Államfői vezetéssel elkövetett bányászjárások

Willman Walter 2015. november 01., 17:47
galéria

A hat halálos áldozatot és legalább ezer sebesültet követelő 1990. júniusi bányászjárás után 25 évvel indult bűnvádi eljárás a volt román államfő, Ion Iliescu és a román titkosszolgálat, a SRI egykori vezetője, Virgil Măgureanu ellen. Alegfőbb ügyész Petre Roman, Victor Atanasie Stănculescu és Gelu Voican Voiculescu egykori vezető politikusok ellen is eljárást kezdeményezett. A vád: emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény.

Eddig többek között kihallgatták a Román Államvasutak krajovai tartományi kirendeltségének egykori igazgatóját, Gheorghe Dobrét, de beidézték a volt bányászvezért, Miron Cozmát is. A történet főhőse természetesen Ion Iliescu, Románia egykori elnöke, akinek Zsil-völgyi bányászcsapata 1990 januárjától rendszeresen járt Bukarestbe „megvédeni” a kormányt.

A Ceauşescu utódlására kiszemelt ellenzéki politikus, Ion Iliescu 1989 decemberében lett vezetője a Nemzeti Megmentési Frontnak, majd az azt követő Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának, 1992-től a Demokratikus Nemzeti Megmentési Frontnak, majd a Szociáldemokrácia Romániai Pártjának. 1990 és 1996 között államfőként partneri kapcsolatot tartott fenn a bányászokkal.

Az európai bíróság döntése

A bányászjárások szereplői az elévülésre utaztak, azonban a legfelső bíróság idén márciusban hozzájárult ahhoz, hogy az el nem évülő bűncselekmények esetében a legfőbb ügyészség újranyithassa a korábban vádemelés nélkül lezárt bányászjárás aktáit. Ennek előzményeként az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) tavaly szeptemberben döntött arról, hogy a romániai bűnüldöző szerveknek kötelességük kivizsgálni az 1990-es atrocitásokat, és a román államot kártérítésre kötelezte. A 2000-es évek közepén a katonai ügyészség több ezer tanút hallgatott ki, de egy alkotmánybírósági döntés nyomán az ügyiratcsomót átadták a civil ügyészeknek, akik azt 2009-ben vádemelés nélkül lezárták. 2014 szeptemberében az EJEB kimondta: a bizonyítékok alapján állítható, hogy a román állam tisztségviselői emberiesség elleni bűnt követtek el beleértve a kormány egyes tagjait és magas rangú katonákat is.

Az ügynek több fontos jogi állomása volt eddig. 2012 novemberében Románia pert vesztett az 1989. december 21. Egyesület elnöke és további kétszemély ellen, akik a bányászjárás dossziéjának a késleltetése miatt fordultak az EJEB-hez. Ítélet született a Mocanu-Stoica ügyben is. A ma 65éves Marin Stoicát megverték, és kómába esett 1990. június 13-án a köztévé székházában. Másnap ébredt fel a kórházban. A félelem miatt csupán tíz év múlva fordult a hatóságokhoz, és miután újabb nyolc évet várt, az ügyészség ejtette az elkövetők elleni vádat. Az európai bíróság leszögezi, „az idő múlása nem menti fel sem a román államot, sem a tetteseket a felelősség alól.”

Ügyészségen jegelt dossziék

A Bányászjárás Áldozatainak Egyesülete (AVMR) megalakulása után, 1997-ben tett bűnvádi feljelentést, de egy év múlva leállították az eljárást. Az egyesület 2008-ban három bányászdossziéról tudott, amelyeket Dan Voinea tábornok indított el. Az első ügyiratcsomó fővádlottja Mihai Chiţac egykori belügyminiszter volt, a második dosszié 25 vádlott ellen indult – köztük Ion Iliecut is meggyanúsította –, a harmadik eljárás az illegálisan letartóztatott és bukaresti kaszárnyákba hurcolt mintegy ezer személyt érintett. Dan Voinea tábornoknak a katonai ügyészség élére történő kinevezése után egyetlen dosszié került bíróság elé, amelyben a tűzparancsot kiadó Mihai Chiţacra kértek börtönbüntetést, de őt ebben az ügyben felmentették (2010-ben meghalt). 1997–2000 között Iliescu nem szerepelt vádlottként, 2000-ben pedig újra államfő lett, és a dossziékat jegelték. 2005-ben a katonai ügyész leállította a nyomozást, de a 2006-ban Traian Băsescu államfő által kinevezett új katonai ügyész, Voinea tábornok újraindította a bányászjárások dossziéit, 2009-ben egy adminisztratív trükkel azonban újra lezárták az ügyet.

