetési ügynökség arra kötelezi őket, hogy az első kifizetéskor vállalt szerződés szerint legalább öt évig maradjanak a rendszerben, különben vissza kell fizetniük a támogatásokat. Albert Imre szerint a történet más európai országokban is megismétlődött: az általános tapasztalatok szerint a látszólag könnyen igényelhető támogatások konjunktúralovagjait a rendszer mindenhol kirostálja.

 Magyar segítség

Erdélyben kevés olyan területe van a gazdaságnak, amely ne kapott volna impulzust Magyarországról és az erdélyi magyaroktól. Ez hatványozottan igaz a biogazdálkodásra. Úgy is fogalmazhatnék: a romániai biotermelés magyar kézben honosodott meg a rendszerváltás után. A mozgalom zászlóvivője Albert Imre biogazdálkodó, mezőgazdasági szakember, akinek a kilencvenes évek elején svájci, majd magyarországi segítséggel elkezdett munkája a romániai biogazdálkodás alapjait teremtette meg. Huszonhét erdélyi és svájci termelővel közösen ő alapította meg 1997-ben az ország első biogazdálkodási egyesületét, és szintén ő volt a kezdeményezője a 2002-ben elindított Ecoinspect cégnek, amely az ország első biotermelést ellenőrző és minősítő cége volt. A kilencvenes években svájci segítséggel beindított erdélyi, majd romániai mozgalom az Ecoinspect cég megalakulásával 1 millió svájci frankos támogatásban csúcsosodott ki, ez teremtette meg a hazai biogazdálkodás alapjait.

Mivel Romániában semmiféle törvényi szabályozása nem volt a biogazdálkodásnak, a Magyarországon Biokultúra néven futó egyesület segítségével Albert Imre a magyar jogszabályt lefordíttatta románra. Egyesületének sikerült elérnie, hogy ezt kisebb módosításokkal a román kormány 2010-ben sürgősségi kormányrendeletként elfogadja. „A kilencvenes években a magyarországi Biokultúra egyesület Biokontroll nevű cége minősítette az erdélyi gazdaságokat. A magyarországi segítségnek felbecsülhetetlen értéke volt, hiszen csak így lehetett kijutni nemzetközi piacokra erdélyi biotermékekkel” – emlékszik a kezdetekre a Kolozsvár melletti kalotaszegi falu termelője, aki nem csak kezdeményezője és lelkes szervezője az erdélyi biomozgalomnak, hanem maga is biotermelőként mutat példát. Mezőgazdasági szakemberként úgy próbálta kezelni a biotermeléssel kapcsolatos ellenérzéseket, hogy túl az ötvenen beiratkozott doktorátusra, és a Magyarlónán kialakított mintagazdaságába rendre kivitte a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem tanárait, hogy saját szemükkel győződjenek meg a biogazdálkodás létjogosultságáról és eredményeiről. „Berögzült tévhiteket akartam eloszlatni, hiszen sokan úgy vélik, a kevesebb vegyszert igénylő biogazdaság hozama elenyésző. Ez nem igaz! Megfelelő vetésforgóval és a biogazdaságban megengedett növényvédő szerek hatékony használatával a terméshozam nem tér el a hagyományos mezőgazdaság eredményeitől, miközben a megtermelt élelmiszer nem tartalmaz egészségre káros, vagy kockázatos elemeket” – magyarázza a szakember. Egyesülete sok erdélyi gazdát vitt ki Magyarországra tapasztalatcserére, gazdáknak és mezőgazdasági szakembereknek nyugat-európai, főleg svájci farmokon mutatták be a biogazdálkodás eredményeit.

Nyugat-Európa a fő felvevő piac

Míg Erdélyben a biogazdálkodás zömében kisbirtokos rendszerben próbál talpon maradni, Albert szerint a bãrãgani több száz, vagy több ezer hektáros biofarmok megjelenésével Románia egyre jelentősebb mezőgazdasági exportcikkévé válik a biogabona, amelynek korlátlan felvevő piaca Nyugat-Európa. Az Ecoinspect 2002-es indulása óta napjainkban mintegy 15–20 biotermelést ellenőrző cég működik országszerte, tevékenységüket a 2007-ben Romániában is elfogadott uniós törvények szabályozzák. A sikeres biogabona exportja mellett megjelentek a biozöldséget, biogyümölcsöt és biotejet feldolgozó cégek, közöttük is sikertörténet a székelyudvarhelyi fogantatású Székely Gyümölcs projekt, amely a környék gazdáinak biztosít érvényesülési lehetőséget. A székelyudvarhelyi és a most induló zetelaki üzem után a Kolozs megyei Tordasznetlászlón építik meg uniós támogatásból Észak-Erdély egyik legjelentősebb biogyümölcsöt és gyógynövényeket feldolgozó üzemét, amely várhatóan nagy lendületet ad a környék, elsősorban Kalotaszeg éledező biotermelésének. „Az erdélyi termelés jövője a feldolgozásban rejlik, hiszen nem tudunk akkora tételben termelni, hogy friss gyümölcsöt és zöldséget exportáljunk. A védjeggyel ellátott, ellenőrzött biobefőttek, konzervek, szörpök és természetes hűsítők iránt ma nagy a kereslet Nyugaton, ennek próbálunk elébe menni erdélyi összefogással” – magyarázza a jövőben rejlő lehetőségeket vendéglátóm, aki a hazai piac nyitásáról is beszél: szinte valamennyi áruházláncban megjelentek a bioélelmiszerek standjai. A kisebb-nagyobb üzletekben biotojástól és biotejtől almáig és biobúzából készült laskákig szinte minden élelmiszer beszerezhető Erdélyben is. A „hagyományos” élelmiszerhez viszonyított árkülönbség rendszerint 20–30 százalék.

Székely termék
A biotermelés erdélyi elterjedése Székelyföldön is táptalajra lelt, sőt itt új lehetőségek is megjelentek. Az angol trónörökös, Charles herceg háromszéki megjelenése, itteni birtokvásárlása szerencsésen találkozott a hagyományos székely termékek és szolgáltatások népszerűsítésével. Charles herceg anyagi támogatásával született meg néhány évvel ezelőtt a Transylvanica Authentica projekt, amely védjegyprogramként olyan helyi termékeket és szolgáltatásokat bátorít, amelyek hagyományos jelleggel bírnak, környezetbarát módon készülnek, és kiváló minőségűek. Bárdi Enikő programfelelős szerint eddig 27 cég mintegy 700 termékét védték le, közöttük számos biomódszerrel készült élelmiszert, elsősorban méztermékeket és gyümölcsből készült végtermékeket. A csíkszeredai szakember szerint a védjegyükkel ellátott termékekre és szolgáltatásokra ma elsősorban a külföldiek figyelnek, az export szempontjából kiemelt jelentősége van az így minősített székely felhozatalnak.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.