A temesvári Dóm-téren találkozunk, s bár este hét óra van, patakokban csorog rólunk a víz. A júniusi kánikula elől hűs bérház nyújt menedéket, így a több mint negyven éves szakmai tapasztalattal rendelkező meteorológust nyugodtan faggathatom arról is: miért kell elviselni a hirtelen jött hőséget, mikor napokkal azelőtt még vacogtunk? A válasz sajnos egyértelműnek tűnik: az utóbbi időben tapasztalt hirtelen változó és szélsőséges időjárás a klímaváltozás, azon belül is a globális felmelegedés számlájára írható.
A klímaváltozás egyébként távolról sem új keletű tényező, hisz a Föld éghajlata állandó változásban volt a különböző földtörténeti korok során. A negyedkor (mely két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött) utolsó eljegesedése során például az Észak-Európát, Észak-Amerikát valamint Ázsia Északi részét borító jégtakaró egész lenyúlt a mai Lengyelország, Németország, Hollandia és a Brit szigetek területére, sőt, ebben a periódusban ez a jégtakaró négyszer haladt előre és négyszer vonult vissza, míg végleg eltűnt. A holocén pedig a jelenkor földtörténeti kora („csupán” 11 700 évvel ezelőtt kezdődött), melyet egyébként is felmelegedés jellemez. A klímaváltozást általában természetes tényezők váltják ki, viszont napjainkban már tényként kezelt jelenség, hogy a globális felmelegedésért főleg nem a belső természetes és külső okok felelősek, hanem az emberi tevékenység.
Elsivatagosodunk?
Az általános felmelegedés jelei az egész világon tapasztalhatóak: a gleccserek nyelvei, a Grönlandot és Antarktiszt borító jégtakaró folyamatosan húzódik vissza, míg az évi átlaghőmérséklet évről-évre nő. A növények és állatok élőhelyei egyre inkább változnak. A jegesmedvék élettere például olyannyira szűkülőben van, hogy ha így folytatódik tovább, a faj akár el is tűnhet. Az Északi féltekén ugyanakkor a melegebb éghajlaton őshonosnak számító növény- és állatfajok folyamatosan vándorolnak Észak felé.
Európa középső és déli részének éghajlata egyre szélsőségesebbé válik. Amellett, hogy a globális felmelegedésnek köszönhetően nő az átlaghőmérséklet, szélsőségesebb lesz az éghajlat. Vagyis a 45. szélességi kör környékén, azaz Románia és Magyarország területén is a nyarak várhatóan egyre melegebbek és szárazabbak lesznek. Hacsak ez a folyamat nem áll meg – teszi hozzá a szakember. Ám ha nem áll meg, akkor a román és a magyar alföld ötven-száz év múlva nagyjából félsivatagi állapotba kerülhet.
A szélsőséges időjárás előjeleit saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Míg korábban a 45. szélességi kör környékén nyáron a 35 fokot meghaladó hőmérséklet néhány napig tartott és általában július-augusztusban számíthattunk rá, addig mára ez sokkal inkább kitolódott, vagyis gyakrabban és hosszabb ideig tart a kánikula. Ez ugyanakkor nem zárja ki a téli időjárás szélsőségességét: számíthatunk hetekig tartó kemény mínuszokra. Az átmeneti évszakok pedig – a tavasz és ősz – lassan észrevétlenül tűnnek tova. A szakember szerint a szélsőséges tél és nyár mellett ezek az évszakok egyre kiszámíthatatlanabbak és változékonyabbak lesznek.
Széndioxid eladó!
Uzbasich Imre többször hangsúlyozza: minden mindennel összefüggésben van. Ha például a növények északabbra terjednek, a kukorica beérhet Szentpétervár felett is, mindeközben nálunk kisülhet… „Mindez nem máról holnapra következik be, hisz sok tényező játszhat közre. Az viszont biztos, hogy Földünk komplex rendszer, így ha valahol változás történik, az egészre kihat. Ezért számít olyannyira az, hogy kivágják-e az amazóniai őserdőket vagy sem. Hiszen ha kivágják, kisebb lesz a párologtatás, kevesebb vízgőz jut a légkörbe és a sor folytatódik.”