Az 1990-es év eseményeinek krónikája
• Január 2-án
alakul meg a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Constantin Ticu Dumitrescu vezetésével.
• Január 3-án jelenik meg a Hivatalos Közlönyben az a rendelet, amely a politikai pártok megalakulását szabályozza. A pártoknak a bíróságon kellett bemutatniuk a statútumot, a programjukat, a székház címét, pénzügyi helyzetüket és egy listát legkevesebb 251 tagról. A Nemzeti Megmentési Front (FSN) a közvélemény tudomására hozta, hogy nem politikai párt, és nem is válik azzá.
• Január 4.: az ideiglenes hatalom amnesztia-rendeletet adott ki, melynek értelmében közkegyelemben részesítették mindazokat, akiket 1989. december 22-ig elkövetett politikai bűncselekményekért ítéltek el. A rendeletet nagyon szelektíven alkalmazták: a román lakta területeken zajlott lincselésekre igen, a magyar vidékekre nem.
• Január 6-án amnesztiában részesültek azok, akik 1947. december 30. után követtek el politikai bűncselekményeket.
• Január 7-én eltörölték a halálbüntetést, Marian Munteanu pedig bemutatta a Diákliga programját.
• Január 8-án a bukaresti bíróságon bejegyezték a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot (PNŢCD), vezetője Corneliu Coposu lett.
• Január 12-én egy bukaresti tüntetésen a tömeg szabad választásokat követelt az ENSZ felügyelete alatt, a Román Kommunista Párt (RKP) törvényen kívül helyezését és nyilvános tárgyalásokat kért azok számára, akik együttműködtek Nicolae Ceauşescuval. Az utca nyomására a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa aznap három rendeletet hozott ki: a kommunista pártot törvényen kívül helyezték, január 28-ra népszavazást írtak ki a halálbüntetés visszaállításáról és országos bizottságot hoztak létre a nép bejelentéseinek kivizsgálására. Újraalakul a Szociáldemokrata Párt.
• Január 15-én megalakul a Nemzeti Liberális Párt.
• Január 17-én a megmentési front tanácsa lefújja a tervezett népszavazást a halálbüntetés eltörléséről, és az RKP-t sem helyezik törvényen kívül.
• Január 19-én megalakul a Temesvár Társaság.
• Január 24-én a Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt ideiglenes kormány felállítását követeli, amelynek tagjai a volt politikai pártokból, ellenzékiekből és a fiatalok képviselőiből kerüljenek ki.
• Január 28-án Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt tüntetést szervez, amelyen a FSN felszámolását követelik, és tiltakoznak az ellen, hogy az politikai pártként vehessen részt a tervezett május 20-i választásokon. Ezzel párhuzamosan a FSN-szimpatizánsok is tüntetnek, köztük fővárosi nagyüzemek munkásai és Zsil-völgyi bányászok. A tömeg megtámadja a kormány székházát, és a kabinet lemondását követeli.
• Január 29-én a FSN-szimpatizánsok, valamint ötezer Zsil-völgyi bányász tüntet Bukarestben. Megrongálják a politikai pártok székházait és a kormányt bíráló lapok szerkesztőségeit. A legnagyobb romániai bányavidékre már az 1977-es sztrájk után beépült az állambiztonság. Ezzel magyarázható, hogy az egykori Szekuritáté emberei szükség esetén bányásztömegeket tudtak mozgatni, így 1990 januárjában könnyedén „bedobták” a manipulálható tömeget a fővárosba.
