A kóbor angyal halála

Som Lajosnak, a Piramis együttes legendás alapítójának karrierje viszonylag rövidre sikeredett, de annál emlékezetesebb marad. 1964-től, 17 éves korától zenélt, gyakorlatilag ott volt a magyar beat kezdeteinél. Első nagy dobása a Taurus együttes volt a 70-es évek elején, amelyben Radics Bélával, a korán elhunyt gitárzsenivel, Balázs Fecóval, a Korál együttes alapítójával és a Metróból átigazolt, jelenleg Kanadában élő Brunner Győzővel játszottak együtt. Őket tartják az első magyar hard rock zenekarnak, de hangfelvétel alig maradt utánuk. 

Életének nagy alkotása az 1974-ben alapított Piramis együttes volt.

A zenekar klasszikus felállása: Som Lajos basszusgitár, Révész Sándor ének, Gallai Péter ének, billentyű, Závodi János gitár, Köves Miklós dob.

A Piramis együttes alapítója, basszusgitárosa, vezetője egy bizonyos korosztály számára ikonikus alakja volt a zenei világnak. A zenekar tagjai a hetvenes években népszerűbbek voltak Kádár Jánosnál. Olyannyira nagy volt körülöttük a felhajtás, hogy az irántuk való rajongás okairól és lehetséges következményeiről oldalakat írtak az akkori újságok. Emlékezetes, hogy a korabeli tinédzserek Révész Sándorról és Som Lajosról úttörőőrsöket neveztek el, a gyárakban pedig Piramis-brigádok alakultak. Mindennek a csúcsa az volt számomra, amikor azt olvastam, hogy a kommunista ipar egyik fellegvárában, a Lenin Kohászati Művekben Som Lajos-brigádot alapítottak a tetőtől talpig párthű melósok.

Ő azonban

sosem tudott élni a hírnevével, élete végére semmi nem maradt a vagyonából, a sztárságból.

Emlékeiből tengette napjait többnyire a kórházi ágyon. Saját bevallása szerint függőségei és emberi csalódásai miatt került süllyesztőbe. Először önéletrajzi könyvében mesélt arról, hogy évekig, évtizedekig volt alkohol- és kokainfüggő. „Napi egy liter vodka és a hozzávalók négy éven keresztül, és persze hótündérke-hókefélke-kisasszony, a kokainhercegnő” – vallotta a zenész. Noha belátta, hogy önpusztító életet élt, szerencsétlen sorsáért volt zenésztársait is hibáztatta. „Akkor kezdődtek az egészségügyi problémáim, amikor elkezdtük a próbákat a 2006-os Piramis-koncertre. Csak három számot hagytak játszani, és Révész Sándor folyamatosan hangoztatta: fogadjam el, eljárt felettem az idő, roncs vagyok, és leégetem a zenekart, ha fent maradok a színpadon!” – nyilatkozta csalódottan.

A rendszerváltás után több zenészről is kiderült, hogy az államhatóságok beszervezték őket.

Som előbb tagadta, de végül elismerte, hogy ügynök volt.

Egy rádióműsorban elmondta, hogy 1976-ban a Piramis nemzetközi turnéra készült, ami előtt az állambiztonság munkatársai megzsarolták, hogy csak akkor mehetnek ki, ha hangulatjelentéseket ír. Ő erről tájékoztatta zenésztársait – mesélte –, akik arra kérték, tegyen eleget az állambiztonság kérésének. Nem szeretett jelentést írni, ezért hozták fel ellene az aranycsempészés koholt vádját, ami miatt előzetes letartóztatásba került. A csempészügyet Som valószínűleg kicsit túlmisztifikálta azzal, hogy belekeverte a titkosszolgálatot. 1982-ben tartóztatták le, amikor elkapták, hogy aranyat csempészett a Szovjetunióból, és két hónap börtönt szabtak ki rá. Kegyelmi kérvényt nyújtott be, amelyet elfogadtak, így az előzetesben töltött időn kívül nem kellett rabruhában ülnie.

Bár a Piramis együttes egyik legnagyobb slágere a becsületről szól, a csempészügy után a zenekar elvesztette hitelét rajongói szemében, és rövidesen meg is szűnt.

Som Lajos hónapokig kórházban feküdt, mert nem tudta mozgatni jobb lábát. De nem csak a végtagja miatt kezelték, belső szervi és érrendszeri problémái is voltak. Ennek ellenére bízott benne, hogy hamarosan hazatér. Október 1-én még a 70. születésnapját ünnepelte, igaz, kórházi ágyában. Csalódott volt, mert csak egykori menedzsere köszöntötte fel. Életének végére majdnem minden zenésztársa elfordult tőle, csak volt felesége, Karda Beáta énekesnő kereste meg olykor. Október 30-án, halála napján állítólag a zenész még sétált, de ebéd után leállt a vérkeringése és belső szerveinek működése is, ez okozhatta halálát.