Állami szavazatvásárlás közpénzekből

Itt az ősz, és az idénynek megfelelő gabonafélék vetése mellé egy meglehetősen veszélyes szezonkezdet társul: a jövőre esedékes helyhatósági választások miatt beindult az ígéretkampány. Nyolc évvel ezelőtt hasonló helyzetben ígértek 50 százalékos fizetésemelést a tanügyieknek, és az oda sem figyelő parlament meg is szavazta, miközben körülöttünk már rég beindult az amerikai bankrendszer összeomlásával kezdődött pénzügyi-gazdasági válság: az amerikai adófizetők zsebéből éppen akkor vettek ki százmilliárdokat, hogy áttegyék a bankárok pénztárcájába. Mindeközben az akkori román kormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu magabiztosan kijelentette: nincs ok aggodalomra, a nemzetközi pénzpiacokon tapasztalható válsághelyzet átmeneti jelenség. Ehhez „ministrált” az államelnök is, aki kihirdette a teljesíthetetlen fizetésemelésről szóló törvényt, valamint a Román Nemzeti Bank kormányzója, aki 2009 elején még magabiztosan nyilatkozott a várható gazdasági növekedésről. A folytatást ismerjük: a Boc-kormány kegyetlen megszorításokra kényszerült, a bankok kihátráltak a román cégek mögül olyan bizalomvesztést okozva, aminek hatásait mindmáig érezzük.

A 2008–2009-es „modellt” napjainkban ismétlik meg. A kormányfőnek nincs vesztenivalója, mert már mindent elveszített, így aztán ígér fűt-fát egészségügyieknek, tanügyieknek egyaránt. Két kézzel szórja a pénzt, mintha minderre fedezet lenne az állami költségvetésben. Victor Ponta módszere egyszerű: valószerűtlenül nagy fizetéseket ígér egy-egy társadalmi csoportnak, majd az első bejelentését követően részletekre bontja a mesés bérnövekedés ígéretét. Finomítja, mintha időközben tájékozódott volna a helyzetről, majd a nagy garral beígért fizetésemelést szakaszokra bontja, amelynek utolsó kifizetésére valamikor a választások után, 2017-ben kerülne sor. A kormányfő bátran megteheti, hiszen mialatt a készülő adótörvénykönyvet a médiában is ízekre szedték, a gazdaság túlégetését veszélyeztető fizetésemelések ellen alig tiltakozik valaki.

A visszatérő gazdasági betegségnek immár minden jele látható: a közpénzeket úgy próbálják voksokra váltani, hogy elköltik személyzeti költségekre, nyugdíjakra, segélyekre, helyhatósági beruházásokra vagy gyermekparkok építésére olyan falvakban, ahol néhány száz nyugdíjas tengődik. A döntéseket hirtelen hozzák meg, anélkül, hogy valaki kiszámolta volna, mennyibe kerül az országnak, ha az orvosok, a tanügyiek, a rendőrök fizetését hirtelen kétszámjegyű értékkel emelik meg. A Capital.ro című gazdasági portál a pénzügyminisztériumtól kikért adatok alapján foglalta táblázatba, hány alkalmazottra számítva mennyit költött az állam GDP-arányosan fizetésekre. A táblázatokból jól látható, hogy egyre kevesebb állami alkalmazottra egyre többet költünk. Ezzel nem is lenne baj, ha átlátható módon tennék, de nem ez történik.

Románia évről évre megismétli a vesztes képletet: ahogyan a Boc-féle bércsökkentéseket mindenféle logikát nélkülöző módon vezényelték le, hasonlóan tervezik az emeléseket is. Nincsenek tekintettel a teljesítményre, a gazdasági környezetre, semmire. Csak a nyertes szavazatok számítanak.