A globális felmelegedésért elsősorban a széndioxid kibocsájtás felelős. A gáz halmazállapotú vegyület a természetben is termelődik, az emberi, ipari tevékenység során viszont hatalmas mennyiségben jut a légkörbe. Ezért környezetvédelmi világegyezmény szabja meg, hogy az egyes országok ipara mennyi széndioxidot bocsájthat ki. Az úgynevezett széndioxid kvótával viszont kereskedni is lehet: a kevesebb ipari tevékenységet űző államok eladhatják „részüket” a nagyobb széndioxid-kibocsájtást igénylő országoknak. Már amelyik betartja az előírásokat, hisz például a kínai fővárosban sokszor a napot sem látni a szmogtól…
Sajnos az átlagember keveset tehet azért, hogy az időjárás ne szélsőséges félelmet, hanem ismerős környezetet jelentsen. A jóakarat és odafigyelés a környezeti kérdésekben számít, de igazán csak az egységes, tömeges fellépés járhat következménnyel a holnap időjárására.
Előrejelzési módozatok
Hogyan zajlik a meteorológus munkája? Egyre pontosabb előrejelzések születhetnek – tudtam meg a szakembertől, aki a számítógépek korának jótékony vívmányait is élvezhette pályája során. Mindenesetre az kiderült: egyáltalán nem csak azokra a műholdképekre alapoznak a meteorológusok, amelyeket a tévében is láthatunk. Előrejelző térképek, valószínűség számítás és más matematikai modellek mellett az abszolút rövid távú prognózis leghatékonyabb eszköze például a radar. Ilyen készülék – melynek hatósugara több száz kilométer – működik az egyes regionális központokban, így Temesváron, Nagyváradon és Kolozsváron is. Ez az eszköz a kibocsájtott hullámok visszaverődése alapján mutatja ki, hogy milyen gomolyfelhők képződnek, azok milyen sebességgel merre tartanak. „ A radar azért fontos, mert az előrejelzés soha nem teljesen pontos. Tudhatjuk azt, hogy például holnap délután helyenként zápor-zivatar várható, de a pontos helyszínt előre nem tudjuk meghatározni. A radar viszont két-három órára előre pontosan lehetővé teszi a helyszínek meghatározását az alapján, hogy állandóan tudósít a gomolyfelhő állapotáról. A legfejlettebb gomolyfelhő egyébként a szupercella, ami jégesőt, erős szelet produkálhat, tulajdonképpeni tornádót viszont térségünkben nem, csak ahhoz hasonló jelenségeket okozhat” - mondta el a meteorológus.
Az előrejelzés annál bizonytalanabb és pontatlanabb minél hosszabb periódusra vonatkozik: az egyes időjárási szakaszok jól előrejelezhetőek, ám a periódusok hosszúságának eltolódása felboríthatja a modellt, így az a későbbiekben állandó korrekcióra szorul.
Gondolták volna, hogy Magyarországon könnyebb a meteorológus munkája, mint Romániában? No nem a technikai háttér miatt, hanem az eltérő domborzat okán. Ha például egy nyugatról keleti irányba haladó frontrendszerről beszélünk, az a magyarországi terepviszonyok figyelembevételével kiszámíthatóbban viselkedik, mint a hazai hegyvonulatokon áthaladó. Vagyis minél változatosabb egy térség domborzata, annál komplikáltabb az előrejelzés. A román meteorológiai nyelv egyébként viszonylag körülíró, sok kifejezést használ, míg a magyar terminológia tömörebb. Nincs például román megfelelője a magyar „záporeső-zivatar”-nak, ezért ezt a jelenséget a román meteorológiában különböző jellemzők felsorolásával jelzik.
