Száll ide, szálloda – nyári élmények Tunéziából

Csermák Zoltán 2019. augusztus 12., 07:31

Idén nyár elején kétszer is Afrikába utazhattam; Tunézia egy tucat szállodájában laktam, és elegáns szállodákat látogattam meg. Ottlétem a ramadán idejére esett. A tapasztaltakból szubjektív szállodaélményeket gyűjtöttem, ami a nyári utazásoknál akár okulásunkra is szolgálhat.

Tunéziai nyár: a tengerparti üdülők mindenhol telve vannak Fotó: Csermák Zoltán

Tunézia a világ egyik legszebb országa, de az igazi kincsek megpillantásáig a szállások életébe is bele kell kóstolnunk. Minden vendégnek az első benyomások számítanak. Legtöbbször nem is a pénz játssza a főszerepet, inkább a figyelem, a vendégszeretet számít. S ebben bőven volt részünk. Természetesen

a fogadtatásnak vannak látványos formái, Monastirban, az ősi városban például szállodánkban hagyományos zenekar köszöntötte az érkezőket zászlókkal, tánccal. Virtuózai voltak a zeneszerszámoknak, s igazi műsort rendeztek a fáradt vendégeknek.

Ennél szerényebb, de kedves fogadtatás, ha vendégváró frissítővel várják az utasokat, esetleg egy szál virágot nyújtanak át a hölgyeknek. A belépési ügyintézés már összetettebb: a legelegánsabb helyeken csak odaadom az útlevelemet, s az alkalmazott annak alapján tölti ki az adatlapot. Nem sok időt jelent, de az egész napos utazással a háta mögött a turistának mosolyt csal az ajkára, nem kell feltennie szemüvegét, silabizálni az idegen szöveget.

A szobakiosztás a szó szoros értelemben igazi vízválasztó. A tengerparti üdülőknél sok szoba néz a tengerre, de természetesen a hátsó fertályra is nyílnak erkélyek és ablakok. Minden bizonnyal ezt a különbséget az árban kell feltüntetni, s jó előre megbeszélni a vendéggel, különben örök veszekedés forrása lehet.

A szoba külleme az újabb állomás. Az ágyra helyezett virágszirom, a bekészített gyümölcstál, a törülköző különleges összehajtása nem szabad, hogy csak az ötcsillagos vendéglátók különlegessége legyen, hiszen ez is csak figyelem kérdése. Ugyancsak figyelmességre vall, ha palackozott vizet készítenek az asztalra.

A tisztaság fél egészség

Külön kell szólni a tisztálkodó helyiségekről. Úgy tartják: amilyen a toalett, olyan a konyha. Nos, itt azért megoszlottak a vélemények. Az ötcsillagos szállodákra nem lehetett panasz, az alsóbb szintek viszont lejjebb adták.

Meg kell még említeni a szállodák környékének tisztaságát. Karthágó mellett, Gammarth-ban, egy ötcsillagos szállodában töltöttem két napot. A vendéglátóhely rendezettsége minden kívánnivalónak megfelelt, a kert maga volt az éden. Egy kerítés választotta el a szomszédos senki földjétől, ami szeméttelepként hatott: a kontraszt szembeötlő volt. A szállodások gyakran panaszkodnak a szezon rövidségére. Minden bizonnyal egy kevésbé látogatott időszakban a személyzet munkaruhában egy hét alatt rendet teremthetett volna a környéken, de szinte hallom a választ: ez nem a mi dolgunk.

Számos szálloda szobájának berendezése a 60–70-es évek koncepcióját tükrözte.

Talán akkor igen előkelően hatott a padlószőnyeg, az idő viszont haladt, s a foltos, sokat megélt, nehezen tisztítható faltól-falig viszolygást vált ki az emberből. El kellene gondolkodni e mediterrán térségben a kerámialapok szélesebb körű felhasználásáról: a hagyományt tükrözik, s ráadásul az ezekkel burkolt padlót jobban lehet tisztán tartani.

Zenével fogadják a szállodába érkező vendégeket Fotó: Csermák Zoltán

Egy újabb kérdés az áramforrások elhelyezése. Napjaink utasa számtalan elektromos szerkentyűvel vág útnak, telefonjához, fényképezőgépéhez, laptopjához visz csatlakozót. Viszont kevés helyen talál több konnektort, általában a fürdőszoba villanyborotva-csatlakozóját használja, ami azt a veszélyt rejti, hogy készüléke vizes lesz. Egyszerű megoldás lehetne egy hosszabbító négy kimenettel.

Tunézia szállodafejlesztési programja a 70-es években kezdődött, az újabb beruházásokhoz viszont jelentős külföldi anyagi forrás szükséges. Úgy tűnik, a befektetők is értékelik az ország idegenforgalmi törekvéseit, a biztonságot, s a minden igényt kielégítő ötcsillagos szállodák sora nyitja meg kapuját. Természetesen az árak már a gazdagabb réteget célozzák meg, így az ország vendéglátása kissé kettészakadt a tömegturizmusra és az elit fogadására. Az utóbbi helyeken a személyzet soraiban is megjelentek a külföldiek: francia, ukrán szakemberekkel is találkoztunk.

Régen volt ilyen rossz idő az országban, mint idén májusban. A megszokott napozás elmaradt, s nagy szerepet kaptak az animátorok az üdülők szórakoztatásában. A francia petanque, tánctanfolyam, zumba, röplabda, foci szerepelt a listán, az egyik szállodában a hölgyeket szakács oktatta helyi ételek elkészítésére. A kisgyerekekkel külön szakemberek foglalkoztak.

