Magyarságőrzés gall környezetben

Csermák Zoltán 2015. szeptember 05., 14:31

Négy éve választották meg Kelemen Tibort a Montreali Magyar Bizottság elnökévé. Az 1942-ben alapított szövetség 16 szervezetet tömörít, köztük többek között a katolikus, a protestáns és az evangélikus templomok közösségét, a Magyar Iskolát, a Gyöngyösbokréta Táncegyüttest, a lány és a fiú cserkészcsapatot.

Magyarságőrzés gall környezetben
galéria


– Az anyaországi közvélemény a kanadai magyarságot leginkább a torontói honfitársakkal azonosítja. A Montreali Magyar Bizottság gazdag honlapját olvasva módosítanunk kell a képet?

– Természetesen nem hasonlítható össze a Montrealban élő közösség lélekszáma a torontóiéval. De ne is legyünk szerények: a metropoliszban és környékén mintegy 13 ezer magyar él; őrájuk számít a bizottság. Viszont önkriti­kusan fogalmazva, kicsit elszigetelten dolgozunk, nincsenek szoros kapcsolataink más kanadai magyar szervezetekkel. Vannak azért sikerélményeink, nemrég vettük fel például a kapcsolatot egy Québec városban aktívan működő magyar csoporttal. A kapcsolatépítésben sokat számít a budapesti Magyar Diaszpóra Tanács éves összejövetele, amelyen távolabbi kanadai magyar közösségek képviselőivel is leülhetünk egy asztalhoz. Van bőven munkánk, a szervezet kereteiben működő csoportokat tekintve elég szerteágazó a feladatunk. Az itteni magyarság amúgy összetartó, tagjaink körében különösen a karácsonyi, szilveszteri és húsvéti, valamint állami ünnepeink népszerűek.

– Mint minden tengerentúli közösségnek, a bizottság csoportjainak is jól jöhet a fiatalítás...

– Összejöveteleinken az idős közönség van túlsúlyban. Sajnos, a második és harmadik generációs fiatalokat nehéz bevonni a munkánkba. Magam is második generációsnak számítok, így a saját bőrömön érzem a problémát. A több mint hét évtizede működő magyar iskola, a cserkészcsapatok ugyan a legfiatalabbakra építenek, viszont e közösségek is szembesülnek azzal a sajnálatos ténnyel, hogy a kamaszodó gyerekeket más társaságok is vonzzák. Ami bizakodásra ad­hat okot: sokan már érett fejjel térnek vissza a közösségekbe. Az említett ünnepek is a kohéziót szolgálják, ilyenkor alkalmunk van a gyerekeket is bevonni a jeles napokba, így ők is kedvet kapnak a magyar társadalmi élethez.

– Ez a visszatérés az ön életpályáját is jellemzi?

– Mindig büszke voltam magyarságomra, de fiatalabb koromban nem voltam igazán közösségi ember. Légi irányítóként sokfelé dolgoztam, negyedszázada tértem vissza Montrealba. Ekkor már gyermekeim kirepültek, s nyugdíjasként már többet is tehetek a közösségért. Csukly Andor, a korábbi elnök kért meg, hogy segítsek neki a munkájában. Először alelnökként, négy év óta pedig elnökként teszek eleget a kérésnek. A rám bízott feladat nem fáraszt, nagyon szeretem csinálni. Minden hónapban – gyakran kéthetenként is – összejövetelt szervezünk, fontos, hogy a közösség minden tagja érezze: számítunk rá.

– Elnökként milyen feladatokat helyezett a megvalósítandók listájának élére?

– Tudtam, mire vállalkozom, s azzal is tisztában voltam, hogy sehol sem egyszerű feladat összetartani a magyarokat. Az említett fiatalítást tartom a legfontosabbnak. Az igen népszerű és látogatott Hungária Klub rendezvényeire kívántuk először invitálni az ifjakat, de rájöttünk, nekik más az érdeklődésük, s a fogadókészség sem volt az igazi. Sokat segített a Körösi Csoma Sándor program keretében Montrealba helyezett fiatal lány, aki a magyar népdalokat szerettette meg a kicsikkel. Két évig dolgozott nálunk, most már az utódját várjuk.

– Montreali angol felesége támogatja, vagy csak eltűri elkötelezett, de időigényes munkáját?

– Természetesen támogatja, máskülönben munkám a családi béke rovására menne. Számos rendezvényen ő is részt vesz, persze nem mindig, mivel nem beszél magyarul. Noha legalább ötvenszer jártunk együtt otthon, nem sok ragadt rá szép anyanyelvünkből. Így az összejöveteleken ott feszeng mellettem, s nem tud igazán senkivel sem szót érteni.

– Kis nemzet vagyunk, ezért fontosnak tartjuk, mit is gondolnak rólunk. A montreali magyaroknak milyen a hírük?

– A feleségem és a munkám révén nagyon sok az angol és francia barátom. Szüleim gyakran emlegették, hogy amikor 1957-ben két gyermekkel és két bőrönddel ideérkeztek, a francia lakosok – talán a forradalomnak köszönhetően is – nagy szimpátiával fogadtak minket, s álláskeresésben, kapcsolatépítésben is lehetett számítani a segítségükre. E kedvező megítélés csak javult az idők folyamán. Az itteni franciákat csak a nyelv köti össze az őshazaiakkal, vidámak, befogadók, szeretetreméltók. Velünk, magyarokkal is.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.