• Február 3-án a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa feloszlik és megalakul a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (CPUN). Ebbe bevették a forradalom után megalakult vagy újjáalakult pártok vezetőit is. A CPUN Végrehajtó Bizottságának a tagjai: Ion Iliescu elnök, alelnökök: Ion Caramitru, Cazimir Ionescu, Király Károly, Radu Câmpeanu és Ioan Mânzatu. Titkár: Dan Marţian.
• Február 6-án a bukaresti bíróságon Ion Iliescu elnökletével bejegyezték a FSN nevű pártot. Ez idő tájt az állami hatalom legfelső szerve a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa, melynek 40 tagját Iliescu és néhány segítője nevezte ki saját hatáskörben. A CFSN-nek többek között tagja volt Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu, Corneliu Mănescu, Alexandru Bârlădeanu, Ştefan Guţă, Victor Stănculescu, Gheorghe Voinea, Domokos Géza, Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tőkés László, Ion Caramitru, Sergiu Nicolaescu, Dan Deşliu, Aurel Dragoş Munteanu és néhány kevésbé ismert személyiség.
• Február 12-én megalakul a CADA, a Hadsereg Demokratizálását Kezdeményező Bizottság, amely a volt párttagok kizárását javasolta a katonaság soraiból.
• Február 18-án újabb kormányellenes tüntetést szerveztek a Victoria palota elé.
• Február 19-én ismét megérkezik 4 ezer bányász a Zsil völgyéből.
• Március 15-én megalakul a Román Nemzeti Egység pártja (PUNR).
• Március 15-20. a marosvásárhelyi fekete március.
• Március 24-én megalakul a Zsil-völgye Szabad Bányászszakszervezet.
• Március 26-án megalakul a Román Hírszerző Szolgálat (SRI).
• Április 24–25-én hatalmas tüntetést tartanak az Egyetem-téren, Ion Iliescu huligánoknak nevezi a tüntetőket. Tüntetők foglalják el a teret, és a legnevesebb román értelmiségiek kiállnak mellettük, a nemzetközi porondon is, közöttük Eugene Ionesco.
• Május 11-től 68 ember éhségsztrájkol az Egyetem téren.
• Május 20-án parlamenti és elnökválasztásokat tartanak: a FSN 66,31 százalékot szerez a képviselőházban, 67,02 százalékot a szenátusban, Iliescu 85,07 százalékkal megválasztott államelnök. A következő három hétben kommunistaellenes tüntetők foglalják el az Egyetem teret.
• Június 12-én a rendőrség, a SRI és a hadsereg parancsot kapnak, hogy fel kell számolni a tüntetést.
• Június 13.: a rendőrség egységei összecsapnak a tüntetőkkel és letartóztatnak néhányat. Déltájban a bukaresti  nehézgépgyár  munkásai megrongálják a Műegyetem épületét, bántalmazzák a diákokat és a járókelőket. Délután tüntetők rohanják meg a rendőrség, a belügyminisztérium és a SRI épületeit, este a köztévét, az adás pár percre meg is szűnik, de éjszakára a rend visszaáll.
• Június 14-én hajnalban 10 ezer bányász érkezik a Zsil völgyéből Bukarestbe, botokkal, láncokkal felfegyverkezve. A Victoria-palota előtt Ion Iliescu arra kéri őket, „foglalják el, és tisztítsák meg az Egyetem teret. A bányászok szétverik a fővárost, az ellenzéki pártok és lapok székházait – a România Liberă négy napon keresztül nem tud megjelenni a standokon –, egyszerű járókelők százait verik meg brutálisan, de a rendőrség nem avatkozik közbe.
• Június 15-én, a Romexpónál Ion Iliescu köszönetet mond a bányászoknak „az osztályszolidaritásért, amiért a hatóságok felszólítására válaszoltak.” Felbontják a krajovai vasúttársaság mérnökének, Ion Mănucunak a munkaszerződését, mert kikapcsoltatta az áramot Lainici és a Sadu völgye között, amikor rájött, hogy illegálisan indított bányászvonatok közlekednek.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.