Harmadszor tartottak január 27-én az Európai Parlamentben nyilvános közmeghallgatást, amely az 1946–47 telén elhurcolt magyar családok megpróbáltatásait és kárpótlási igényeit tárta a nyilvánosság elé. A meghallgatásnak két házigazdája és szervezője volt: Meszerics Tamás a zöldek és a katalán Josep-Maria Terracabras az EFA frakció részéről. A képviselők, a flamand Bart Staestal és a valenciai Jordi Sebastiaval, még a múlt év novemberében levélben sürgették Robert Fico szlovák kormányfőnél a deportáltak kárpótlását.
A Holokauszt Nemzetközi Emléknapján tartott meghallgatás megnyitó beszédében Terricabras képviselő felelevenítette a katalán–magyar együttműködést, amelynek középkori gyökerei vannak: Hódító Jakab katalán király Árpádházi Jolántát, II. András királyunk lányát vette nőül. Az EP-képviselő méltatta a magyarok jogainak védelmében fellépő katalán kollégái – Miquel Mayol i Raynalt, Bernat Joan i Marít és Oriol Junquerast – munkásságát, akik számtalan alkalommal hallatták hangjukat a felvidékiek érdekében. A spanyolországi politikusok többször ellátogattak Szlovákiába, hogy személyesen tájékozódjanak a magyarság helyzetéről. Bernat Joan i Marí és Oriol Junqueras a kárpótlás kérdésével foglalkozó előző két nyilvános meghallgatás szervezői voltak. Josep-Maria Terracabras kifejtette: a napjainkban világszerte tetten érhető számtalan igazságtalanság nem feledtetheti el a múltbeli meghurcoltatásokat, sérelmeket, azok igazságos rendezése elmaradhatatlan, csak tiszta lappal építhetjük közös jövőnket.
Meszerics Tamás többek között arról beszélt, hogy a magyarok deportálása nem egyedi eset volt a történelemben. Úgy fogalmazott: az emberi méltóságot sújtó minden eset ellen kötelességünk fellépni és az elégtétel sem maradhat el. „Nem valaki ellen, hanem valami mellett vállaltam a meghallgatás szervezését” – mondotta az egybegyűlteknek. Meszerics példaértékűnek tartja, hogy az igazságos és egyenlő bánásmód elve alapján más nemzet képviselői azonosulnak a deportáltak jogos követelésével. Első alkalom volt az idei, hogy magyar képviselő is nevét adta a felvidéki magyar deportáltak követeléseit tárgyaló meghallgatáshoz.
A brüsszeli rendezvény keretében a résztvevők egy rövidfilmet tekinthettek meg, amelyben az elhurcoltak a családjaikat ért szenvedésekről beszéltek. A beszámolók megrendítő részletességgel festették le az átélt borzalmakat, a fűtetlen marhavagonokban eltöltött hosszú utazást, a bizonytalanságtól való félelmet, a mínusz 25 fokos hideget, a célállomásokon zajló embervásárt, a nehéz élet- és munkakörülményeket és a visszatérés utáni újabb szenvedéseket. A deportáltak házaiba szlovákokat telepített a hatalom, számos esetben vissza kellett vásárolniuk saját ingatlanaikat a benne lakóktól.
A Deportálások Áldozatai és Leszármazottai Szövetségének (DÁLESZ) elnöke, Krivánszky Miklós a deportálások politikai és diplomáciai okait ismertette. A csehszlovák kormány a magyarok végleges kitelepítését szorgalmazta, amihez a nyugati nagyhatalmak nem járultak hozzá, ezért Benes elnök lakosságcserét ajánlott. A magyarokra kényszerített egyezmény végrehajtását a magyar kormány mindenáron meg akarta hiúsítani, ezért Benesék a belső áttelepítés fegyveréhez nyúltak: elfogadták a 88/1945 számú törvényt, amelynek értelmében az ország minden polgára közhasznú munkára volt kötelezhető. A cseszlovák állam azonban súlyosan megsértette a törvény előírta rendelkezéseket, mivel nem estek a törvény hatálya alá az idős emberek, a betegek, a rokkantak, a várandós nők, a kisgyermekes anyák és nem lett volna szabad fegyveres karhatalmat sem alkalmazni. A törvény nem írta elő az ingatlanok elkobzását és a végleges kitelepítést, a közmunka tartama pedig legfeljebb egy évre terjedt. A DÁLESZ a fenti törvénysértések alapján fogalmazta meg 2002-ben kárpótlási igényét a cseh és szlovák állammal szemben, szigorúan egyéni alapon. Az azóta tartó folyamat politikai támogatottsága érdekében még az EU-csatlakozási folyamat keretében tájékoztatták az európai döntéshozókat. Nagyszámú európai nem magyar politikus állt az évek során az ügy mellé, egyéni levelekben kérve a cseh és a szlovák kormányt a kárpótlás rendezésére.
A brüsszeli meghallgatáson a közönség soraiból többen is érdeklődtek a magyar politikusoknak az üggyel kapcsolatos szerepvállalásáról. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint sajnálatos mulasztás történt már a szlovák kormányban való magyar részvétel idején: sem a magyar párt elnöke, Bugár Béla, sem a miniszterelnök-helyettesi posztot betöltő Csáky Pál nem támogatta a felvidéki magyarok kárpótlását. A kérvény jelenleg a szlovák Igazságügyi Minisztériumban található, a kormányhivatal tájékoztatója szerint ügyintézés céljából.
A magyar EP-képviselők testületileg távol maradtak a meghallgatástól egyetlen kivétellel : Tőkés László – aki elejétől támogatta a felvidéki deportáltak ügyét – ezúttal is jelen volt. Az elmúlt időszakban Schöpflin György és Olajos Péter EP-képviselők álltak még a felvidéki magyarság ügye mellé. Szlovák részről a keresztény alapokon politizáló Branislav Skrípek képviselő volt jelen, aki magyarországi áttelepült szlovák család leszármazottjaként nagy érdeklődést tanúsított a történtek és a kárpótlás ügye iránt.
A Közép-Európai Emberjogi Bizottság nevében B. Nagy Ajnácska szólalt fel, rámutatva politikusaink mulasztásaira. A DÁLESZ képviselője elmondta: a meghallgatást további érdekérvényesítő tevékenység követi, a küzdelmet nem adják fel.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.