Ünnep előtt és után

Ramadán idejére esett mindkét utam. Az előírások szerint a muzulmán hívőknek napfelkelte előtt és után lehet étkezniük, s ettől a személyzet láthatóan nagyon legyengült. Ezt a tisztelt utasok nemigen vették számításba, hidegen hagyta őket mások gondja. A tőlünk keletre élő szláv vendégek ugyanúgy veszekedtek az italpultnál, és ahogy elnéztem, csupán én adtam borravalót a fáradtan mosolygó pincérnek. Jóllehet a legtöbb szállodában a személyzet már gügyög oroszul, de ezt a vendégek természetesnek vették, s hadarva, utasítás szerint adták elő kívánságaikat. A bejelentkezésnél a tülekedés általános volt, a vendégek egymást taposták, viszont a lap kitöltésénél – nyelvismeret híján – ismét idegesek voltak, s ennek a személyzet itta meg a levét. A dolgozók állták a sarat, szorgalmasan felszolgáltak, vitték az összegyűlt ételmaradékot. Nem volt könnyű dolguk.

Az országban még mindig nagy a munkanélküliség, a szerződtetésük életkérdés. Ahol nincs wellness-részleg, ott a hotelszakma idényfüggő, sok helyen nekik négy hónap alatt kell megkeresniük az éves megélhetést látástól-vakulásig tartó munkával, kedveskedéssel – a borravaló reményében.

Június 3-án ért véget a harmincnapos böjt, s az emberek kivirágoztak. A szálloda melletti vidámpark előtt nagy tömegben sétáltak az ünneplőbe öltözött családok. A jeles alkalomra az asszonyok új ruháikban pompáztak, s a kislányok habos-babos ruhácskákban, a kisfiúk sötét öltönykékben villogtak.  Az ünnep egyben a családi-baráti kapcsolatok ápolásának is ideje: az emberek felkeresik egymást, s mindenütt édes süteményekkel terített asztal várja az érkezőt. A szegények sem maradnak ki a vigasságból, az alamizsnaosztás ilyenkor kötelező.

A szállodába folyamatosan érkeztek a családok, nem sokkal később a medencék partján alig lehetett mozdulni. A férfiak együtt kvaterkáztak, a gyerekpancsolók szélén hagyományos viseletű hölgyek vigyáztak a kisdedekre. Ahogy elnéztem, az alkohol is szépen fogyott, a jókedv egyre nőtt, egy magáról megfeledkezett virágos kedvű „ünneplő” fiatalembert a személyzetnek kellett jó modorra tanítania.

A konyha tájáról – egy hölgy mesterszakács

Az El Mouradi hotelláncnak a konyháit végigkóstolva egyöntetű vélemény volt, hogy a hammameti szálloda viszi a prímet. Ráadásul ez részben egy kedves fiatal hölgynek, Najia Bachának köszönhető, aki helyettes séfként dolgozik a cégnél. Mosolygós teremtés, látszik, hogy a szakmájának él. Az anyanyelvén kívül beszél franciául és németül, s „konyhanyelven” angolul és olaszul is. Mint később megtudtuk, e szakmákban a férfi-női arány hatvan a negyvenhez. A konyhában már nagy volt az izgalom, az ünnepi készülődés feszültsége is érezhető.

Munkájáról kérdeztem. „Kétéves idegenforgalmi iskolát végeztem a sivatag szélén álló kedves kisvárosban, Tozeurban. Ezt követően Németországban folytattam tanulmányaimat, majd munkát vállaltam. Szerencsére a szállodánk egész évben működik, így a dolgozóknak biztos munkahelyük van, a főidényre pedig kisegítőket is felveszünk. Sok receptet ismerek, ezeket a menük összeállításánál tudom kamatoztatni. Folyamatosan, hiszen a vendégek összetétele változó, és mindegyikük ízléséhez kell egy kicsit alkalmazkodni.

Naponta ebédnél tizenöt, vacsoránál mintegy húszféle étek kerül a pultokra: levesek, saláták, főételek. A hazai különlegességek mellett olasz, francia és egyéb nemzetközi főételeket is készítünk.

Pénteken mindig tunéziai ételekkel kedveskedünk a vendégeknek, s ezt szívesen fogadják. A kuszkusz a legjelentősebb, de népszerű a tojásos brick, a fűszeres mártás, a mloukhia, a kölessel készült zöldséges paradicsomleves, a frik, és ne feledkezzünk meg az édességekről sem. Munkánk elismerése, hogy visszatérő vendégeink a mi konyhánkat tartják a legjobbnak. Ennek következménye, hogy a konkurencia is megkeres ajánlataival évről-évre.”

Epilógus

Minden jónak eljön a vége, a csoportom is rendbe tette szobáját, a figyelmesebbek borravalót is hagytak az asztalon. A takarítónők serényen dolgoztak a folyosón. Ahogy bekukkantottam egy-egy szobába, láttam, hogy a munka pezseg a kezük alatt. Mégis egy megható képre emlékszem: az egyik szobában egy hároméves forma kislány segített az édesanyjának. Rohangált a törülközőkkel, az ágyneműket vitte a szennyesbe csillogó szemekkel, lelkesen, fennhangon, kacagva kérte az újabb feladatot. Számára még játékszámba ment a munka. Minden bizonnyal a hotel vezetésének tudta nélkül tette mindezt, talán édesanyja nem hagyhatta máshol a porontyot. E jelenet kirítt minden szálloda-gazdaságtani brosúrából, mégis maradandó emléket hagyott bennem…

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat