Kellemes meglepetés: Jordánia, az arab „középpont”

Kilenc fővel már jól meg kell gondolni az úti célt. Fontosnak tartottuk a meleg időt, valamint az elérhető árat, ezért Jordániára esett a választásunk. Az olcsó repülőjegyeket rögtön drágította a PCR-teszt, amelyből itthon és kint is el kellett végezni egyet-egyet, s a koronavírus-kezelést fedező utasbiztosítás ára is tovább növelte a költségeket. Így már nem is volt olyan olcsó az utazás.

A szállás ára nem változott. Leszámítva azt, hogy a booking.com Black Friday akciója előtt, tehát kicsit drágábban foglaltunk szállodát, mint ahogyan azt egy héttel később tehettük volna. Sebaj. Így Akaba központjában, mindenhez közel, egy végül nem túl jó szállást sikerült találni. Éjszakánként és szobánként 40 euróért azért meg lehet szállni arrafelé, ami nem sok. Vízumot sem kellett fizetnünk, mert Akabába mentünk, és aki ebben a kormányzóságban száll jordán földre, az ingyenesen kap vízumot. Több arab országban is megfordultam már, ezért most is elfogott a kettős érzés: érdekes vallás, kultúra, nyelv, elfogadható árak és jó ételek az egyik oldalon. Átverés, drága ital, piócaként ránk akaszkodó árusok és kosz a másik oldalon.
Jordánia valahol az arab világ közepén helyezkedhet el. No nem földrajzilag, hanem a fentieket egybevéve.Vallásilag egészen világiak, ezért alkoholt is sok helyen lehet kapni. Igaz, nem olcsón, de azért nem is drágábban, mintha Ausztriában söröznénk.

Izgalmas hangulatot kölcsönöznek az utazásnak a müezzinek, a kaftános emberek és az arab fejfedők.

Jordánia nem olcsó. Az árak valahol a magyar szinten lehetnek. Néhány cikk drágább, néhány pedig olcsóbb. Ez még mindig jobb, mint a francia Riviéra. A turistalátványosságok különösen drágák. A belépő Petrába felnőttenkénti 60 eurós árának hallatán valami összefacsarta a szívemet. A világ hét új csodájának, az UNESCO része, és ez megér ennyit – próbáltam vigasztalni magam.

Mivel tömegközlekedés nincs, ezért különösen nagy szerep hárul a taxikra és felfogadott sofőrökre. Számomra Jordániában is elkerülhetetlennek tűnik, hogy a repülőtérről a városba ugyanakkora összegért sikerüljön bejutni, mint végül fordítva. A taxisokkal való alkudozás minden utazásnál téma. Jordániában nem találkoztam kirívó különbséggel a bemondott és végül a valós ár között. Talán azért is van így, mert a sofőrök ajánlkoznak, hogy akár egész napos utakra is elvisznek bennünket a látványosságokhoz, de a városon belüli közlekedésben is segítenek. Tehát érdekükben áll becsületesnek lenni.

A hummusz, a kebabszerűségek, a mézes-édes sütemények, a grillezett zöldségek, a bazár hangulata kárpótolt valamelyest.

De nem teljesen. Ami viszont tetszett, hogy Szíriához vagy Libanonhoz és Marokkóhoz képest egyáltalán nem ostromoltak folyamatosan a taxisok, árusok és hasonlók. Vagy csak megszépültek a régi emlékek. Esetleg bejött a taktikám, és megérte elsajátítani néhány arab kifejezést: hállász (elég, vége), jallah (menj el) stb. A piszok és kosz azonban maradt.

Hidegebb volt, mint amit vártunk, de így is élvezhető, kellemes volt az időjárás. A rövidnadrág csak egy-két napra kerülhetett volna elő (ha tudtam volna napközben cserélni), de azért a tengert ki lehetett próbálni, és még az arabok is fürödtek benne (állítólag inkább csak az északabbról érkezők).
A látványosságok miatt már megérte az utazás, az arab ételek finomak voltak, és még a helyiek hozzáállása is meglepetésként ért. Arra azért nem fogadtam volna nagy összegben, hogy a bazári boltos a véletlenül kétszer lehúzott bankkártya második összegét néhány perccel később visszautalja anyósomnak.

Jordánia még nem Szaúd-Arábia, amely gazdag és a maga nemében modern, de nem is a szerencsétlen sorsú Jemen vagy Szíria,

amelyre az utóbbi években rájár a rúd. Természetes egészségügyi körülmények között pedig egy próbát (de akár többet is) mindenkinek megérhet.