Meteotörténelem
Az időjárás megfigyelésében fontos szerepük van a meteorológiai megfigyelő állomásoknak is. Ám ezen a területen is gyors és drasztikus változások mentek végbe: „míg régebben több váltásban dolgozott adatleolvasó személyzet, addig manapság önműködő szenzorok működnek a platformokon, melyek direkt számítógépes kapcsolatban vannak a központokkal. Többek közt ennek is köszönhető, hogy a meteorológiai személyzet az utóbbi évtizedekben a felére csökkent, de hát ez világszintű tendencia” – tudtuk meg Uzbasich Imrétől.
Manapság minden sokkal gyorsabb és hatékonyabb, ám a szakértelemre továbbra is szükség van. „Az adatok nagyon gyorsan megjelennek mindenhol, ez a mai korban már nem probléma. Pályám kezdetén még telefonon kommunikáltunk, így tartottuk a kapcsolatot az állomásokkal és Bukaresttel is, majd megjelentek a telexek. Végül azok is lecserélődtek, s most már gyakorlatilag mindenki kapcsolatban van mindenkivel. Míg régen külön technikusok dolgoztak a térképek kitöltésén, ma számos modellt ellenőrizhetek le” – állapította meg a szakember.
Hogyan kommunikálnak egymással az egyes országok, mennyire van a meteorológia szintjén „összefogás”? Mint kiderült, ami az időjárás-előrejelzést illeti, az államközi együttműködés példás. És ez nem csak manapság van így. „Gyakorlatilag nem létezne előrejelzés, ha nem lenne összefogás – véli a meteorológus. Még a hidegháború ideje alatt is a Szovjetunió meteorológiai adatait megkapta Nyugat-Európa és fordítva. Ceauºescu ideje alatt nálunk ugyanez volt a helyzet. Mi nem utazhattunk külföldre, de az adataink igen. Még telefonon is leadtunk például hóréteg-méréseket Pestre és jöttek az adatok visszafelé is. Ez csak talán abszolút háborúban nem működik, de lehet, hogy még akkor is. A meteorológia szempontjából minden politikai és más körülmény mellékes.”
Globális felmelegedés és kánikula
Globális felmelegedésnek a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését nevezzük, melynek során emelkedik az óceánok és a felszín közeli levegő hőmérséklete. A témával foglalkozó tudósok több mint 90 százaléka szerint a legutóbbi évtizedekben zajló felmelegedés mértéke zömmel emberi tevékenység eredménye. Ennek fő okai a 19. század közepe óta légkörbe juttatott, üvegházhatást okozó gázok, főleg szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid. A globális hőmérséklet-növekedés környezeti változásokhoz, a tengerszint emelkedéséhez, a csapadék mennyiségének és térbeli eloszlásának megváltozásához, szélsőséges időjárási viszonyokhoz vezet, továbbá hat a mezőgazdasági termelőképességre, a Föld állat- és növényvilágára is.
Sokat halljuk a „kánikula” kifejezést, de azon kívül, hogy tudjuk, mit jelent – tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimumhőmérsékletekkel járó csapadékszegény időszak –, a kifejezés eredetével nem foglalkozunk. Pedig nem másra, mint a Nagy Kutya (Canis Maioris) latin elnevezésű csillagképre és annak, valamint az egész égbolt legfényesebb csillagának, a Szíriusz latin nevére (Canicula, azaz „kiskutya”) vezethető vissza. Az ok: a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe. Az ókori görögök úgy tartották, hogy a Szíriusz megjelenése a kutyák abnormális viselkedését okozza a nyár legmelegebb napjain, míg a rómaiak „dies caniculares”-nek hívták ugyanazt a periódust.
Kánikula idején különösen a krónikus betegeknek és időseknek kell óvatosnak lenniük, de vigyázni kell a gyerekekre is. Figyelni kell, hogy hűtsük magunkat és pótoljuk az izzadással elveszített folyadékot és sót. Az elmúlt évtizedekben a kánikula gazdasági szerepe is megnőtt: a légkondicionáló berendezések elterjedése miatt az elektromos hálózatok csúcsterhelése a téliről a nyári időszakra tevődött át.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.